Dörmögő Dömötör -Mese a szeretetről

Az emberi szeretetről szóló bűbájos kis történet.

Mese a szeretetről

 

   Hol volt, hol nem volt, élt egyszer régen egy Emma nevű kislány, aki tizenegy éves volt. Szőke haját, magas, vékony termetét mindig megcsodálták. Kedves, aranyos, jóravaló és szeretetreméltó volt.

    Hatalmas, zajos nagyvárosban élt. Ebben a városban állt egy nagy, szép, gazdag ház, itt lakott ő. Az anyukájával, apukájával, dadájával és kiskutyájával éldegélt boldogan. Édesanyja kedves nő volt. Édesapja is mindig mindenben támogatta, ötleteit elfogadta. Emma kedvenc időtöltése az volt, hogy dadusával a közeli parkban sétálgattak. Ilyenkor sok mindenről beszélgettek. Egyik téli délután is ebbe a parkba indultak, mikor Emmácska megpillantott valami egészen furcsát. Egy lány üldögélt a földön, a járókelők között. Takaróval volt leterítve, kis tálat tartott a kezében. Vele egykorú lányka lehetett rongyos, koszos ruhában. Barna haja tépázottan és kócosan esett vállára. Szégyenlősen leste a gazdag embereket. Egypár nő és férfi pénzt dobott neki a tálkájába. Emma először csak nézte, de gondolta megszemléli közelebbről. Odament hozzá és megkérdezte:

-Te mit csinálsz itt?

A kéregető nem felelt. Emma ilyet még nem látott, nem is hallott ilyenről. Azt érezte, hogy ez valami szomorú dolog.

-Mi a neved?

-Sárának hívnak-felelte az ismeretlen.

-Nem vár az anyukád és az apukád?

-Ők már a mennyben vannak-sírt már Sári. - Nincs senkim, nem vár senki, nincs otthonom. Pénzt gyűjtök magamnak ennivalóra.

A két kicsi belemerült a beszélgetésbe. Emma sajnálta a másik lányt, de elköszönt tőle és hazament a dajkájával. Hazafele csak rá gondolt és róla beszélgettek. Otthon azon gondolkozott, hogy segíthetne neki. Másnap is elment hozzá, vitt magával ételt is. Így tett mindennap. Lassan beköszöntött az igazi, kemény tél. Látta Emma, hogy Sára arca egyre pirosabb lett, és mindig jobban fázott. Otthon beszélt anyukájával és apukájával arról, hogy milyen helyzete van az árva gyermeknek. S megkérdezte szüleit:

-Anya, mi lesz a barátommal a hidegben? Itt élhetne velünk? Kérlek! Féltem őt!

Szülei kedves emberek voltak, és megengedték kislányuknak, hogy befogadja örökre Sárát. Emma azonnal elsietett a nagy hideg ellenére is a kis árvához. Már látta, hogy a kicsi arca nagyon piros volt, és egész teste remegett. Szépen kérlelte:

-Sári, költözz oda hozzánk! Befogadunk téged. Nem akarom, hogy valami rossz történjen veled!-sírta Emma.

A kis kéregető olyan boldog lett és úgy örült, hogy ő is elsírta magát. Egymás nyakába borultak. Kézen fogva mentek haza. A család megszerette az új kislányt. Emma mindenben segítette, még a játékait is neki adta. Úgy szerette, mintha a testvére lett volna. S mindent úgy csinált, hogy az ő testvére minden percben nevessen. Sári családban, szeretetben, békében és boldogságban nőtt fel.

   Ahányszor azt a napot emlegették, mikor Sárát befogadták, annyiszor telt meg könnyel a lány szeme a hála miatt.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek