Dörmögő - A különleges mézeskalács lány

Mesém egy mézeskalács lányról szól, aki kitűnik a többiek közül, ezért úgy gondolja: nincs helye társai között. Szerencsére egy piros masni és barátja kedvessége megváltoztatja a véleményét.

Messze-messze, egy csodálatos erdőben szorgos kis kezek dolgoznak egy elvarázsolt süteményen. Az erdő fáinak csupasz ágain már megjelentek a csillogó zúzmarák. A szikrázó rengetegben beköszöntött a tél.
Azonban a hűvös szelek sem vehetik el a szeleburdi kis tündérlány, Roxi kedvét a sütögetéstől. Fák között megbúvó apró házikója kandallójában vígan ropog a tűz, Roxi pedig már kora reggel nekilátott legkedveltebb időtöltésének. A tündérlány kivételesen finom süteményeket süt, ezek közül kedvence pedig nem más, mint a mézeskalács. Persze jó tündérhez illően hozzávalói között szerepel egy titkos alapanyag: a tündérpor. A mézeskalács tésztájából kedves kis figurákat formál, fiúkat és lányokat. Miután megsültek, leteszi őket asztalkájára és már fordul is, szalad a cukormázért, hogy feldíszítse őket. Mindannyian gyönyörű ruhákat kapnak díszítésül, hogy a varázsszavakat meghallva szebbnél szebb viseletekben táncolják át a ma esti tündérbált. De jajj, Roxi a nagy kapkodásban meglökte a sütőtálcáját, a tálcával felborította kedvenc pöttyes bögréjét, a bögre pedig rábillent a tálca sarkán lévő mézeskalács lányra. Szerencsére a bögre üres volt, ám a sütemény lányka megsérült. Illatozó, frissen kisült haján végigfutott egy csúf repedés. Roxi nagyon megsajnálta, de nem volt mit tenni. Feldíszítette színes cukormáz ruhába őt is, mint a többi kis mézeskalácsot. Amint elkészült, kimondta a varázsszavakat: "Ízes-mézes szépségek, mulassunk hát ma éjjel!". Az elvarázsolt mézeskalácsok vidáman szaladgáltak és játszottak a tündérházikóban. A törött mézeskalács lány is elindult a többiekhez, ám ekkor meglátta tükörképét az egyik fényes tündérfazék oldalán. Szemügyre vette repedezett haját, lebiggyesztette száját, majd elbújt egy teáskancsó mögé. Úgy gondolta, hogy ilyen csúfsággal senki sem akar majd játszani, biztosan csak gúnyolódnának rajta. 
Az egyik mézeskalács fiú észrevette a kis pityergőt.
- Te meg miért sírdogálsz? Hiszen ma minden a mókáról és kacagásról szól! 
- Hát nem látod?! - mutatott a lány elkeseredetten repedésére - Így nem mehetek a tündérbálba!
A mézeskalács fiú alaposan megnézte a sérülést, elmosolyodott, majd szó nélkül elfutott. A mézeskalács lány még jobban elszomorodott. Szemeit könny áztatta. Ekkor hirtelen előbukkant a mézeskalács fiú és a hajára ragasztott valamit egy kis adag cukormázzal. A mézeskalács lány úgy meglepődött, hogy meg sem tudott szólalni. Ismét odament a fényes fazékhoz és elképedve nézte saját tükörképét. A mézeskalács fiú letört egy apró piros masnit az adventi koszorúról és azt ragasztotta a hajába. A repedés így eltűnt, a többi mézeskalács pedig mind a kis piros masnit csodálta. Ő volt az egyetlen, aki ilyen különleges díszben pompázott. Vidáman táncolták át a tündérbált Roxi mesés kis házikójában. 
A bál végén a masnis mézeskalács lány megköszönte megmentőjének a kis piros masnit.
- Köszönöm, hogy ilyen kedves voltál velem! A masni nélkül egész éjjel a teáskancsó mögött kellett volna bujkálnom.
- Masni nélkül is gyönyörű voltál! Te vagy az egyetlen, aki csúfnak látta azt a repedést! Nem csúf vagy, hanem különleges! - felelte a mézeskalács fiú és egy puszit nyomott a lány arcára.
Napkeltekor mind visszaváltoztak egyszerű mézeskaláccsá, Roxi pedig álomra hajtotta fejét puha párnácskáján. 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Rég múlt idők