Dörmögő Dömötör - Kicsi fecske szerencséje

Egyszer volt, hol nem volt, túl a zöldellő dombokon, a hegyeken át rohanó folyó magas partján, élt egy csivitelő csapat, a parti fecske sereg.

Minden év tavaszán, mikor a tél vette a kalapját, és beköszöntött a tavasz, megjöttek ők, és hangos lett tőlük a folyóparti világ. Kemény agyagba vájták be fészkeiket, és nem is telt bele sok idő, az agyagparti fészkek legmélyén már ültek is tojásaikon a fecske anyukák. Melengették, melegítgették őket, míg egy nap, csoda történt. A kis tojások mind felrepedtek és kikeltek belőlük a sárgacsőrű, örökké tátogó, csupasz kis fecske gyerekek.

A fecskeszülők fáradhatatlanul hordták a sok kis éhes tátogónak a kukacokat, szúnyogokat, legyeket. Már majdnem akkorák lettek, mint a szüleik, és cseppnyi szárnyaikat csapkodták. A fecskepárok boldogan telepedtek le a part menti fák ágaira, és onnan figyelték csemetéik próbálgatásait. Hangos csiviteléssel buzdították őket. Tudták, hogy még sok hétig kell tanulniuk a jó repülést, a legyek gyors elfogását, a röptében ivást a sebes folyóból.  A bátrabbak gyorsan átrepültek szüleikhez a faágra, a félőseket addig nógatták, míg össze nem szedték a maradék bátorságukat, és végre együtt ült a család a faágon. A kirepülés nagy eseményét légyvadászattal ünnepelték meg. Szüleik nagy igyekezettel tanították az ügyes kis fecskéket a vadászatra. Estére minden fecskegyerek elkapta a maga vacsoráját, és elleste anyjától, apjától a vízivás fortélyát is.

De nem minden kisfecske volt ilyen ügyes, mindig akadt egy, aki bizony a bátortalansága miatt, nem tanult meg jól repülni, légyre vadászni, és röptében a sebes folyó vizéből inni. Az idén is akadt ilyen, ő volt Falatka, a part legmagasabb fészkének riadt kis lakója. Szülei rettegtek, hogy a karvaly, netán a vörös vércse vacsorája lesz, mert ők hamar kiszemelik a gyengéket. Az is aggasztotta őket, ha eljön az útra kelés ideje, Falatka nem tud velük tartani. A csapat egy vezényszóra indul, és aki gyenge az itt marad. Jön a fagyos tél, a kisfecske éhen hal, se meleg ruhája, se pici csizmája, bizony meg is fagyhat.

Eljött szent Mihály hava, eső áztatta a vidéket, hűvös szelek fújtak, a fecskék gyülekeztek a parti fákon, tanakodtak, meghallgatták az öregek tanácsait. Egy reggel a legöregebb fecske kiadta a parancsot - ma indulunk, és ezzel felrepült a magas égre, a parti fecskék öregje, fiatalja követte a vezért. Falatka állt az odú bejáratában, és vadul csapkodta szárnyacskáit, de nem mert elindulni, hiába hívta anyja, apja, és öt testvére, ő csak sírva ugrándozott, de nem merte követni őket.

A part csendes lett és kihalt, csak a sebes folyó zúgását hallotta, és a saját szipogását. Bebújt az odú legmélyébe és álomba sírta magát. Reggel a kelő nap a bejáratnál találta már. A folyóparton sétált egy fehér gólyamadár, felnézett, és csodálkozva kiáltott rá.

- Kelep, kelep itt maradtál, te csöppnyi kis fecskemadár? Jön a tél, ha maradsz, nincs remény! Vinnélek, de sietős, már indulunk mi is a hosszú útra. Kelep, kelep vigyázz magadra! - ezzel felrepült ő is a magasba.

A folyó szélén bakcsó bukdácsolt a víz alá, meghallotta a sírdogáló kis fecskét. Bak-vak! Hát te mit keresel itt magadba?  Jön a tél, ha itt maradsz nincs remény! Vinnélek magammal, de nincs tarisznyám, hova dugjalak. Bak-vak! Vigyázz magadra! – ezzel felrepült ő is a magasba.

A sekély vízparti növények között buzgón kutatott, finom falatokat keresgélt egy bölömbika. Hirtelen felpillant a löszfalon síró Falatkára. Vigasztalni nem tudja, felkiált az árvának – kuah, kuah, itt maradtál te kis fecske madár? Jön a tél, ha maradsz, nincs remény! Vinnélek, de sietős már, mennem kell, a gyerekeim várnak rám. Vigyázz magadra! – ezzel felrepült ő is a magasba.

Messziről jött rózsás gödény sétál a parton, könnye csorog, szegény kis árva, mit is tehetnék érte. Töri a fejét, és hirtelen felkiált.

- Ne sírj kis fecske, bátran repülj le, ide a hátamra. Úton vagyok dél felé, elviszlek a tieid után, csak jól bújj el a tollaim között. Így is történt. Ez volt a kis fecske szerencséje, mire jött a hideg tél, ő már messze délen járt.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek