Döme Zsuzsa - Hatvanon innen - Első rész

Ötvenen túl, hatvanon innen rádöbbentem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik.

Nem akartam ennyiben hagyni a dolgot; írni kezdtem a Hatvanon innen-t. El is készült néhány fejezet...

 

Aki keres, talál

 

Ötvenen túl, hatvanon innen az ember idejének jelentős részét kereséssel tölti. Az igazán előrelátó azzal kezdi ezt a felettébb fontos műveletet, hogy először is megkeresi a szemüvegét. Jó esetben hamar megleli, mert rövid nézelődés után rájön, hogy a nélkülözhetetlen lencse éppen a szemén tartózkodik. Egy igazi vadász szenvedélyével, az azonnali siker reményében lát a halaszthatatlan munkához. Egészen pontosan ugyan nem emlékszik rá, miért is olyan fontos megtalálnia érettségi bizonyítványát, de ha már keresni kezdte, lelki szükségletnek érzi még ma megtudni, hogy negyvenkét évvel ezelőtt hányasra érettségizett történelemből...

A keresgélés azért jó, mert közben sok minden az ember keze ügyébe kerül, köztük olyan dolgok is, amelyekről a múltkori eredménytelen kutatás után végleg lemondott... Most kedvtelve nézegeti gyermekei kiskori fotóit. A múlt héten, amikor össze akarta hasonlítani unokái fényképével, bezzeg nem találta őket - most viszont a róluk készült felvételek tűntek el...

Lassan előbukkannak lázas kutatásának első produktumai. Örömmel akad rá rég elveszettnek hitt bokaláncára, az évtizede eltűnt ceruzafaragóra, a kutya oltási lapjára meg a legkedvesebb kosztümkabátról ősszel leszakadt gombra. A hozzá tartozó blézert rögvest fel is kell próbálni, jó-e még. Ujjé! Jó. Váratlanul előkerülnek a borospalackok évek óta gyűjtött dugói is. Ha majd egyszer megtalálja a kimondottan erre a célra vásárolt képkeretet, műalkotás készül belőlük, úgyhogy tanácsos olyan helyet keresni nekik, hogy a ráma felszínre bukkanásakor feltétlenül kéznél legyenek. Így ni! Itt jó lesz.

Heuréka! A hajdani osztálytársak névsora.... Tablóképek! Egy réges-régi, még mechanikus írógéppel készült kézirat...

...A mániákus keresgélő ekkor elkeseredve látja, hogy az asztalon és a földön a dossziék, iratok, fényképek halmaza tovább már nem építhető toronnyá magasodik. Nagyot sóhajt, s bosszankodva teszi fel magának a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a csudát is akart mindenáron megkeresni.

- ....  Itt kell lennie valahol a többi bizonyítvány között... - töpreng az örök őrzésre ítéltetett irathalmazon térdepelve. Fájós térde tapintatos sajgással jelezni kezd, hősünknek pedig eszébe jut, hogy hiszen a további keresgélést ennél sokkal kényelmesebb körülmények között, akár ücsörögve is végezhetné, csak egy sámli kell hozzá.

Na de hol lehet a sámli?

 

 

 

Folytatása következik...

Döme Zsuzsa


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#22. 2012. március 19. 09:12
Időközben én is "túl"-ra kerültem... Köszönöm szépen megtisztelő érdeklődésedet. Üdvözlettel: Zs.
előzmény: Fitó Ica hozzászólása, 2012. március 18. 20:38
Fitó Ica
#21. 2012. március 18. 20:38
Már hatvanon túl, de nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni a sorozatot.
Violet
#20. 2012. január 1. 14:31
Most én is kezdem elölről.
Egyet értek Juhász Katóval. Hatvan után sokkal de sokkal könnyebb lesz minden. Az ember valahogy "beérik."
Szeretettel gratulálok!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. december 2. 19:11
Döme Zsuzsa
#19. 2011. december 2. 19:11
Kedves R. J.!
Megtiszteltetés számomra, hogy képes voltál fellapozni az előzményrészeket. Jóleső érdeklődésedet köszönöm, szeretettel üdvözöllek ez oldalon.
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2011. december 1. 07:03
Ruder - Jana
#18. 2011. december 1. 07:03
Olvasás közben úgy éreztem rólam van szó! Sajátos humorral megspékelt írásodat , most kezdtem olvasni. Tetszik!
Üdv: R J.
Balage
#17. 2011. július 15. 15:31
XD XD :D :D
Zsuzsa, te egy halálosan jófej figura lehetsz a való életben.
Könnyesre mosolyogtam magam, még szerencse, hogy a kollégák nincsenek körülöttem :D

