Dörmögő Dömötör- Pók Ica új otthona

Pók Ica, a kis pókocska egy parasztházban lakott, két hatalmas ódon szekrény között, a félhomályban. Olyan helyen, ahová még a nap sem süt be.

Pók Ica, a kis pókocska egy parasztházban lakott, két hatalmas ódon szekrény között, a félhomályban. Olyan helyen, ahová még a nap sem süt be.

Tél volt. S télen egy pók számára nincs is kényelmesebb menedék, mint egy elhanyagolt, sötét szoba. Ebben a házban lakott Erika néni is, aki Pók Ica nagy örömére nem túl gyakran takarított ebben a félreeső szobában, s így a pókháló zavartalanul várhatta röpködő áldozatait.

A kis pókocska nyugodt boldogságban élte mindennapjait. A kellemes sötétség nyújtotta neki a biztonságot, s a békét.

Egy reggel rémisztő dolog történt. Erika néni váratlanul belépett a szobába, s kihúzta a sötétítő függönyt, amely már ki tudja mióta volt behúzva. A napfény bevilágította a helyiséget, Pók Ica pedig úgy megrémült, hogy ijedtében villámgyorsan bemászott a szekrény mögé. Egy darabig ott is maradt, s onnan hallgatta, amint Erika néni énekel magában, s közben tesz-vesz a helyiségben. Miután elment, a kis pókocska is előmászott. Kereste a gondosan megszőtt hálóját, de nem találta. Óvatosan kitipegett a szekrény külső oldalára, s körülnézett.

− Te jó ég! – suttogta halkan. – Kitakarított.

Az addig búskomor helyiség csillogott-villogott a tisztaságtól. Odakint a havon megcsillanó napfény megsokszorozódott fénysugárral áradt be a helyiségbe. A kis pókocskának nem tetszett a látvány. Erika néni olyan alaposan takarított ki a szobában, hogy még csak egy porcica sem maradt utána. Pók Ica tudomásul vette a történteket, majd újra munkához látott, s ugyan oda, ahol az előző hálója feszült, szőtt egy másikat.

Két nap múltán Erika néni ismét belépett a szobába, s az új hálót megint leszedte egy porolóval. A fáradságos munkával elkészített - mellesleg tökéletesen kivitelezett és látványos - csapdát pillanatok alatt lekapta a helyéről. A kis pókocska aztán újra megszőtte. Ez így ment napról-napra, s a kis pók nem hátrált meg. Nem tanulva az előző esetekből, mindig pórul járt.

Nagy sokára, amikor már ki tudja hányadik alkalommal tűnt el a hálója, ismét előmászott a szekrény mögül, s végre elgondolkodott magában.

− Talán máshol kellene szerencsét próbálnom, de ez a sötét hely oly csábító, oly nyugodt.

Ennek ellenére fogta magát, s elindult a szoba másik sarka felé, ahol egy nagy fésülködő asztal állt. Végigmászott a plafonon, s amint elérte a fal sarkát, lefelé kezdett mászni, de egy nagy festmény az útját állta. A kép egy pipacsmezőt ábrázolt. Pók Ica elmerengett a bájos alkotás láttán. Egy pillanatra odaképzelte magát a mező közepére, ahol az illatos virágok hajladoznak, s ahol póktársaival együtt boldogan mulat. Sóhajtozva emlékezett vissza arra az időszakra, amikor még ő maga is a természetben lakott. Nem pedig magányosan, egy szekrény mögött. Nagy levegőt vett, megkerülte a festményt, majd leereszkedett a fésülködő asztal peremére.

Amikor mögé mászott, a látványtól elöntötte szívét a boldogság. Remek helynek bizonyult a komor sötétséget nyújtó bútorlap háta, amit eddig nem is sejtett. A közelben lévő festmény pedig visszahozta neki a rég elhagyott mező gyönyörű emlékét. Nem is kellett ennél több. Szinte azonnal belekezdett a hálószövésbe, s miután végzett vele, a közepére mászott, s megpihent.

Nagy szerencséjére Erika néni figyelmét sokáig elkerülte a fésülködő asztal hátulja, s így Pók Ica hosszú távon új otthonra tehetett szert. Egy csodás, békés otthonra, ahol megvolt a jókedve, a nyugalma, de sajnos a magánya is.

Erika néni az elkövetkező napokban szellőztetett a helyiségben, s ennek következtében a telet túlélő apró, zümmögő rovarok csak úgy nyüzsögtek a szobában. A kis pókocska boldogságához már nem is kellett semmi más… de aztán mégis jött valami, azaz valaki. Pók Úrfi, aki mindeddig a szoba egyik félreeső sarkában lakott magányosan, de mivel Erika néni ott is kitakarított, ezért neki is mennie kellett. A két kis pók hamar egymásra talált. Osztoztak az élelmen, s az új közös otthonon is ott, a fésülködő asztal kellemes sötétjében.

 

Azóta Pók Ica és Pók Úrfi szeretetben, békességben, boldogságban élnek, s együtt szövik tovább… az álmaikat.     


 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek