Dörmögő - Téli szállás

Téli szállás Riadt kopogás, suttogás ébresztette az éjszakai portást. - Főnök úr, Főnök úr! Ébredjen! Segítenie kell! Hallja Főnök úr! Az ébresztés megtette a hatását,...

Téli szállás

 

Riadt kopogás, suttogás ébresztette az éjszakai portást.

- Főnök úr, Főnök úr! Ébredjen! Segítenie kell! Hallja Főnök úr!

            Az ébresztés megtette a hatását, s az idős úr kinyitotta az ajtót. Éber tekintettel nézett az ajtóban álló, szorongó férfira, aki hírtelen nem tudta miként is mondja el a problémáját.

- Jó estét! - köszönt illendően. – Nem akartam felébreszteni, de valami van a szobánkban és fúj, morog. Úgy vélem egy sündisznó lehet.

- Egy sündisznó. – ismételte az öregúr, s már kezdte sajnálni, hogy ajtót nyitott.

- Igen, igen, – bólogatott a férfi – és jó lenne, ha segítene elkapni, mert nem tudunk tőle aludni.

Az éjszakai portás, csak sóhajtott egyet, s talán el is mosolyodott volna, ha nem éjjel kettőkor ébresztik fel.

- Szóval egy sündisznó. A második emeleten. – morogta magában.

Látta, hogy a férfi nem viccel, ezért becsukta maga mögött az ajtót, s a pult alá nyúlt a szemeteslapátért.

- Az kevés lesz! – szólt a vendég előzékenyen.

A portás úr hitte is, nem is a dolgot. Találkozott ő már sündisznóval. Volt, amelyik akkora volt, hogy lelógott a kétágú vasvilláról. Termetesre nőtt a sok megdézsmált tojáson, mit az asszonya tyúkjaitól szerzett, de az még kint volt a tanyán, nem itt bent, a városban. Ám, hogy a vendéget megnyugtassa, egy nagy szemetes edényt is megfogott.

- Ez elég nagy lesz elkapni?

- Igen. – bólogatott a férfi, s elindultak fel a második emeletre.

A szobából halk zajok szűrődtek ki. Amikor benyitottak, egy asszony ölelte magához hat éves kisfiát, csendes szavakkal nyugtatgatva. A gyermek azonban mikor meglátta a portás urat, az apjához futott, s könyörgő hangon kérlelte.

- Ne öljétek meg! Ugye nem fogja bántani! Ugye nem! Papa! Nem hagyhatod!

A férfi megsimogatta a gyermek fejét, s őszinte mosollyal biztosította, nem lesz a süninek semmi baja.

- És hol van a fenevad? – kérdezte a portás.

Az asszony a tévés szekrény mögé mutatott. A férfiak óvatosan megmozdították a szekrényt, de csak egy kicsit. Morgás, fújás hallatszott ki mögüle. Azután az öregúr meglátta a hatalmas sündisznót. Akkora volt, mint egy focilabda, s igencsak mérgesnek tűnt, amiért nem hagyják pihenni. Tüskéit felborzolta, s minden mozdulatra támadólag reagált.

- Ugye most már elhiszi! – mondta a vendég diadalmasan, hogy nem ő túlzott.

- Hát ez tényleg nagy. – morogta az öregúr, s azon gondolkodott, hogyan tereljék bele a szemetes edénybe.

- Talán le kéne tenni elé, s pár percet várni, hogy megnyugodjon. – tanácsolta a férfi.

A portásnak is hasonló járhatott a fejében, mert a szemetest éppen elé rakta nyitott szájával, hátha belemászik. A lapátot pedig óvatosan mögé, hogy a tüskék meg ne szúrják, de a süni se tudjon hátrébb menni. Így aztán egyre közelebb tolták felé az edényt, míg a sündisznó végül magától belemászott. Ekkor felfordították, s kihozták a tévés szekrény mögül. Az öregúr csak hümmögött, hisz a sündisznónak nem csekély súlya volt.

- Téged aztán igencsak jól tartottak valahol, ha így meg tudtál hízni! – mondta elismerően az edényben lévő tüskés gombócnak. A szemetes félig megtelt vele.

- Na, Főnök úr? Ugye, hogy kellett a nagyedény? De vajon hogy került a szobába?

- Az a gyanúm, - vakarta meg fejét a portás – hogy mivel nappal szellőztetve voltak a szobák, kihasználva ezt a késő őszi napsütést, egyszerűen felmászott téli helyet keresni.

- És most mi lesz vele? – kíváncsiskodott a kisfiú.

Az öregúr ránézett a gyermekre, aggódó tekintetén elmosolyodott.

- Tudod, nekem is van egy kis unokám, tőled kicsit fiatalabb. De holnap együtt elmegyünk kirándulni, ki a város határán túlra, ahol nincs sok ember, csak gyönyörű erdő. Ott keresünk neki új otthont. Így jó lesz?

A gyermek elgondolkodott. Látszott rajta, hogy mérlegeli a hallottakat, s fürkészte az előtte álló embert, hogy higgyen - e neki.

- Így jó lesz. – mondta végül határozottan, s még egy utolsó pillantást vetett a fáradtságtól elszundikált sündisznóra, majd ő is lefeküdt.

A portás úr állta a szavát, s másnap valóban elmentek új otthont keresni az állatnak.

Két hét is eltelt, mikor a szomszédasszony meglátogatta őket egy kis csevegésre, két tucat tojással a kezében. Örömmel mesélte, hogy a tyúkjai szinte megtáltosodtak. Több hónapja alig adtak tojást, s még azt is összetörték a fészekben, az utóbbi hetekben pedig hírtelen mind elkezdett tojni, minden nap.

A háziak összenéztek, majd az asszonyra mosolyogtak.

- Akkor nálad hízott meg akkorára az a sündisznó!

 

 

                                                                                           Töröki Papp Erzsébet


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek