Dörmögő Dömötör - Az új fiú

Téli mese az elfogadásról, a barátságról és a szeretet fontosságáról.

 

Az új fiú

 

Marci nézett ki az ablakon. Nagyon, erősen nézett. Még az orrát is nekinyomta a párás üvegnek. Akárhogy bámult is kifelé, egyetlen hópelyhet sem látott.

- Anyu, hányadika van ma?

-Tizenötödike. Miért kérded?

- Még mindig nem esett hó. Már tizenöt napja tél van, és még mindig nem esett egy ici-pici se.

- Nos, kisfiam hó nélkül is van tél. - Vont vállat anya. Eközben Marci, az ujjával hóembereket meg robotokat rajzolt az üvegre.

- Akkor mit fogunk csinálni a szülinapomon? Így nem tudunk szánkózni. Minden évben szánkózunk!

- Elmehetnénk korcsolyázni a műjégpályára.

- Korcsolyázni? De jó, még sosem korcsolyáztam.

- Egyébként kiket akarsz meghívni?

- Majdnem minden fiút az osztályból. Bazsit, Gergőt, Somát, Petit, Bencét, Mikit, meg Ákost.

- És az új kisfiú? Hogy is hívják?

- Allannek. Olyan furán írja, a-val. A-l-l-a-n. És a vezetékneve is furi: Summers-Kovács.

- Őt miért nem hívod meg, ha minden más fiút igen? Ez szuper alkalom lenne, hogy jobban megismerjétek.

- De őt senki nem szereti, senkivel se beszél. Először azt hittük néma, de aztán Hajni néni felszólította, nagyon fura a beszéde, mert a papája külföldi és eddig máshol éltek.

- Te sem szereted?

- Én nem tudom anyu. Senki nem barátkozik vele.

- Ha nem is ismered még, honnan tudod, hogy nem szereted? Lehet, hogy tök jó fej, csak szégyelli, ahogy beszél. Biztosan nagyon örülne, ha meghívnád őt is.

- De anyu, miért kell meghívnom?

- Nem kell, csak tudod télen, az emberek sokkal többet szomorkodnak, mert sötétebb és hidegebb van. Szóval ilyenkor, különösen fontos, hogy törődjünk a másikkal. Képzeld el, te milyen rosszul éreznéd magad a helyében! Egyedül vagy, senkit nem ismersz, nem barátkoznak veled. Biztosan neki is vannak ám barátai ott ahonnan jött. De mivel ők nagyon messze vannak, nektek kellene segíteni neki, hogy ne legyen magányos.

- Igazad van anyu, mégis meghívom őt is!

- Ez nagyon szép dolog tőled Marci, büszke vagyok rád.

Így is történt. Marci meghívta Allant a közös korcsolyázásra és az utána tartandó szülinapi partijára. Allan borzasztóan meglepődött, először azt hitte félreérti a dolgot vagy undok tréfát űznek vele, de Marci megnyugtatta, hogy nem, és tényleg szeretné, hogy ő is jöjjön. A többi fiú furcsán nézett Marcira, meg is kérdezték tőle a szünetben, miért hívja meg ezt a „fura gyereket". Marcinak viszont ez nem szegte kedvét, mert Allan, akárhányszor ránézett aznap, mindig szélesen elmosolyodott.

A következő pénteken, mikor a fiúk megérkeztek a korcsolyapályára, mindenki nagyon izgatott volt, mert senki nem korizott még ezelőtt. Legalábbis, így tudták. Mire mindenki magára cibálta a korcsolyáját, Allan már a második körét rótta a jégen.

- Nézzétek srácok! Allan tud korcsolyázni! Azta, de menő! - rikkantotta Balázs.

- Ha neki megy, akkor nem lehet olyan nehéz! - pöffeszkedett Soma.

- Na, ha ilyen nagy a szád, akkor lássuk, mit tudsz! - kacagott Gergő.

Soma neki is indult a jégnek, de bizonytalan „léptekkel" haladt előre. Mikor megpróbálta elengedni a palánkot, elcsúszott és a fenekére tottyant. A többiek hangosan nevettek Soma mulatságos esésén, de Allan gyorsan odasiklott hozzá, hogy fölsegítse. Ő nem nevetett.

- Jól vagy Soma?

- Ja, csodásan - dörmögte - köszönöm Allan. - tette hozzá.

- Nincs mit. - mosolygott.

- Te Allan, te hol tanultál meg ilyen jól korizni? - kérdezte Peti.

- Az apukámmal otthon Kanadában sokat jártunk hokizni.

- Hokizni? Mi a csoda az a hoki? - Kérdezte Ákos.

- A hoki csapatjáték. A jégen játsszák, mindenkin korcsolya van, és egy korongot kell belőni egy ütővel az ellenfél kapujába úgy, mint a fociban.

- Hű, ez nagyon izginek hangzik! - mondta Miki. - Segítenél nekünk minél gyorsabban megtanulni korizni? Akkor alapíthatnánk egy igazi hokicsapatot!

- Persze, hogy segítek. Ez nagyon király lenne! Ha igazi csapat akarunk lenni, kell egy név, és egy csapatkapitány.

- A név legyen elsőbé, a cséká pedig legyél te, mert te tudsz a legjobban korizni. - javasolta Bence.

- Nem. - mondta Allan - A kapitányunk Marci lesz, mert nélküle nem jött volna létre a csapat. És különben is, ő a szülinapos!

Marci azt hitte ennél már nem lehet jobb ez a nap, de amikor kimentek a pályáról, elkezdett esni a hó.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek