Döme Zsuzsa: A kismalac és a farkas

...Gondolta a kismalac, hogy esküdt ellensége nem hagyja ennyiben a dolgot. Elhatározta, hogy túljár a farkas eszén...




Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismalac. Éppen olyan gömbölyded, rózsaszínű, kedves és kunkori farkú volt, mint mesebeli társa. Szemet is vetett rá a farkas, s váltig könyörgött, engedje be a házikójába, hogy melegedhessen nála egy kicsit.

S minden úgy történt, ahogy a valóságos mesében. A kismalac beengedte, zsákba bújtatta, forró vízzel nyakon is borította. Ordítva menekült, véres bosszút forralt a farkas.

Gondolta a kismalac, hogy esküdt ellensége nem hagyja ennyiben a dolgot. Elhatározta, hogy túljár a farkas eszén. Elolvasta hát a malacokról szóló összes mesét és mondát, s tanulmányozta a farkasok tetteiről szóló könyveket is. Mire mindent elolvasott, tudta, mi a teendője: fára kell másznia, még mielőtt a farkas társaival együtt visszatér.

Csakhogy a fáramászás sehogyan sem sikerült. Hasztalan nyújtózkodott, görcsösen kapaszkodott, de valahányszor megpróbált feljebb jutni, mindannyiszor visszagurult, földre huppant a kismalac. Belátta akkor, hogy kissé kövér, és nem is eléggé edzett ahhoz, hogy a fa csúcsára gyorsan és ügyesen feljusson. Nosza, nyomban fogyókúrába kezdett: moslék helyett ezentúl csak gyümölcsöt, meg mindenféle zöldséget és bogyót evett, és rögvest nekilátott a testedzésnek is. Reggelente tornászott és súlyt emelt, napközben futkározott: futott hegynek fel, völgynek le, este pedig száz fekvőtámasszal zárta a napot. Végül, mikor már olyan karcsú volt, hogy núbiai táncosnőnek hitték volna, ha történetesen nem malacnak születik, újra nekiveselkedett a fáramászásnak. Könnyedén és pillanatok alatt fönntermett, s büszkén tekingetett alá. Türelmetlenül várta a farkasokat.

Jöttek is hamarosan. Egymás hegyére-hátára másztak, legalulra - éppen úgy, mint a régi-régi mesében - a póruljárt farkas került. Mikor már majdnem felértek hozzá, a kismalac elkiáltotta magát.

- Forró vizet a kopaszra!

Hanem a farkast sem ejtették a feje lágyára! Csakis erre a mondatra várt, és azért se mozdult egy tapodtat se. Hogy is mozdult volna, hiszen ő is elolvasta a keze ügyébe eső összes, malacokról szóló könyvet, jól ismerte a várva várt folytatást. A fölötte álló farkasok már türelmetlenkedni kezdtek, s a kismalac is csodálkozott, vajon miért nem vált be ez a többszörösen kipróbált, évszázados jó módszer. Kikukucskált hát a faágak közül, és éppen farkasszemet nézett a falka felső farkasával. Amaz alaposan szemügyre vette a vézna kismalacot, legyintett, és azt mondta:

- Csupa csont és bőr!

- Nincsen rajta egy deka hús se - elégedetlenkedtek a többiek is, és csalódottan ugrándoztak le egymás hátáról.

Megkönnyebbülten sóhajtott fel a csupa izom kismalac. Gumilabdaként pattant a kopasz farkas mellé a földre, és boldogan kezdte futni megszokott köreit - hegynek fel, völgynek le. A farkas meg utána iramodott, s lógó nyelvvel, zihálva követte a kismalacot. Talán még most is fut utána, ha közben ki nem lehelte azt a bosszúálló lelkét.

 

 

 

 

Kép forrása

Döme Zsuzsa


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Arany
#14. 2013. november 3. 20:23
Nahát! Ez a farkas nagyon modern!

Nagyon tetszett.

Köszönöm.
dezsoili
#13. 2011. szeptember 13. 22:54
Ez nagyon kedves írás, ötletes, remek. Gratulálok, tetszett. Most nekem is meg kellene fogadnom, hogy átmegyek kismalacba, és elkezdek futni hegynek fel, s völgynek le... Sajnos, jelenleg épp farkas vagyok, lóg a nyelvem már a gondolattól is... Legalább ne lenne annyira ínycsiklandó az a sok szilva meg szőlő a kertemben... Köszönöm az élményt, elmegyek vele álmodozni, talán holnapra megemberelem magamat és elkezdek sportolni. Ili.
Döme Zsuzsa
#12. 2011. szeptember 12. 19:49
Azért örülök, hogy tetszett, mert ez a "korszerű" mese 1997-ben megjelent egy antológiában. Azóta nem veszített volna a bájából?!
agnes-senga
#11. 2011. szeptember 11. 20:31
-Nagyon jóóóóóóóóóó! :))Húha , akkor én még messze vagyok a malactól, akkor mi is vagyok,...teltkarcsú:)) szeretettel agnes
alinka
#10. 2011. szeptember 11. 17:49
Háát... csudajó. Hogy Te miket nem tudsz? Előjöhetnél már egy mese-sorozattal, ha jól sejtem lehet néhány az asztalfiókban - mivel ez is egy többszörösen kipróbált évszázados módszer - amit szükség esetén, és most éppen az van, csak elő kell kapni.
Szeretettel,
Alinka
Answer
#9. 2011. szeptember 11. 15:45
Ez ám a korszerű mese kedves Zsuzsa!
És aktuális a hamburgeradó idején...
Nekem nagyon tetszett!
Szeretettel: answer

Ui. Képzelt beszélgetés mama-kicsi között:
- Látod kincsem - így a godos szülő - már a kismalac is tudta, hogy nem szabad sok csipszet enni...
Gitka_61
#8. 2011. szeptember 11. 14:49
ha, ha, ha :))) Ez milyen jóóó! :) És milyen modern, és a reformétkezésre buzdít. A testedzésre. Remek!

Komolyan remek!!!

Gitta
Mara
#7. 2011. szeptember 11. 09:44
Gratulálok meseátírásodhoz. Szeretettel: Mara
Juhász Kató
#6. 2011. szeptember 10. 18:44
Nagyon jó! Változnak az idők, változnak a módszerek!
Ezt jól kitaláltad!
katuska
#5. 2011. szeptember 10. 13:28
Nagyon tetszett. A végén még nyitnak egy közös fittnes klubot. Gratulálok, Zsuzsám!
Zsó
#4. 2011. szeptember 10. 09:45
Jaj, de jó mese Zsuzsa! Igazi mai, modern mese.
Sok felnőtt megirigyelhetné a kismalac kitartását, hogyan kell fogyókúrázni. Ügyesen formáltad át a klasszikus mesét.
Gratulálok! Zsó
Eliza Beth
#3. 2011. szeptember 10. 08:34
Ez tök jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
Balage
#2. 2011. szeptember 10. 08:17
Aranyos mese.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek