Döme Zsuzsa - Hatvanon innen - 15. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen rádöbbentem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot...

 

 

 

Egyszer fent, máskor lent

 

Itt végre kedvére szoronghat, moccanatlanul gubbaszthat, szótlanul kuksolhat, moroghat, bánkódhat, zsörtölődhet; szidhatja a tovatűnt napot, hangulatának kedvezőtlen változását pedig nyugodtan írhatja a nyirkos, borús, téliesre fordult időjárás számlájára.

A gödör a szokatlan szemszögből, új nézőpontból, más megközelítésből való látás képességével ajándékozza meg hősünket, aki lentről nagyon jól látja, hogy a szertefoszlott, korábban mindent jótékonyan takaró rózsaszínű köd helyett most egy másik, szűnni nem akaró sűrű pára ereszkedik lassan alá...

- Valaminek mindig lennie kell - mélázik kedvenc mesehőse, a csekély értelmű medvebocs szintjén -, ez a köd biztosan a huzat helyett van...

Pedig a múltkor milyen ügyesen kizárta!

- Tán csak nem szürke hályog?! - suhan át az agyán, de nem riad meg annyira, hogy hanyatt-homlok fellapozza az Orvosi tanácsokat.

Az interneten meg úgyis hiába nézné: lassan két hete lesz, hogy nincs internet.

Számítógépe sincs.

- Elege lett belőlem, az agyára mentem - tér fölötte napirendre. Hősünk ugyanis abban a megingathatatlan hitben él, hogy a tárgyaknak - s így a gépeknek - igenis van lelkük. (S mi, jámbor olvasók, jobban tesszük, ha ebbéli hitében őt immár meg nem háborítjuk...)

- Összeesküdött ellenem a világ - fogalmazza meg önmagának a nem túl eredeti gondolatot, hiába, a gödörben teljesen kijött a fogalmazási gyakorlatból.

Mert mi is történt? Éles késsel megsértette az ujját, elromlott a mosógépe, kiakadt a CD lejátszója, és - még szerencse, hogy garanciális - javításra vitték alig használt számítógépét.

- A régi jobb volt - sóhajtja.

Persze erre is a gödörben jött rá. Haj, de sok ideje is van ott az embernek a világ dolgain elmélkedni! A gödör megvédi a kíváncsi tekintetektől, oktalan kérdésektől; titkon számba veheti élete sorsfordulóit, merenghet múlton, révedezhet fél évszázaddal ezelőtt érkezett képeslapon, élvezheti a magányt, rendet teremthet gondolatai, iratai között - és legfőképpen: ráér tűnődni. Akár azon is, hogy tulajdonképpen ki is kecmereghetne, ki is mászhatna onnan, ahol éppen van, csak éppen akarnia kell.

Akár alkothatna is például...

S már ír.

Mi tagadás, elszokott a kézírástól. Jegyzetlapja meglehetősen eklektikus: fele-fele arányban tartalmaz könnyen írható, jól olvasható gyorsírási ákombákomokat és kézírással jegyzett, alig-alig kisilabizálható sorokat.

- Eddig nem láttam elég tisztán, csak ennyi az egész - bölcselkedik teljesen feleslegesen, ifjonti hévvel lelkendezve azon, hogy ha homályosan, áthatolhatatlan ködfüggönyön át, ha gödörből is - de lát, lát, lát!, és főként: hogy ír, ír, ír!

Az alkotni akarás vágya minden ízében megremegteti, gyermekvers-kezdemények, meg nem írt témák, drámai jelenetek, égig érő álmok és világmegváltó tervek kavarognak gyors egymásutánban a fejében... Mindeközben tudja persze, hogy álmai soha nem valósulnak meg,

„...Hogy fiatalság bolondság, ó, de mégis,

Ne hidd, szívem, hogy ez hiába volt...",

- Na de mégis! Hát mikor kezdjem el, ha nem most?! - teszi fel a kérdést dacosan, meglehetősen későn kibontakozó hősünk önmagának, s valljuk be, e kérdés föltevésben kivételesen tökéletesen igaza van.

Mert mikor is kezdhetne valaki valami gyökeresen új dologba, ha nem hatvanon innen?!

Kihúzza hát magát, ostrom alá véve a gödröt. A művelet nem is olyan könnyű: vissza-visszacsusszan a szerencsére nem túl fagyos földbe.

- Újra megpróbálom...- rugaszkodik neki ismét, de közben stratégiát vált.  

- Különben sem elkezdeni - folytatni kell!

Amint így biztatgatja, el is ringatja magát abban a hiú reményben, hogy talán elegendő, mi több, bőséges időt ad majd szárnyaló álmai megvalósításához a Teremtő.

S hogy megfogalmazta a célt, újult erővel vág neki.

Hoppá!

Volt gödör, nincs gödör.

- Jobb későn, mint soha - törölgeti hősünk gyöngyöző homlokát. A felszínre kerülve tüdejét teleszívja az elűzhetetlen szmoggal, s bár az országos ködben orránál alig lát tovább, majdnem olyan elégedett, mint kedvenc mesehőse volt annak idején, amikor végre megszabadult Nyuszi vendégmarasztaló barlangjából...

Ilyen áldott, ihletett állapotban gyorsan határoz. Nincs vesztegetni való ideje, nem is fecsérli tovább, ezért először gyorsan megérdeklődi, mikor lesz készen a számítógépe. Utána megkéri Balaget, hogy legyen szíves visszaadni sorozatához a régi emblémát - hiába, a régi jobb volt -, harmadszor pedig elolvasgatja majd, hogy kényszerű távolléte ideje alatt mit írtak a többiek a tollal.hu-n...

Folyt. köv...

 

 

Előző rész...

A legelső rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Violet
#20. 2012. január 8. 18:09
Igen, a 16. résznél már én is rájöttem, várom szeretettel a folytatást!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. január 4. 19:49
Döme Zsuzsa
#19. 2012. január 4. 19:49
Ó, még lesz néhány rész, eredetileg 30 részesre terveztem. Csak közben írni kezdtem a Mátyás-meséket is...
Köszönöm szépen a figyelmet.
előzmény: Violet hozzászólása, 2012. január 4. 13:37
Violet
#18. 2012. január 4. 13:37
Örültem a visszatért emblémának, és a kedvenc Juhász Gyula idézetemnek is...
Kár, hogy nemsokára vége a sorozatnak.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. december 11. 11:47
Döme Zsuzsa
#17. 2011. december 11. 11:47
Köszönöm észrevételeiteket.
Természetesen a cím és az embléma is marad. Remélem, hogy ötleteim sem hagynak el.
Üdvözlet mindenkinek!
Döme Zsuzsa
#16. 2011. december 11. 11:44
Köszönöm szépen, Eliza.
Leveled kelte előtt egy hónappal töltöttem be a hatodik ikszet - de a jókívánság mindenkor jól jön.
Puszi Zs.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. december 8. 23:17
Eliza Beth
#15. 2011. december 8. 23:17
Isten éltessen, Zsuzsa!

Amúgy meg neked most is hatvanon innen van, nem? Mert aki amelyik oldalon áll, azt nevezi "innen"-nek... :-)))
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. december 8. 20:15
katuska
#14. 2011. december 8. 20:36
Szerintem sem. Én is megszoktam meg mások is, így várjuk...Ölelés.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. december 8. 20:27
Answer
#13. 2011. december 8. 20:27
Ne tedd, legalább a címen ugye... (bocsi)
Meg amúgy sem, már "bejáródott"!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. december 8. 20:15
Döme Zsuzsa
#12. 2011. december 8. 20:15
Köszönöm kedves észrevételeiteket.
Időközben szerencsésen túljutottam a "hatvanon". Azon tűnődöm, megváltoztassam-e a címet...
alinka
#11. 2011. december 7. 20:27
Hát igen, én meg nem láttam a gödrömből a Teremtőt.
Bocsánat érte. Azért így is ez a legjobb... szerintem.
Szeretettel... remélve a legjobbakat...
M.J.
janos
#10. 2011. december 2. 18:34
A baj nem jár egyedül.
Ha bele esik az ember jön a sorozat.
Viszont azt tudnunk kell, hogy eső után szép idő következik.
Írásodhoz gratulálok!
János
Tara Scott
#9. 2011. december 1. 21:28
Kedves Zsuzsa!
Van úgy, hogy összejönnek a dolgok, de abban kell reménykedni, hogy utána mindig jobb jön. Nagyon tetszett az írásod, élmény volt olvasni.
Szeretettel: Tara
Fer-Kai
#8. 2011. december 1. 14:35
Egy kis szünet, még ha kényszerű is, jót tehet az emberrel. Fontos felismerésekkel, tettvággyal és tetterővel ajándékozhatja meg.
Gödör, mint lépcsőfok.
Mara
#7. 2011. december 1. 11:21
Kedves Gika,
ötvenen túl vagy nyolcvanon innen is vannak gödrök, meg sajnos minden időszakban.
Szeretettel gratulálok: Mara
Eliza Beth
#6. 2011. december 1. 10:47
Én is!
És néha kezdek magamra ismerni :-)))))))))))))))
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. november 30. 15:18
Gitka_61
#5. 2011. december 1. 09:56
Kedves Zsuzsa!

De jó, hogy kimásztál abból a fránya gödörből. Sajnos ez nincsen életkorhoz kötve. Szerintem azért találták fel, hogy tudjuk milyen jó rajta kívül lenni. Amikor elégedetlenkedünk, akkor jön, rendíthetetlenül. És milyen jó, hogy ezt így szóba hoztad, mert ez a magyarázat erre a jelenségre, eddig eszembe sem jutott.

Kérlek, filozofálgass még kedvünkre, sokszor:)

Jó volt ismét olvasni e kedves sorozatod!!!!

Gitta
Answer
#4. 2011. november 30. 16:25
Észrevetted már, hogy beindul a baj nincs megállás?
Háromig(?) meg sem áll - mondták az öregek.
Van, úgy hogy ez jóval több.
Gödör... elmúlik.
Viszont szükség van időre, amelyből hátha sokat kapunk még, onnan fentről.
Reménykedjünk!
Van már gép, van remény, ihlet, jó közösség, mi kell még?
Örülök, hogy itt vagy megint!
Szeretettel: answer
Juhász Kató
#3. 2011. november 30. 15:56
Kedves Zsuzsa!
A sok rossz után már csak jó dolgok jöhetnek.
Első lépés, hogy megírtad ezt a nagyszerű elmélkedést. A gödör nagyon ismerős, - hatvanon túl is, vagy belecsúszik az ember, vagy kicsit meglökik, - de mi nők, mindig ki tudunk jönni belőle, tanulunk, következtetéseket levonunk, és okosodunk.
Remélem, a géped többet nem hagy cserben, és gyakrabban leszel köztünk.
Írásodnak örültem, és gratulálok hozzá!
Balage
#2. 2011. november 30. 15:18
Imádom ezt a sorozatot. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek