Döme Zsuzsa - Hatvanon innen - 16. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen rádöbbentem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot...

 

 

 

Jelet hagyni

 

Hősünk komfortérzete teljes: szemüvege a szemén, a múltkor lába kelt sámli türelmesen igazodik terebélyesedő ülepe alá.

-         Itt kell lennie valahol... - dünnyögi.

Mindig is mániája volt a keresgélés, de most rendkívül fontos céllal kutat. Egy közepes méretű borítékot keres, amelyre annak idején nyomtatott nagybetűkkel ráírta unokái nevét, és emlékezete szerint azt, hogy „2010. március 1-jén megszüntetett egy- és kétforintosok". Ráadásul a múltkor egy használaton kívüli vázában további, forgalomból kivont aprópénzekre lelt.

 - Legyenek egy helyen! - döntött hősünk. Vesztére, mert most aztán itt tornyosulnak előtte, körülötte az irathegyek. Lázas izgalommal próbál valamiféle rendet teremteni a papírhalmazban.

- Elvégre bármikor történhet az emberrel akármi - gondolja magában csöppet sem borúsan, inkább előrelátóan. - Ne másnak kelljen rendet csinálnia helyettem!

A szortírozás odaadó figyelmet, teljes embert kíván. Egyetlen meggondolatlan mozdulat örökre - de legalábbis nagyon hosszú időre - eltüntethet születési anyakönyvi kivonatot, életbiztosítási kötvényt, vagy más, kiemelten kezelendő iratot, amely a maga valóságában legközelebb már csak késve kerül elő...

...Emlékeit gyakori költözései során mindig magával cipelte; minden laphoz, képhez, rajzhoz, irathoz, cserepes vagy kerti növényhez személyes emlék fűzi. Tudja, kinek köszönheti kedvenc verseskötetét, kitől kapta fehér leanderét, halványlila pünkösdi rózsa, rozsdaszín krizantémbokrát, a szerb lucfenyőt vagy a kiirthatatlan körömvirágot...

Mivel az egykor gondosan eltett boríték csak nem akad kezébe, más foglalatosságba kezd, különben sem szeret egyszerre csak egy dologgal foglalkozni. A polcokon rendezget. Nem téma, szerző- vagy betűrend, hanem fontosság szerint állítja csatasorba könyveit. Sárguló könyvjelzőit, emlékeztető cetlijeit szándékosan hagyja a kötetekben; hátha éppen annál a résznél üti majd fel valaki. S el is határozza, hogy egyszer, ha majd ráér, valóra váltja régóta dédelgetett tervét: ceruzával bejelölgeti legkedvesebb verseit, imádott könyveiben aláhúzza a legfontosabb gondolatokat, felkiáltójeleket tesz, magyarázatokat ír a jobb margóra, s írni-olvasni még nem tudó unokáinak időben átadja a szerinte feltétlenül elolvasandó „kötelező" irodalmak listáját. Mindjárt lelkesebben folytatja a rendcsinálással egybekötött keresgélést, ahogy ezt magában ilyen megnyugtatóan eltervezte.

  - Jó lenne egy helyre gyűjteni a megjelent írásokat is, mert senki sem fogja megtalálni - tűnődik.

De vajon ki is, miért is keresné?!

Ez szöget üt a fejébe. Elég nagyot.

Elmereng. Tényleg, mostanában elég sűrűn gondol arra, hogy jó lenne valamiféle jelet hagyni.  Feltűnően árulkodót, maradandót.

...Hajdanán hősünket sem érdekelte ősei élete, múltja. Ám most mit nem adna érte, ha magára teríthetné nagymamája nagykendőjét! Bárcsak lejegyezte volna a tőle hallott balladákat! Milyen boldog lenne, ha fenyőfa kredence polcait nagynénje horgolt csipkéi díszíthetnék! Ha megőrződött volna a család zománcos pohara, apja szögre akasztott késfenő szíja vagy fémkeretes borotválkozó tükre!... A pléh lavórba és a tejeskannába levendulát, a bádog mosófazékba meg a zsíros bödönbe piros és fehér muskátlikat ültetne... A számára felbecsülhetetlen értékű családi emlékek hiányától megsajdul a szíve, de optimizmusa egykettőre felülkerekedik nosztalgikus hangulatán. 

 - Nézzük inkább, ami megmaradt!

S nem rest létrát hozni, hogy konyhaszekrénye tetején egészen közelről megszemlélhesse a rendelkezésre álló emlék-állományt:

1 db réztálas mérleg

1 db tejescsupor

1 db cserép aratókancsó

2 db zsombor

1 db kézi kávédaráló

S a szemközti falon, bekeretezve: az egyik nagynéni szálkás betűkkel írt kávélikőr receptje...

Ez minden. Nem sok.

Közben a mérleg alól régi papírpénzek kerülnek napvilágra: tíz-, húsz- és ötvenforintosok. Legalább ezeket megmentette az utókornak! De hol lehetnek azok az egy- és kétforintosok?

Le a létráról! Vissza az iratokhoz!

A boríték nincs sehol, a papírrengetegben viszont váratlanul kultúrtörténeti dokumentumnak számító értékre, A kisdobosok 6 pontjára bukkan. Elcsigázott hősünknek erről eszébe jut saját kisdobos-avatása. Egészen felvillanyozódik.

- Jaj, hát azt feltétlenül meg kell írni!

De nem most - majd máskor...

Egyelőre éppen elég lesz eltüntetni hiábavaló keresgélésének árulkodó nyomait.

 

 

Előző rész...

A legelső rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#10. 2012. január 4. 19:53
Mi az az inga, füstkritstály és lengyel bot?
Violet
#9. 2012. január 4. 13:40
Aki keres, az talál, ha nem is mindig akkor, vagy azt...
Ez a rész is tetszett!
Mara
#8. 2011. december 31. 10:35
Drága Zsuzsa,
amióta az eszemet tudom, mindig kerestem valamit, és akkor nem találtam sehogy sem, ha a helyén volt.
Ma már "csak" három fontos dolgot keresek: a pénztárcám, a kulcsaimat, meg a szemüvegem. Szerencsére, a legfiatalabb unokám gyorsan megtalálja. Ami meg az emlékeimet illeti, nem dobom el. Majd halálom után a gyerekeim, hiszen nekik nem jelent semmit. Már próbálkoztak, de le lettek pisszentve.
Írásod a nyolcvanon innen, a hetvenen túliakra is illik egy bizonyos fokig:):):):)
Szeretettel gratulálok, és boldog, békés keresésmentes új esztendőt kívánok: Mara
alinka
#7. 2011. december 30. 21:42
Hát igen, az ember néha azt is keresi ami már régen megvan. A Te jeleid is ott vannak már mindenfelé, a könyveidben, a verseidben, ezekben a tündére igaz történetekben. Aztán meg ott is maradnak mindnyájunkban akiknek írod, meg akik majd egyszer megtalálják. Köszönjük.
Answer
#6. 2011. december 30. 19:11
Megfigyeltem, ha rendet csinálok, soha nem találok semmit.
Ezzel biztosan nem csak én vagyok így, hiszen amíg a megszokott helyén van valami, akkor legalább tudjuk hová nyúljunk, amikor keressük.
"Jelet hagyni"... talán az írásainkkal tudunk.
Gratulálok Zsuzsi!
Boldog újévet neked!
Szeretettel: answer
janos
#5. 2011. december 30. 18:53
Ha nem keresed akkor rá fogsz találni.
Katóka Te pedig keresd egy másik ingával, vagy lengyel pálcával, hátha....
Puszi
Juhász Kató
#4. 2011. december 30. 18:45
Kedves Zsuzsa!
Biztosítalak, a keresés állandósulni fog.
Jó ideje eltűnt a pénztárcámból az ingám és a füstkristályom, most, - az írásod alapján is
kerestem minden elképzelhető helyen - nincs.


Tipp a boríték keresésére: csomagolópapír van a szekrénypolcon? Nincs az alá téve?
Eliza Beth
#3. 2011. december 30. 17:47
Én is....
Én még nem keresgélek, de anyukám még mindig... és mindig.
Balage
#2. 2011. december 30. 17:43
Szeretem ezt a sorozatod, bár ezt már mondtam párszor....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek