Dörmögő Dömötör - Száz színű tél

Ella néni nagyon jól tudta, hogy Ödön bácsi mennyire várja a tavaszt, ezért törte, egyre csak törte a fejét, hogyan tehetné vidámabbá a téli hónapokat. - Kiszínezem Ödönnek a telet! ...

 

Volt egyszer egy kis kertben egy házacska, melyben Ödön bácsi és Ella néni élt már hosszú évek óta.

Ősszel, mikor az utolsó falevél is lehullott a fákról, Ödön bácsi a műhelyben megtisztította a kerti szerszámait, és egyesével a helyükre tette, aztán a házba lépve így szólt Ella nénihez:

- Nemsokára minden fehérbe öltözik. Mikor látok a kertben újra színeket?

Ella néni nagyon jól tudta, hogy Ödön bácsi mennyire várja a tavaszt, ezért törte, egyre csak törte a fejét, hogyan tehetné vidámabbá a téli hónapokat.

- Kiszínezem Ödönnek a telet! - határozott Ella néni.

Másnap Ödön bácsi gőzölgő teáját égszínkék bögrébe töltötte, aztán olyan aranysárga mézet tett az asztalra, hogy még maga a nap is megirigyelhette volna, ha látja.

Ödön bácsi ímmel-ámmal reggelizett, miközben arra gondolt:

- Hol van a kertből a sok színes virág?

Ella néni fűnél is zöldebb sóska főzeléket főzött ebédre, aztán kettévágott egy szép nagy tojást, amiből a kimosolygott a sárga közepe, és a főzelék tetejére tette.

Ödön bácsi csak turkálta a finom ebédet, amitől Ella néni elszomorodott egy kicsit, de hamar meg is vigasztalódott:

- Nem baj!- gondolta magában. - Holnap élénk piros paradicsomlevest főzök. Attól majd megjön a kedve Ödönnek!

Megfőzhette a paradicsomlevest, ami pirosabb volt, mint a legszebb piros tulipán, elkészíthette a legsárgább sárgaborsó főzeléket, ami még a kiscsibék tollánál is sárgább volt, bordó cékla salátát is tehetett az asztalra a finom sültek mellé, Ödön bácsi csak búslakodott.

- Mást is ki kell kitalálnom! - gondolta Ella néni, és a tükrös szekrényből színes gyapjúfonalakat vett elő. Kosárkába tette a gombolyagokat, aztán a vállára terítette a kendőjét, és leült az öreg fotelbe.

Bandi macska azonnal a lába mellé telepedett és kérdőn nézett a gazdájára.

- Színes zoknikat kötök Ödönnek! - jelentette ki Ella néni, és olyan gyorsan járt a kezében a kötőtű, hogy Bandi cica egészen beleszédült.

Először egy sárga készült el, zöld csíkokkal. Mikor készen lett vele, elégedetten nézegette:

- Olyan szép, mint tavasszal az aranyeső!

Aztán megkötötte a cseresznye pirosat, az ibolyakéket, a margaréta fehéret, meg még sok más színűt.  

Mikor készen lett velük, minden pár zoknit labda formájúra göngyölített, és elrendezte a komód legalsó fiókjában, aztán a fejét oldalt hajtva gyönyörködött bennük:

- Olyan színesek, mint a nyári kert! - mondta büszkén.

A következő naptól kezdve Ödön bácsi szebbnél szebb és színesebbnél színesebb zoknikban pompázott, még sem lett jobb a kedve.

Egy napon, mikor Ella néni ebéd után a fotelben szunyókált, Bandi cica halk cincogásra figyelt fel, aztán a komód nyitva maradt alsó fiókjából, a zoknik közül kikukucskált egy kisegér.

- Ne kergess el! - nézett kérőn Bandi cicára.

Dehogy kergette! Sokkal nagyobb kedve volt Ella néni lábai mellett feküdni a puha szőnyegen! Kedvesen ráhunyorított, amiből megértette az egérke, hogy jól meglesznek egymással.

 Másnap reggelire Ella néni a vajas kenyérhez sárga sajtot tett a pöttyös tányérra.

Ödön bácsi nem tologatta ide-oda étvágytalanul a reggelijét, hanem egy pillanat alatt felfalta, aztán kért még egy kis sajtot. Az is hamar eltűnt a tányérról, amit Ella néni boldogan vett tudomásul.

- Végre hatásos a sok szín! - gondolta elégedetten.

Bandi macska tudta csak az okát Ödön bácsi egyre jobb kedvének:

Ödön bácsi nem csak reggelenként húzta ki a zoknikkal teletömködött fiókot, hogy abból újabb párat vegyen elő, hanem titokban napközben is! Hol egy darabka sajtot, hol mandulás kifli csücskét, hol pedig a diós kalács morzsáit rejtette a fiókba, ami hamarosan el is tűnt onnan.

Sok-sok nap telt el, mikor egyszer nagy gerezd almát dugott a fiókba Ödön bácsi, de a kisegér nem látott neki. Gyorsan átfutott a szobán, aztán a függönyön felszaladt a résre nyitott ablakhoz, onnan nézett vissza egy pillanatra.

- Hiányozni fogsz! - mondta a maga módján, egér nyelven, amit persze Ödön bácsi nem értett meg.  

Mikor eltűnt a kertben az egérke, belépett a szobába Ella néni, hogy a szellőztetett szoba ablakát becsukja.  

- Úgy látom, itt van újra a tavasz! - mondta mosolyogva.

Ödön bácsi csak akkor vette észre, hogy milyen kék újra az ég.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek