Dörmögő Dömötör - Téli álom

A mackótestvérek téli álma alatt sok érdekes dolog történik...

Maci Joci és öccse, Maci Jani lefekvéshez készülődtek. Várták már a téli alvást, mert hát kinek is kell az a sok macera a kabáttal, a sállal meg a sapkával? Jobb átaludni az egész telet a puha takarók között. De ha már a sapkáról van szó, Jocinak eszébe jutott, hogy a barlangban is jól jöhet a meleg fejfedő. Elő is kereste a szekrényből kedvenc kék sapkáját. Jani nyomban odaugrott.
– Mit csinálsz a sapkámmal? Épp most akartam felvenni.
– De hát ez az én sapkám, nézd csak meg, piszkos lett, amikor málnát szedtem az erdőben! – heveskedett Joci.
– Nem is, mert akkor lett sáros, amikor beleestem a patakba! – vágott vissza Jani.
A két maci duzzogva kétfelé ment, noha mindketten tudták: jobb lenne békét kötni, hisz nem jó haragban lefeküdni.
Medvemama rájuk szólt, hogy ne veszekedjenek, segítsenek inkább megtömni az éléskamrát almával, és begyújtani a kandallót, hogy tudjanak a tűz fényében beszélgetni egy csupor méz mellett. Félredobták hát a sapkát az udvaron, és a készülődésben egészen megfeledkeztek róla. Hamarosan az egész család álomba szenderült.
Másnap beköszöntött a tél, jeges vihar tombolt a vidéken. Egyszer csak a barlang elé tévedt egy sündisznó. Rettenetesen fázott a nagy hidegben. Az erdő túlsó végén lakott egy rőzsekupac alatt, ám idén megkésett a lefekvéssel. Megpillantotta a meleg, szőrős sapkát, és gyorsan belebújt. Reggel, ahogy kikászálódott belőle, a tüskéje kiszúrta a sapka tetejét.
Történt aztán, hogy egy néni sétált arrafelé. Meglátta ő is a kéken virító sapkát, és megörült, mert nem volt miben hazavinnie a rokonától kapott csipkebogyót. Nagy öröm volt a háznál a bogyóval teli sapka láttán, hiszen a gyerekek mind szerették az édeskés szörpöt eliszogatni a szélfútta téli napokon.
A bogyótól foltos sapkát a néni egy szegre akasztotta, innen kapta magára a szomszéd fiatalember, aki tűzifát vágni indult az erdőbe. A korhadt fákat vágta ki, majd megjelölte a térképen a helyüket, hogy tavasszal fiatal fákat tudjon ültetni helyettük. Közben kisütött a nap. Vakító fénye beragyogta a havas téli erdőt, ahol zúzmara borított mindent. A favágó ledobta a sapkát egy rönkre, úgy süttette magát a ragyogó napsütésben. Csak otthon vette észre, hogy a sapka az erdőben maradt.
Teltek a hetek, míg egy napon egy szarka szállt arra, és a csőrébe kapta a sapkát. Az átázott ruhadarab kéken csillogott, akár egy ezüstgolyó. Vitte is volna haza a madár, ám rájött, hogy az csak egy sapka, és elengedte a magasból.
A szél a sapkát egészen a barlang bejáratához repítette. Pont oda, ahol a medvebocsok hagyták.
Amikor kitavaszodott, ébredezni kezdett a család. Jani hangosan keltegette a testvérét.
– Képzeld, nagyon különös álmom volt! – kiáltott. Majd szóról szóra elmesélte a sapka téli kalandjait.
– Én is éppen ezt álmodtam! – ámuldozott Joci, majd pizsamában kiszaladtak az udvarra, hogy megnézzék a sapkát.
Meg is találták az udvaron. Igaz, volt rajta néhány lyuk, és a szőrme piros foltos volt, kívül pedig fűrészpor borította, de belül csillogott valami. A szarka ugyanis beleejtett egy szép követ a csőréből, mielőtt eldobta a sapkát. A testvérek megörültek, és elhatározták, hogy nyakláncot készítenek belőle a Mamájuknak a születésnapjára.
Abban is megegyeztek, hogy a következő tél előtt építenek egy kuckót az udvarukba az arra tévedőknek. Lesz ott egy jó meleg fekhely, finom harapnivaló, édes málnaszörp, egy erős táska, és ott lesz kiakasztva a kék sapka is.
Így ért véget ez a tél, és a macik immáron boldogan játszottak a nyíló virágok között.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
karola
#2. 2017. október 7. 15:26
érdekes emberi módra bemutatott medve-élet
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek