Dalidal

Rá futama

 

girbe-gurba utcákká bolyongok

mint idő, sorsaimmá fonott

reggeli ködjeim leple gyepesedik,

macskakövek mosakodnak,

jelekké, írásokká, pacákká, 

vízfestés indákkal penészvirágos

kapualjhoz hasonlatoskodnak,

és …

incselkedő szerelmesekké

változnak angyali suhintásra,

ismerősek, hiszen ez …,

és búgnak, búgnak, sugdolóznak,

egybe égetik pillanataikat,

révületté álmaikat, tulipánná,

magokat rejteni, gyönyörű titkokká

 

mi legyek, macskakő, vagy

kecskeköröm a felkapaszkodáshoz

 

gondolataim fogócskáznak,

és nincs apádütés, csak apámra ütés

anyám örökeként, keretezve,

susogó múltjaimból, ismét és ismét

lejátszva kártya és tenyér jóslatokat

 

a jövő, a jövőbe, a jövőből

 

… és becsillant a Napkorona, az

ablakpárkányomra izzó üzenettel,

az onnan élet telkemre terül,

remélem, gyümölcseimmé, és

beltengerembe húzza az égkéket,

habozásaim alá abrosznak,

belőlük harangokhoz válogatni,

naponta csak egy-egy morzsányit

 

a pacsirtáknak hajnal köszöntéshez

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek