Dörmögő Dömötör- Szeretetre leltem

A mesém a szeretetről szól. Amikor a lány megtalálja a kiskutyát az állatok iránti szeretet a fontos. Tanulság talán az lehet, hogy soha nem hagyjuk magukra azokat akiknek szükségük van a segítségre.

 

Szeretetre leltem


        Minden mese az Óperenciás tengeren túl kezdődik, nos az enyém nem. Egyszer egy hideg reggelre keltem fel. Kinyitottam az aprócska szemeimet,de nem a szokásos helyen találtam magam.

Eltűnt a meleg takaróm és a kedvenc játékom. Felettem pedig repült egy kis tündérke, aki vigyázott rám. Varázspálcájával megcirógatta a fejecskémet. Érdekelt az új környezet, de féltem elindulni. Ahogy lépkedtem a fagyos talajon,egyre jobban áthűlt a tappancsom. A tündérkémet Szépikének neveztem el,mert gyönyörű volt. Azonnal rájött,hogy fázok ezért meleget varázsolt nekem.

-          Hellóka- jött a bokor mögül egy hang.

Elindultunk a hang irányába, de senkit sem láttam. Azt hittem csak képzelődöm, de a tündér kuncogása rádöbbentett arra,hogy nagyon is valós volt a hang.

-          Hellóbeló- kiugrott a bokorból egy kis barna, hosszú fülű valami,ami nem hasonlított rám.

-          Szsziaa - köszöntem félénken.

-          Én Ugribugri vagyok, és te?

-          Lálálálá - erre az édes hangra mindig emlékezni fogok.

-          Bújunk el - mondta Ugribugri és már el is tűnt. Szépike pedig az egyik fa mögé repült.

-          Juj - guggolt le elém. - Szia cukiságom- nyújtotta a kezét,de féltem odamenni. Ránéztem Szépikére és arra buzdított,hogy menjek a lány karjaiba.

-          Gyere picikém,ne félj tőlem- hívogatott.

Bátortalanul a keze közé szaladtam,de nem bántam meg.  Senkivel nem éreztem annyira biztonságban magam,mint vele.

-          Ohh te nagyon fázol- letekerte magáról a rózsaszín sálját és rám tette.

-          Most szépen hazajössz velem- ölelt meg.

Elindult és azonnal ránéztem Ugrira, aki boldog volt,hogy biztonságban voltam.

Szépike pedig felettünk repült. Hamar megérkeztünk a helyre ahova vinni akart. Egy házhoz értünk. Kinyitotta az ajtót és letett a padlóra. Közben levette a bakancsát és a kandalló mellé tette.

-          Anya nézd,mit találtam- futott a konyhába, ahonnan finom illatok áradtak.

-          De csukd be a szemed- mosolygott a megmentőm.

-      Ugye kicsim,nem megint egy mókust hoztál haza?- kérdezősködött az anyuka.

-      Dehogy anya,ő nem mókus. -Tádá - simizett meg. Hát nem ő a világ legaranyosabb kutyusa?

-      Csenge- az anyukaja nem talált szavakat.

-      Anya,ugye velünk maradhat??- ugrándozott Csenge.

-      Kicsim,nézd tényleg nagyon aranyos,de..

-      Ígérem minden fontos dologra megtanítom! Légyszi maradjon velünk- kérlelte az anyukáját Csenge.

-      Drágám,és ha már van családja? - guggolt le Csengéhez az anyukája és megfogta a kezét.

-      De anya,biztos nincs gazdija,hiszen egyedül volt az erdőbe.

-      Nézd kicsim,tudom,hogy mennyire szeretnél egy kutyust. Megbeszélem apukáddal.

-      Juhé- ugrándozott Csenge.

Hozott nekem meleg tejet. Miután ettem,játszottam Csengével és tanított fontosabb trükkökre. Aztán elaludtam a kandalló mellett a sálon. Reggel Csenge simogatására keltem fel. Elköszönt tőlem,mert iskolába kellett mennie. Egyedül maradtam,vagyis Szépikével.

 A tündérrel felderítettük a házat A falon láttam a családi képet, Csengét,az anyukáját és az apukáját. Nem sokkal később hazajöttek a szülők és hoztak nekem ajándékot.

A fejemre tettek egy nyakörvet a nevemmel. Végre van nevem. Délután, amikor Csenge hazajött már a nevemen szólított: Buksi.

Attól a naptól tartozok ehhez a családhoz. A szülők lefotóztak és bejelentettek az eltűnt álltok intézetébe,de nem keresett senki. Így velük maradhattam, ez volt Csenge meglepetése.

Tudok hemperegni, ugatni és ülni, amikor mondja. Ő a legjobb barátom. Szépike az egyik reggelre eltűnt vagy talán mégsem?Csenge nekem adta,a rózsaszín sálját, és ő kapott egy újat,amin ugyanolyan tündér van,mint az enyém. Amikor először megnéztem az új sálat, a tündér megmozdult és kacsintott és lendített egyet a varázspálcájával. Most már tudom, hogy Szépike volt az én őrangyalom Csengével rengeteget játszunk az erdőbe és néha még Ugrit is szoktam látni.

Biztosan mondtatom azt,hogy én vagyok a legszerencsésebb kutyus,hiszen nekem van a világon a legbátrabb,legaranyosabb gazdán.

Ez volt az én történetem.  Lehet,hogy nem a hagyományos módon kezdődött,de bátran állíthatom,hogy ugyanúgy végződik,mint a többi. Csengével örökre boldogok leszünk együtt és a legjobb barátok leszünk, amíg világ a világ.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek