Döme Zsuzsa - Hatvanon innen - 50. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

 

Utolsó fejezet

 

Ha hősünket elkapja az ihlet, nincs megállás. Ujjai szélsebesen száguldanak a klaviatúrán, megállás nélkül ír, nem vesződik tagolással, nem törődik szóismétléssel, elütéssel, javítgatással. Gondolatai lejegyzése után rendszerint elégedetten dől hátra. - Pihenjünk! - utasítja a szolgálatába állt betűket.

Általában szót fogad ő is saját magának, s - pihenés gyanánt - belekezd valami egészen másba, huncut gyerekvers írásába, vagy korábban papírra vetett munkái csiszolásába. Ez a „gyomlálgatás" szinte szenvedélyévé vált, s legalább akkora örömmel tölti el, mint az alkotás folyamata maga. Ezért aztán kitartóan üldözi a hibákat. Elírást, gondolat- vagy szóismétlést, hangulatilag jobban a témához illő kifejezést keres, s ha talál, olyan diadallal csap le rá, mintha bizony nem ezt csinálta volna egész életében...

Előfordul, hogy napokig stilizál, csiszolgat. Kikapcsolódást, örömet lel abban, hogy minél jobbat, minél tökéletesebbet alkosson. Néha sikerül. Máskor nem. Ilyenkor küldi el írásait csatolmányban két legjobb barátnőjének a következő üzenettel:

Ötletet, kritikát szívesen fogadok.

Miután elpostázta, lehiggad. Az ihlet felhevült percei elmúltak. Most már nyugodtan, kényelmesen, alaposan elolvassa újra, még egyszer legutóbbi fogalmazványát. Ó, már meg is bánta, hogy elküldte! Hát persze, így utólag könnyű! Naná, hogy felfedez benne valamilyen hiányosságot, logikai bukfencet, miegymást! Ezeket haladéktalanul módosítja, s várja izgatottan a válaszokat. A kíváncsiság majdnem kifúrja az oldalát.

- Vajon észreveszik-e?

IGEN, szigorú bírálói meglátják, észreveszik, felhívják figyelmét a sorok között megbújó következetlenségre, eltévelyedésre - és igazuk van! Időnként szűkszavúan megdicsérik - Jó! -, máskor további gondolkodásra késztetik, de sosem kímélik. Irodalomkritikusi mivoltukban már olyan fejlett szintre jutottak, hogy egy magára valamit is adó könyvkiadó kifejezetten jól járna velük. Nekik szeretné megköszönni: Ildinek és Szaxinak, hogy sosem nyűgjeivel törődtek, hanem úgy lendítették át a holtpontokon, hogy közben kellemetlen kérdésekkel bombázták. Ilyenekkel például: - Mit írtál mostanában? Most mit írsz? Mikor küldesz újabbakat? Lejárt a határidő, amiben megállapodtunk. Írtál-e a kiadóknak? Miről fog szólni a következő Hatvanon innen?

Hősünk köszöni a www.tollal.hu olvasóinak, hogy figyelemmel kísérték munkálkodását. Mindig örömmel töltötte el, ha egy-egy fejezetből óhatatlanul magukra ismertek, hozzászólásaikkal pedig önkéntelenül is tovább gördítették a sorozatot. Balázs, Eliza, Melinda nélkül a „feltöltés" sosem jött volna létre - köszönet érte.

Hálás unokáinak, Dorkának és Marcinak, amiért önfeledt derűjüket minduntalan rá is sugározták.  Miután felfedezték, hogy egyik-másik rész róluk szól, Marci meg is jegyezte: - Azért jó kis ötleteket szolgáltatunk neked, ugye, mami?

S mindig voltak, lesznek Rózsikák, Erikák, Évák, Máriák, Elvirák, Csillák, Zsuzsák, Klárák, Henik - régi munkatársak, egykori osztálytársak, volt tanítványok, testvérek, unokatestvérek és ismerősök, akik megkérdezik.  - Mikor jelenik meg az újabb rész?

- Az utolsó fejezet frappáns legyen! - írja Szaxi.

- A vége humoros legyen! - javasolja Ildi.

Ám hősünk kivételesen nem hallgat rájuk. Tudja, mire megy ki a játék: semmiképpen sem akarnak „szerepelni" a befejező részben. - Nyugalom! - csitítgatja őket -, meglátjátok, úgy beleszőlek majd benneteket, hogy magatok se veszitek észre.

...Elérkezett az idő. Nem is húzza-halasztja tovább, sajnos, ki kell tennie kedvenc sorozata végére a pontot.

Nem, nem pont lesz a végén - azért se, juszt se!

Pá, Hatvanon innen!

 

 

 

 


Előző rész...

A legelső rész

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#12. 2019. június 1. 11:23
Kedves "Tollalos" barátaim!

Kedves Szerzőtársak!

Köszönöm hozzászólásaitokat.

Még 2018-ban megjelent a Mátyás-évforduló kapcsán Mátyás mindörökké c.szép kivitelű, elegáns könyvem, amelyet ifjúsági könyvvé minősítettek ugyan, de természetesen felnőtteknek szól. Ez is ismerős nektek, mert úgy emlékszem, hat részt közöltetek is belőle a Tollal.hu-n.

Termékeny éveket kívánok nektek, kedvet és lendületet az íráshoz.
Döme Zsuzsa
#11. 2015. november 24. 17:22
Köszönöm a biztatást.
Témában, sorozatban nincs hiány. Természetesen kitalálok majd valami mást, amivel leköthetem a T. Olvasók érdeklődését.
Ne aggódjatok értem, időnként eltűnök, de mindig visszatérek közétek.
alinka
#10. 2015. november 23. 22:36
Észrevettük és köszönjük. Azért ezzel még nincs ám vége!
Answer
#9. 2015. november 22. 19:18
Azt gondolom, csak ezt a sorozatot hagyod abba, kedves Zsuzsi, új címen, új gondolatokba kezdesz!
Hiszen író vagy, nem is akármilyen, ezért csak itt lehet az a pont!
Szeretettel olvastalak!
Eliza Beth
#8. 2015. november 21. 22:51
Ennél kisebbre nem vagyok hajlandó :-)))

Nem kell elbújnod, hadd ismerjenek meg, akik még nem ismernek. Egy jó fotó sok mindent elmond.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2015. november 21. 18:59
Csilla
#7. 2015. november 21. 19:34
Világéletemben optimista ember voltam. Osztálytársaim még most is emlegetik, hogy amikor becsengetés után negyed órával jött be a tanár, én még akkor is azt mondtam: elmarad az óra.
Szerintem még elkapja hősünket az ihlet, hiába is akar pontot tenni a végére, legfeljebb új címet kap, vagy bónuszmeglepetés lesz.....
Hiszen ott van Marci és Dorka, barátnők, ismerősök, és itt vagyunk mi, olvasók.
Köszönöm, hogy a félszáznak egy részét elolvashattam. Ha időm engedi, pótolom az elmaradásaimat.
Fer-Kai
#6. 2015. november 21. 19:25
Kezdődhet az új sorozat:
"Döme Zsuzsa - Hatvanon innen - 50. részen túl"
vagy
"Döme Zsuzsa - Hatvanon és az 50. részen túl"
címmel.

Netán (az egyszerűség kedvéért):

"Sok mindenen innen és túl"

Mindegy, csak jöjjön!
Döme Zsuzsa
#5. 2015. november 21. 18:59
Nem, dehogy. Köszi, Eliza.
A végén a fotómat sokkal kisebb méretűben gondoltam. Nem tudnál kicsinyíteni rajta?
előzmény: szerk. hozzászólása, 2015. november 21. 16:22
zsuzsahorváth
#4. 2015. november 21. 17:31
Lehet, hogy az unokák szolgáltatnak majd témát a következő sorozatodhoz...hiszen aki elkezd írni, mindig megtalálja az ihletet és akkor írni kell!
szerk.
#3. 2015. november 21. 16:22
Azért én sajnálom, hogy vége!




(Beleloptam egy a-betűt, nem baj? :-))) )
Eliza
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek