Dörmögő Dömötör- Mókus és Pele

Mese a Mókusról és barátjáról a Peléről akik téli álomhoz készülődnek. Illetve csak egyikük. Ez is okozza a "bonyodalmat" a későbbiekben, ami szerencsére hamar megoldódik, a mese boldog véggel zárul.

 

Élt az erdőben két kis bundás, kik barátai voltak egymásnak, pontosan a tavalyi tél vége óta. Mind a kettő rágcsáló volt, sőt még most azok. Átrágcsálták magukat a nyáron. Ropogtatták a diót, és azt is, amiről egyikük a nevét kapta. A Mogyorós Pele, akit barátja, a Vörös Mókus csak Pelének szólított, hiszen köztudott volt, hogy a vezetéknevét, a Mogyorós nevet nem igazán szereti, nem úgy a bolyhos-farkú, akit ismerősei Vörinek hívtak. Nos, ezek ketten egész végig a nagy meleg napsütésben ugrándoztak, játszottak, eszegettek. Addig addig tömték magukba a finomabbnál finomabb dolgokat, míg Pele egészen elhízott. Vörinek is volt már egy kis súlya, de ő inkább elrakosgatta a makkot, és a többit, nem pedig azonnal behabzsolta. Mindenféle kis lukakba rejtegette, hogy később megegye. Mikor már jött a hideg, Pele átrohant barátja otthonos kis odvába, egy kis csevejre, meg, hogy elköszönjön. Ezen felkapta a fejét a mókus is.

-Hogy érted, hogy elköszönni? Hova mész el?

A pele nem igazán értette a dolgot, így kölcsönösen felhúzott tekintettel meredtek egymásra.

-Hát megyek téli álmot aluszni! Nem említettem volna még?

A vörös-bundás megcsóválta fejét, csak úgy csapkodott hatalmas füleivel, és egészen össze is koszolta a feje búbját, hiszen lakásában egészen el is felejtkezett a takarításról a nagy gyűjtögetésben, és szőre most poroló seprűként sepregette le a plafont, amitől Pelének tüsszenteni s kellett.

-Nem, nem! Szó se volt ilyenről, gondoltam át is jöhetnél télire, csak melegebb nekünk így kettesben!

Pele elmosolyodott ennek hallatán, és le se tudta volna tagadni, hogy tetszik neki az ötlet, s bele is vörösödött volna, ha a pelék tudnának pirulni.

-Sajnálom Vöri, de nekem muszáj aludnom! Találkozni fogunk majd a tél végén, s meglásd, megint jókat játszunk!

A mókuska egészen elszontyolodott ennek hallatán, de aztán remek ötlete támadt.

-Mi lenne ha kitakarítanám neked a kisszobát, ott aztán tudnál aludni, és itt lennél velem? Tudnám vigyázni az álmodat is, s nem bántana a Bagoly se és senki se, amíg szundítasz!

Közben egyre-egyre közelebb húzódott kis barátjához, nagy, kérlelő, átható tekintettel bámult rá.

-Hát, végül is, még nincsen rendes odvam. Ott ahol most lakom, nem fogom tudni kihúzni a telet.

Enyhült meg kissé Pele.

-Tudom, tudom! Beázott a múltkori eső után!

Legyintett Vöri.

-Akkor még egy ok, hogy itt maradj velem!

Erre elnevették magukat, és összeölelkeztek. Ismerte már jól Pelét, tudta, hogy nincs semmi a régi odvában, amit áthozhatna. Sosem említette neki, sosem zavarta, hogy nem gyűjtöget barátja, csak egy kicsit furcsállotta. Most már legalább érti ő is, mire fel ez a nagy hízás, amit illedelmes mókuska szintén nem említett senkinek! Ezt fogja az alvás közben lefogyni, és melegen is fogja magát tartani vele. Meg persze, most, hogy itt van, majd én is melengetem! Gondolta Vöri magában.

-Ne aggódj, párszor úgyis fel fogok ébredni egy kis tornára ebben a pár hónapban! Akkor majd beszélgetünk is! Mesélsz majd, hogy milyen a tél odakint!

A bolyhos-farkú hevesen bólogatott, miközben elindultak a szobát rendbe rakni. Hamar végeztek, és az első estét végigbeszélték, és egymás suttogására aludtak el. Mikor a mókus felébredt, még végigsimított Pele homlokán és hatalmas mosollyal az arcán kiugrándozott, hogy felkeresse egyik makkraktárát, hogy kiadósan bereggelizzen. Vörös Mókussal és Mogyorós Pelével pedig ti is találkozhattok, ha a tél elmúltával kimentek majd egy kicsit nézelődni az ő lakhelyükre, az erdőbe!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek