David Mitchell: Szellemírók

A Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában megjelent a kultikus Felhőatlasz szerzőjének újabb mesterműve, egy igazi spirituális kalandregény.

 

 

David Mitchell a kortárs angol regényirodalom élvonalába tartozik (a középgeneráció tagja, 1969-ben született), kétszer is a Booker-díj jelöltlistájára került egy-egy regényével, az A number9dream-mel és a magyarul is olvasható Felhőatlasz-szal, amelyből világsikerű film is készült. A Felhőatlasz és az 1999-ben született Szellemírók rokonsága nyilvánvaló az olvasó számára, csak míg a Szellemírók a térben kalandozik ide-oda, a későbbi regény szálai már merészebben, a tér dimenziójában - múltban, jelenben, sőt a jövőben - is szövődnek.

Mitchell felnőtt korában nyolc meghatározó évet töltött Hiroshimában, és ha ottani élményei nem is ihlették közvetlenül regényeit, mégis döntően befolyásolták gondolkodását és írásait. A Szellemírók tíz epizódjából hat keleten játszódik, ebből három Japánban.

Magáról és az írásról ezt mondja:
„Gyerekkoromtól fogva tudtam, hogy író akarok lenni, de egészen addig, amíg 1994-ben Japánba költöztem, mindenféle más vonta el a figyelmemet, és nem tettem érte semmit. Valószínűleg akárhol élek, akkor is író leszek, de vajon ugyanaz az író lettem volna, ha az utóbbi hat évet Londonban vagy Fokvárosban, Moose Jawban töltöm, esetleg egy olajfúrótornyon, vagy a cirkuszban?"
Legutóbbi regénye a 2015-ben megjelent Slade House. Mitchell novellistaként is szerepel, írásai újságokban, magazinokban és antológiákban kapnak helyet, sőt nem idegen tőle az esszé és az operalibrettó műfaja sem.

Szellemírók

A regény tulajdonképpen elbeszélések füzére. Mindegyik epizódnak megvan a maga főszereplője, szereplőgárdája, gondosan felépített története és aprólékosan megrajzolt háttere - látszólag. Mert a valódi főszereplő az a vándorszellem, amely a főszereplők lelkébe költözik. Nem tudni pontosan, ő irányítja-e cselekedeteiket vagy csak krónikása-e a velük történteknek. A korai, keleten játszódó epizódokban alig sejlik fel a szellem, itt-ott esik róla szó, és a kapcsolat sem nyilvánvaló a történetek között. Először egy gyilkos japán szekta tagjának bujkálását követjük nyomon, majd az író - vagy a szellem - egy tokiói lemezboltos mindennapjait mutatja meg. Kettejük között éppen csak egyetlen telefonhívás a kapcsolat. A szellem ezután egy Hongkongban élő, pénzmosásba keveredő angol ügyvéd testében ver tanyát, később egy öreg kínai teaárus asszonyban, akiben mintha maga a történelem is megelevenedne. Kettejük között már valamivel kézzel foghatóbb a kapocs. A mongóliai epizódban hirtelen főszereplővé és narrátorrá is válik a szellem, sűrűn váltogatja gazdatesteit, nem érzi otthonosan magát sehol, még fogságba is esik, majd újjászületik.

Európába érve felgyorsul a regény, a spirituális ázsiai kalandozás után valóságos akcióláncolat indul be, így az epizódok közötti kapcsolat is jól nyomon követhető. A szentpétervári Ermitázs kurátora, a műkincshamisításba és lopásba keveredő Margarita Latunszkaja arról álmodik, hogy szerelmével Svájcba menekülhet, de az új élet helyett halottakon kell átgázolnia. Londonban a szellem megteremti saját emberi képmását, és Marco, a dobos és szellemíró testébe költözik. Az utolsó előtti két epizód egy felgyorsult és összezsugorodott világ akciófilmje, ahol már minden mindennel összefügg: az ír szigetre hazatérő atomfizikusnőt, aki morális megfontolásból hagyja ott a munkahelyét, a CIA üldözi, és már Londonban sem véletlenül esett taxi elé. Ám a következő történet elbizonytalanítja az olvasót, hiszen a New York-i rádióadó betelefonálós műsorának bizarr figuráiból felsejlik egy világméretű összeesküvés és vele a világvége, és üldözött atomfizikusnő pedig talán maga is üldöző.

Ezzel a nyugtalanító képpel érkezünk el - vagyis vissza - a regény kiindulópontjához: a gyilkos szekta tagja éppen új merényletre készül. Sikerül-e vajon működésbe hoznia a vegyi bombát a zsúfolt metrón? És sikerül-e kiszállnia az embertelen tömegben? Miközben kifelé törekszik, felvillannak előtte a többi epizód szereplői. Megsemmisülnek-e az utasok és velük együtt a szellem? Vagy a képzelet, a szellem játéka volt az egész?

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Egy kérdés