Grat!
agnes-senga
#16. 2011. július 15. 10:52
Zsuzsi! Így 59 évesen, nem sok időm maradt, hogy időben legyek. Tehát gyorsan tedd a többi is elénk, hogy hogy az olvasáshoz időben legyek. Jó volt olvasni, és nagyon érdekelne a többi is.
Gitka_61
#15. 2011. július 15. 10:22
Szerintem nagyon jól tetted, hogy idehoztad ezt a történetet. Hozd a többit is, mert nagyon várom :)))
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. július 12. 13:09
Juhász Anikó
#14. 2011. július 13. 18:43
Végül is a keresés azt is mutatja, hogy még (vagy már) sok szállal kötődik valaki a világhoz. S addig jó, míg kötődik -- sámlival vagy anélkül..., amíg huzalok, emléknyomok, kérdőjelek mutatják, hogy ő és a világ együtt van és nem egymás nélkül.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. július 12. 13:09
Döme Zsuzsa
#13. 2011. július 12. 13:09
Nahát! Én meg félbehagytam ezt az évekkel ezelőtt 30 részesre tervezett irományt annak idején - arra gondolva, hogy úgysem érdekel senkit a korosztályom életérzése. Köszönöm, hogy feltámasztottátok a hitemet.
Eliza Beth
#12. 2011. július 12. 10:44
Kíváncsian várom az ifjabb korosztály véleményét, mert úgy tűnik, a megszólított korosztálynál osztatlan a siker :-))))))))
Gitka_61
#11. 2011. július 12. 10:41
Úgy tűnik egy hónap múlva nekem is be kell szereznem ebből a rozmaringból :)

Az írás!? Remek. Könnyed, humoros, szívesen vennék belőle egy könyvnyit... Kedves Zsuzsa! Siess azzal az írással...hadd olvassuk mire kell vigyázni, és milyen praktikák segíthetnek ebben a korban (kórban) bennünket.

Gratulálok az írásodhoz! Gitta
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. július 11. 17:42
Pataki Glica
#10. 2011. július 12. 09:48
Zsuzsikám! Beletrafáltál az 56 éves lelkivilágom közepébe. Én a Szakmunkás Bizonyítványom kerestem....meg is leltem.( a nyugdíj évek miatt kutakodtam) Elképedve láttam, hogy én nem is abban az Intézménybe végeztem tanulmányaim, ami rá vagyon írva! No lelkem erre varrjál gombot!
Gratulálok a remek írásodhoz. Várom a következőt.....
Szeretettel:Glica
dezsoili
#9. 2011. július 11. 19:03
Olvasva a remek írást, és a hozzászólásokat, kaptam óvatlanul is egy jó tanácsot. Holnaptól nagyon vigyázok a rozmaring bokromra. Vicces? Vagy mégsem? Igen, elgondolkodtató, jó a kórkép, ideje lenne szelektálni is, azt hiszem. Gratulálok, Ili.
ariadne
#8. 2011. július 11. 18:50
Hát ez teljesen jó :)))) nagyon tetszett.
ölellek:ariadne
janos
#7. 2011. július 11. 18:49
Negyven felett-ötvenig az ember hajlamos rá, hogy nem törődik az egészségével,.Itt már eszébe jut, hogy kevesebb van hátra mint amennyi eltelt és elkezdi ,kezelni-kezeltetni magát.
Javul az immunrendszer és gyógyulni kezd a szervezet. Husz év múlva mi már lehet, hogy ''alulról szagoljuk az ibolyát''
Gratulálok!
katuska
#6. 2011. július 11. 18:32
Zsuzsám, negyven felett minden nap érik az embert "meglepik".
Gratulálok az íráshoz!
Tara Scott
#5. 2011. július 11. 17:43
Ez óriási! Rögtön be tudtam helyettesíteni magam. Eliza nagyon jól írta, "fájdalmasan vicces". Jól szórakoztam, (magamon is) köszönöm.
Juhász Kató
#4. 2011. július 11. 17:42
50-60 között sokkal több problémám volt, mint
60 után. Mióta tudom, hogy a rozmaring javítja a memóriát, ültettem egy óriás cseréppel, hogy
mindig kéznél legyen, teának megfőzve.
Gratulálok írásodhoz, én is úgy hiszem,
sokan olvasnánk ilyen témáról bővebben.
Eliza Beth
#3. 2011. július 11. 15:45
Fájdalmasan vicces. Jó, hogy képes vagy ilyen formába önteni. Egy könyvnyi ebből biztos siker lenne. Folytasd!
Answer
#2. 2011. július 11. 14:55
Ez van. Kesernyés tapasztalat erősíti meg, amit leírtál. Elindulok, megyek, de miért is? Ismerős...
Már csak az a kérdés, mi lesz húsz év múlva? (Ha megéljük...)
Szeretettel olvastalak: answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek