Dörmögő Dömötör - Csillagfürt

Mese arról, hogy a barátság és a szeretet képes megmelegíteni a legfagyosabb szívet is.

Csillagfürt

 

Az egyik pillanatban még hétágra sütött a nap, és a lenge nyári szellő ide-oda hintáztatta a papírsárkányt. A másik pillanatban olyan szél támadt, hogy a sárkány megállás nélkül bucskázott a levegőben. A harmadik pillanatban elsötétült az ég és Kökörcsin arca. A negyedik pillanatban a sárkány papírcsíkjairól jégcseppek kezdtek csillengeni. Ezzel egyidőben Galagonya arcára ráfagyott a mosoly, Mályva tátott szájára pedig a csodálkozás. Az ötödik pillanatban Levendula döbbenten nézett Bojtorjánra:

- Lehetséges, hogy nyár közepén beköszöntött a tél?

Pitypang vacogva indítványozta:

- Me-me-menjünk minél ha-ha-hamarabb a me-me-melegre!

Levendula háza felé vették az irányt. Szaporán emelgették gyökérlábaikat a porhanyós hóban. Odabent egykettőre befűtöttek a kandallóba, és már kortyolgatták is a gőzölgő citromfű teát. Épp azon kezdtek tanakodni, hogy a délutánra tervezett vízibombacsatát mikorra halasszák, amikor valaki kopogtatott. Levendula kinézett az ajtón, és tekintete találkozott a szomorú szemű idegennel. Azon nyomban kézen fogta, és a szobába vezette.

- Nahát, te be mersz engedni a házadba? Nem félsz tőlem? – kérdezte meglepve a váratlan vendég.

Levendula értetlenül nézte a lila fürtöcskékkel keretezett jóságos arcot. De még mielőtt megszólalhatott volna, Pitypang rápirított:

- Ne hagyd nyitva az ajtót, mindjárt jégvirág lesz belőlem!

Levendula hol az ajtóra, hol a viráglányra nézett, és kereste az összefüggést. Az ajtó ugyanis be volt reteszelve, de mintha a kinti hideg kezdte volna elárasztani a szobát. Csillagfürt szeméből potyogni kezdtek a könnyek:

- Ne haragudjatok, nem akartam bajt hozni rátok. Épp erre vitt az utam, és meg szerettem volna nézni a gyönyörű virágaitokat. Persze sejthettem volna…

- Mit kellett volna sejtened? – gyanakodott Bojtorján, és letörölt a homlokáról néhány hópihét.

- Hát azt, hogy a közelemben minden megdermed. Pedig higgyétek el, egyáltalán nem vagyok hidegszívű!

- Te hoztad ránk a telet? – álmélkodott Galagonya.

- Igen, én voltam – vallotta be Csillagfürt. – Nem tudom, miért, de ahol megjelenek, ott egyre hidegebb lesz. És mivel senki sem szereti az örök telet, eddig mindenhonnan odébb kellett állnom. Ideig-óráig megtűrtek, aztán vándorolhattam tovább. Ígérem, nem zavarlak benneteket, csak egy picit hadd pihenjek meg! Utána elindulok.

- Dehogy mész – ragadta meg Mályva a leveleit. – Még megfagysz odakint! Inkább ülj le közénk, és igyál egy csésze teát!

- Ti olyan jók vagytok hozzám, nem szeretnék hálátlan lenni.

- Ugyan már – legyintett Levendula. – A tél is szép évszak. Ne aggódj, van elég tűzifánk, és mindjárt kitalálunk valami jó játékot, ami felmelegít. Ne járd egyedül a világot, maradj itt nálunk!

Csillagfürt meghatódott a szíves fogadtatástól, és a tea is jólesően átjárta kihűlt tagjait. Új barátaival együtt belefeledkezett a játékba. Észre sem vették, hogy odakint újra kisütött a nap, eloszlottak a sötét felhők, és elolvadt a jégpáncél.

- Pitypang, ne tegyél többet a tűzre! – kiáltott Mályva, amikor befejezték a kártyapartit.

- Hiszen már órák óta nem tettem – jutott eszébe Pitypangnak.

Akkor hirtelen összenéztek, és nagyot nevettek.

- Ugye tudjátok, mi lesz a holnapi program? – kérdezte Kökörcsin.

-  Hát persze, házat építünk Csillagfürtnek – kacsintott Levendula.

 

- De csak a vízibombacsata után! – tette hozzá Galagonya.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek