Dörmögő Dömötör - A kis Foxi kalandja

Kaland a tél eleji erdőben

A vadász ajándékba kapott egy pár hónapos simaszőrű foxterrier kutyát. A kis Foxi élénk és kíváncsi volt ezért a gazdája elhatározta, hogy korán megmutatja a kutyusnak az erdőt. Tél eleje volt az erdő fái elhullatták a leveleiket, vastag avar borította be a fák alját. Az erdőbe érve útnak indultak. A kicsi kutya jókedvű hancúrozásba kezdett, orrával beleszagolt az avarba

-         De jó illatot érzek- mondta csaholva gazdájának.

-         Kis butuska a télre az avarba költözött bogarak és hüllők illatát érzed - kapta a választ.

-         Itt más lakik!  – szimatolt tovább – és már vonyítva szaladt onnan –jaj, megszúrták az orromat, nézd ez egy tüskés gombolyag.

-         Dehogy gombolyag - hangzott a válasz- ö a sündisznó, aki a hideg elől családjával az avarban készít szállást – Figyelj kiskutyám! A mátyásmadár figyelmezteti az erdő lakóit, hogy itt járunk.

-         Na, akkor én megkeresem- válaszolt a kicsi Foxi és futásnak eredt. Ahogy futott egyszer csak találkozott egy madárral, aki az avarban csipegetett.

-         Te lármázod fel jöttünkre az erdőt?- kérdezte fennhangon.

-         Én csak itt keresgélek- hangzott a válasz - a szalonka vagyok, a hideg elöl északról jöttem hozzátok.

-         Akkor nem téged kereslek! –és ezzel már tovább is szaladt. Futott, egyszercsak néhány nagyobb szürke állatot látott. - Kik vagytok? –kérdezte azonnal.

-         Mi az őzek vagyunk –hangzott a válasz.

-         Az őzek barnák! – jelentette ki azonnal, nekem azt mondták –ti pedig szürkék vagytok.

-         Téli ruhába öltöztünk, hogy a természetbe olvadjunk –válaszolták az őzek – ha találkozol a szarvassal ő is kicserélte nyári ruházatát. Az etetőknél biztos találkozol velük és még néhány erdő lakóval – mondták az őzek és tovább álltak.

Az etető vajon mit jelent - gondolkodott magában a kicsi Foxi. Nem is érdemes már a mátyásmadarat keresni inkább az etetőhöz megyek, hátha mással is találkozom – azzal uzsgyi, futott az erdő sűrűjébe. Nem kellett sokáig menni szénával és kukoricával megrakott etető mellett szarvasok, rókák, vaddisznók és a télre ideköltözött vadludak és darvak csemegéztek.

-         Ki készítette nektek ide ezt a sokféle ételt? – érdeklődött rögtön.

-         Télen a vadászok adnak nekünk ételt, mert az avar és a hó eltakarja előlünk a táplálékot.

-         Nekem azt mondták, hogy csak vadásznak titeket – válaszolt rögtön a kis Foxi.

-         Igen vadásznak is, de figyelik egészségünket, korunkat és szaporulatunkat- válaszolták az állatok. Etetnek, hogy szép erős állatokká fejlődjünk. A gyönyörű az agancs növeléséhez is jól tápláltnak kell lenni - szóltak közbe a szarvasok. Nekünk pedig a kismalacok születéséhez kell az erő - visított közbe egy anyakoca – a malacaim a tél végére megszületnek.

-         Akkor jó étvágyat! - köszönt el a kis Foxi és tovább rohant. Rohant, de a nagy ismerkedésben elvesztette a gazdáját. Az est hideg széllel érkezett. Az eső eleredt és a kis árva Foxi ázva - fázva a haza utat kereste. Sírt és gazdája után nyüszített, de csak az erdő fái és a szél válaszolt a sírásra.

-         Nem kellett volna olyan kíváncsinak lenned –suttogta a szél.

-         Ott hagytad a biztonságot adó gazdád –kopogta a fán az eső.

-         Jaj hogy találok haza –sírt a kis Foxi

-         Gyere velem! –hangzott a hívó szó a mátyásmadártól – Segítek hazajutni – kiabálta élesen.

-         Segítesz?  Pedig én megakartalak, kergetni – mondta szomorúan a kis Foxi.

-         Nem baj! Ha nagy és okos leszel. akkor már tudni fogod, hogy én vigyázok az erdő állataira. Tudni fogod, hogy mindig halkan járj, mert én figyelmeztetem az állatokat és téged is, ha hibázol. Azzal a madár éles hangon kiabálva mutatta az utat a vadászházig. A kis Foxi amikor odaértek benézett az ablakon és a tűzhely körül meglátta kedves gazdáját és a játszópajtásait a gyerekeket. Nagy boldogan megköszönte a madár segítségét és elköszönt tőle. A tűzhely mellé érve éles csaholással adta tudtára mindenkinek hogy mennyire szeret itthon lenni. A kandalló mellett miután megmelegedett arra gondolt, hogy a téli erdőben is milyen kedves családias légkört talált az állatok között.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek