Dörmögő Dömötör - Vándor Jóska

Egy hosszabb mese egy részlete, melyet a -ma már nem élő- édesapámmal írtunk.




Volt egyszer egy kis fiúcska,
Úgy hívták, hogy Vándor Jóska
Szerette az erdőt járni,
Lepkét fogni, vadat látni
Erdő-mező apró népe
Mind barátságban volt véle
Mert ő nem volt olyan fajta,
Ki a fészket lerombolja
Hanem inkább, ha tehette
Barátait védelmezte
Egyszer, hogy a mezőt járta,
Figyelmes lett nyúlsírásra
S ahogy gyorsan odaszaladt,
Hát látta egy bokor alatt,
Hogy egy szegény nyuszi feje
Dróthurokba szorult bele
Azért sírt az istenadta
A hurok majd megfojtotta
Nem is késlekedett Jóska,
Leszedte a hurkot róla
Hálás volt a nyuszi érte,
S ment, futott az erdőszélre
Ugrabugrált örömébe
Látta mind a mező népe,
S látta még egy vándor fecske,
S bizonyára hírül vitte.
Aztán Jóska elsietett,
Boldog volt, hogy segíthetett
Útját hazafelé vette
Mert közelgett már az este.

Lefekvőre csudát látott:
Beutazta a világot
Így jutott el Afrikába
Oroszlánok hazájába
Csőre töltött nagy puskákkal
a nagyvadak ellen mentek
dzsungelen át, úgy siettek
nem törődve a veszéllyel,
üldözték nappal és éjjel
míg jutottak a nyomára
elfáradtak nagy sokára.
Jóska is közöttük haladt
Ám nem lőtte le a vadat
ott is a barátjuk maradt.

Ámde minden a világon
Bár valóság, vagy csak álom
S bármint mindegy hogy jött létre
Előbb-utóbb egyszer vége
Szép álmunk is, mit átéltünk
Hiába volt oly szép nékünk,
Mit hozott egy boldog éjjel
Szétfoszlik az ébredéssel
Így vált köddé Jóska álma
Álombéli utazása
Szinte sírni lett vón' kedve
Mert már anyja költögette

„Ébredj, öltözz, kelj fel végre
Itt a reggel, felkelt a nap
S az idő gyorsan halad
Ébred már az udvar népe
Szükség van a segítségre
És ezt Jóska mind jól látta,
Ráébredt a valóságra
Felejtve az éji álmot
Gyorsan öltözésnek látott
És a szobából kilépve,
Várt már rá az udvar népe
Persze csak az apróbb fajta,
Tyúk, kacsa, liba és pulyka
És közöttük nagy a lárma
Már mind a reggelit várja
Köztük Jónás, a kanpulyka,
Magát kétszeressé fújja
Szárnyait földnek szegezi,
Véle a port sepregeti
Nyakán a sok bibircsókja
Színét egyre váltogatja
Hol lilára, hol pirosra
Mellét a düh dobogtatja
Mert ő tudja, mi jár nekik,
S követeli a reggelit
Mind tudják,hogy a határban
Sok búza még levágatlan
S ott van a sok kövér szöcske
S rálelhetnek többről-többre
Azért végül az is igaz
Nem lehet itt semmi panasz
Hisz ők nincsenek is zárva
Előttük minden kitárva
Éjjel fák ágain hálnak
Mikor akarnak, leszállnak
Ám minden lény olyan fajta:
Úrrá lesz a szokás rajta
Emberek is gyakran mondják:
„Nagy úr ám a megszokottság"
Ezért hát a tollas népek
Reggel mindig enni kértek
Őket kiskoruktól fogva
Gazdasszonyuk így szoktatta
Étrenden volt minden, mi jó,
Ami kinek-kinek való
Azóta is, ha tehette,
Minden reggel ő etette
S a baromfik minden reggel
Indulhattak kemény beggyel
S ha sok kövér szöcskét ettek,
De betegek mégse lettek
Így ők Jóskát nem is várták,
Csak a reggelit kívánták
Nem is kellett várni sokat,
Már látták is gazdasszonyukat
Ki a pitvarból kilépett,
Kosarából mit kihozott,
Szórta a sok finom magot
Közben Jóska is kilépett,
S látva a sok éhes népet
Tyúkól felé ment sietve,
Hogy a jércéket is kiengedje
Mert a tyúkok ifjabb része
Így volt biztosabban védve
S velük még két csirkecsapat
Néhány kotlós gondja alatt
Mindezeket lakat védte
És a Jóska törődése
Mert ezeket reggelente
Ő volt, aki kiengedte.
Nap közben is ő vigyázta
Este pedig ólba zárta.

------------------------
Nemcsak a baromfik gondja
Volt, ami a vállát nyomta
Törődött a madarakkal
A repülő szárnyasokkal
Akik ott a kert végébe
Dideregtek a zord télbe'
Napraforgót, repcét zabot
Nyáridőben raktározott
Ne éhezzen a sok cinke
Veréb rigó, kis gerlice
Legyen mag a terítékre
Amit ad nekik ebédre.
Néhány deszkát ügyes kézzel
Összerakott, s kis házikót
Ácsolt -nagyapai segítséggel.
Így készült el az etető,
és a téli melegedő
felaggatta egy faágra
s megtöltötte napról napra
míg kitartott a zord idő
s míg győzte étellel a kamra.

. Jámbor József-Jámbor Ildikó

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek