Dörmögő Dömötör- Az év legnagyobb bulija

Egyszer történt, nem is olyan régen, hogy a hónapok világra szóló ünnepséget rendeztek. Természetesen az egész Július ötlete volt, hiszen ő a legnagyobb mókamester közöttük.

Mikor elmondta tervét barátainak, Június és Augusztus majd kiugrottak a bőrükből. Nyomban nekiláttak a szervezkedésnek.

Elsőként a vendégek listáját kellett megbeszélniük.

Szeptembernek mindenképpen el kell jönnie – szögezte le Augusztus, mert már régóta tetszett neki.

Oké, de akkor Május is jöjjön! – mondta Július, mert a nyári hónapok után ő volt a legjobb barátja.

Légyszi - légyszi, hadd hívjam el Márciust is, ő olyan kedves! – kérlelte a többieket Június.

December nagyon ért az ünnepléshez, őt ne hagyjuk ki! – javasolta Július, és a többiek egyetértettek vele.

Október? November? – kérdezte Augusztus.

Jaj, ne, ők olyan furák és borongósak! Rossz kedvem lesz tőlük – nyafogta Június.

Lehet, hogy nem a legnagyobb partiarcok, de isteni teát főznek, és nagyon okosak is. Szerintem jöjjenek – mondta Július.

Rendben, még valaki? – kérdezte Augusztus.

Feb…február. – suttogta Június ijedten. – Meg kell hívnunk Februárt is, különben… - mind felszisszentek. Február igazi keményfiú volt, marcona ábrázatától és fogcsikorgató, jeges leheletétől borsódzott a nyári hónapok háta.

Igaz. Ő is kap meghívót. – bólintott Július. – Kihagytunk valakit?

Januárt – mondta vonakodva Augusztus, mert őszinte hónap volt.

Január annyira uncsi! – fintorgott Június. – Az a sok borongás, meg latyak; az életkedvem is elmegy tőle!

Tényleg nem valami izgalmas figura, de… - kezdte Július, de Augusztus a szavába vágott.

Ugyan már, igazi ünneprontó. Ha ő jön, az egész bulinak semmi értelme, márpedig világraszóló mulatságot akarunk, nem? - Ebben meg is egyeztek.


Helyszínnek egy csodaszép tisztást választottak, ahol a tavasz, a nyár és az ősz színei egyaránt pompázatosan festettek. December ínycsiklandó bejglit sütött, és Március vállalta, hogy mindenkinek hoz kávét meg cukrászsüteményt a Pilvaxból. Októberék mézes-citromos teát főztek, Április szeszélyes záporaiból kevert koktélt az egybegyűlteknek. Május aranyló kalászokból font koszorút, Szeptember pedig mézédes szőlőt és dundi körtéket hozott csemegének. Mindenki izgatottan várta az ünnepséget. Csak Február nem csinált semmit, de persze senki sem mert rászólni.


A parti híre Januárhoz is eljutott (Április egyáltalán nem tud titkot tartani), de hiába nézegette a postaládát, a meghívó csak nem akart megérkezni. Végül fogta magát, és szürke ólomlábain elsétált Augusztushoz, aki kerek-perec megmondta az igazságot. Januárnak nagyon fájt, amit a nyári hónapoktól hallott. Mikor hazaért, szomorúan magához ölelte világnapjait, és szürke szeméből megállás nélkül peregtek a könnyek.


Míg Január otthon búsult, a többi hónap sem érezte jól magát. Valahogy nem tudták elkezdeni a mulatságot. Ettek-ittak, táncoltak, mégis elunták magukat. Ekkor Június elkiáltotta magát: Játsszunk kiszámolósat! A hónapok azonnal talpra ugrottak – vérmérsékletétől függően ki tüzesebben, ki komótosabban –, de nem tudták elindítani a játékot.

Mindig Január kezd – bökte ki Július. A többiek kényelmetlenül álltak egyik lábukról a másikra.

Akkor… mondókázzunk! – dobta be az új ötletet Március.

Azt is mindig Január kezdi – felelte November.

És az éneklést…

– …is szintén Január kezdi el – felelték kórusban a többiek. Mélységes csend lett. Hirtelen már nem ízlett nekik sem dundi körte, sem cukrászsütemény.

Mind szégyellhetjük magunkat. – morogta Február, és kivételesen mind egyetértettek vele.

Tudom is, hogyan kérjünk bocsánatot! – kiáltott fel Július. - Vigyük el a mulatságot Januárnak!


Így is tettek. A hónapok felkerekedtek, és ott találták a pityergő Januárt a naptár szélén.

Ne haragudj, Január! – mondták neki. – Te vagy köztünk az első, a játékokban és az évben is. Te mutatsz nekünk utat az új esztendőben, és a te szürkés, hideg napjaid ellensúlyozzák a mi napjainkat. Mostantól nemcsak meghívunk, egyenesen a te tiszteletedre rendezzük a mulatságokat! Megbocsátasz nekünk?


Meg – mondta Január egyszerűen, és rájuk villantotta bájos-bánatos, szürke mosolyát.

Azóta is együtt mulatoznak mind a tizenketten.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Döme Zsuzsa- Pipacs