Didergő angyal

Tél a siófoki mólón...

 

Acélos égről verődik vissza
a tomboló szél fortissimója.

 

Ónozott fellegek elmenekülnek,
vad paripákként délre repülnek.

 

Didergő angyal a móló végén,
nincs most hajó, mely várná fényét.

 

Fémszívébe rejtette a Napot,
hiába tombolnak bősz viharok.

 

Zúgó fergeteg csap a Balatonra,
felkorbácsolt hullám tajtékzó habja

 

kövekre csobban félő haraggal,
hol büszkén magaslik őriző angyal.

 

Örvénylik körötte hópihék tánca,
csipkekendő borul aranyló szárnyára.

 

Nekifeszül válla a zokogó szélnek,
tudja, hamarost új tavaszt remélhet.

 

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#4. 2015. január 30. 12:42
Akartál saját fotót tenni a vershez? Mert ha igen, akkor nem jött át, mert nem volt adminban kép.
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2015. január 30. 11:50
zsuzsahorváth
#3. 2015. január 30. 11:50
Köszönöm a fotót, a kiemelést drága szerkesztőmnek!!! Az enyém nem sikerült ilyen jól...
Mara kedves, Neked az olvasást!
Mara
#2. 2015. január 30. 08:58
Szépek a költői kifejező eszközeid.
Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek