Dörmögő Dömötör- A Csavargó papagáj

Dörmögő " A csavargó papagáj"

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy Kékhomlokú Amazon papagáj, akit Lorettának hívtak. Hazájából a távoli Dél- Amerikából barátja Zsolt hozta, magával.  Jól tájékozódott a lakásban, de amikor kinézett az ablakon irigykedve tekintett szabadon repkedő társaira.

-   Milyen jó lenne velük együtt hancúrozni. Megnézném a virágokat, pillangókat, megkóstolnám a magokat, csipegetnék a fűből. A szél fuvallatával repülhetnék, madarakkal ismerkedhetnék, talán barátot is találnék.

A hónapok multával, a nyári melegek borongós szeles őszbe, majd hideg téli időre fordultak. A leveleket megfestette az ősz, majd a szél fáradt testüket a földre terítette. Loretta minden nap figyelte a kint történt változásokat. Egy szép napon, véletlenül kinyílt a kalitka ajtaja és a madár, huss, kirepült a szabadba. Repült, táncolt a levegőben, megkóstolta a zöld füvet, a lepotyogott magokat mindegyiknek más íze volt, mint amit megszokott. Megnézte magát a tó vizében, de a víz fodrozódott - az otthoni tükrömben szebb vagyok – fanyalodott rá a tükörképére. Madarak jöttek, Loretta illedelmesen bemutatkozott - de a madarak, amikor meghallották a számukra ismeretlen recsegő, rikácsoló hangot, azonnal szétröppentek. - Nahát, még ismerkedni sem tudok – kesergett magában. Közben feltámadt a hideg északi szél, amely körbeölelte és repítette szélsebesen.

- Te szél –szólította meg – hideg vagy és nagyon sebes, nem tudok veled tartani, tegyél le –nyűgösködött – de szél tovább vitte, jó messze az otthonától egy kert szélén tette le. Besötétedett, közben az eső is megeredt. - Mi ez, ami a nyakamba hull, jaj de hideg –nyafogott - Hol lehetek most, hová kerültem, fázom és éhes vagyok és szörnyen magányos –kesergett. Ez alatt a gazdája otthon búnak eresztette a fejét, majd cselekedett, fogta a számítógépet, és feltett egy felhívást az elveszett madárról.  Loretta ez alatt, ült egy ágon, reszketve – mi lesz velem, nagyon fázom suttogta magának. A várakozás közben, a szemközti pincéből elő bújik egy ember kezében kulccsal.

- Most szólok neki! – gondolta a madár - de hogyan? - a gazdám örül, ha a vállára szállok – ezt most vele is megpróbálom – azzal, huss és a kulcsos ember vállára repült.

-   Ki vagy te? –kiabált rá rémülten az ember a madárra.

-   Jaj de megijesztettél! – rikácsolta vissza Loretta, majd azonnal a közeli fára telepedett.

-    Maradj itt, ha már engem választottál! – szólt hozzá ismét az ember.

-   Várok, hová is mennék- töprengett a madár.

-   Gyere kis madaram füttyentett kettőt a gazda és kinyújtotta a karját.

-   Jé, ezt az embert ugyan nem ismerem, de ugyan úgy hív engem, mint otthon hívnak, bizonyára nem fog bántani és ezzel a kitartott kézre rászállt.

-   Gyere kis madaram, ugye fázol? Beteszlek, a kisházamba majd később kiderül, mi legyen a sorsod. – gondolta a gazda és gyorsan vizet néhány magot keresett majd becsukta az ajtót.

-   Sötét van, de nem fázom már annyira – gondolta a madár kissé megnyugodva– remélem, hazavisznek.

Gazduram, miután hazaért elmesélte feleségének a szegény madár történetét. A feleségnek sem kellett több kapta a számítógépet, mert emlékezett a felhívásra és rögtön válaszolt rá. Hamarosan Zsolt is jelentkezett, majd azonnal rohant Lorettáért.

-  Szia, kicsi barátom, hol csavarogtál – kérdezte Zsolt.

- Világot akartam járni, ismerkedni akartam a többi madárral – válaszolta Loretta alig hallható hangon. Vigyél haza!

-         Nagyon hiányoztál és aggódtam érted.

-         Másnap miután kissé kipihente magát a madár végiggondolta az elmúlt napokat. - Milyen balga voltam, nem is olyan szép a kinti világ. A szél hideg és az eső is. Nem ízlik a kinti fű a magok, és gyümölcs sem.  Senki sem ismerkedett velem hiába kezdeményeztem –gondolta.

Amikor Zsolt megérkezett a fülébe súgta – a hazádba hoztál megszelídítettél, vigyázz rám, jobban! Megígérem, hogy én sem leszek többet kíváncsi és csavarogni sem fogok, mert Téged szeretlek Miután megegyeztek boldogan éltek még sok –sok évet együtt.