Czikó Györgyi - Gyermeki nagy hittel

Czikó Györgyi rendkívül sokoldalú ifjú hölgy. A Lévay József Református Gimnázium tanulója, ahol a közösség hitéletéért felel.

Közel áll a szívéhez a foci és a Forma 1, de a zene világában is jól
tájékozódik, amikor leül a harmóniumhoz vagy citerát, gitárt vesz a
kezébe. A környezettudatos életmód és a Biblia útkereszteződése
pályázatra több pályamunkát is készített. A gyermeki nagy hittel című
írása a "Végzetes vég?" kategória 3. helyezettje lett.

 

Gyermeki nagy hittel

"Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullnak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek." (Mk 13:24-25)

 

Az az ember gyermek, aki még feltétel nélkül tud hinni Istenben és abban, hogy a szeretet az mindennél nagyobb. Az a szeretet pedig a mi Atyánktól fakad. Vagy talán mi is képesek lennénk a saját gyermekünket adni egy teremtményünkért. Nem, nem vagyunk képesek rá, nem tudjuk megtenni. Hallottam egy történetet egy emberről, aki a fiával és annak barátjával viharba keveredett a vízen. A csónak felborult és csak az apa tudott megkapaszkodni egy darabban, majd megfogta a mentőövet és másodpercek alatt dönteni kellet kit ment meg. A férfi a saját fia helyet, a fia barátját választotta. Nem volt megzavarodva ez az ember, sőt oka volt azért, hogy a saját fiát adja a másik gyermekért, mert tudta, hogy a fia már elfogadta Krisztust, de barátja még nem. Ezért választotta a másikat, nem hagyta elveszni, a pokolba kerülni. Ez igaz példa arra, hogy bár az ember bűnös, de ha Isten Lelke munkálkodik benne akkor mindenre képes. Vajon mi ezt meg tudjuk tenni?

Egy olyan időben élünk, amikor a keresztyénséget elavultnak tartják. Bár Afrikában hétről-hétre egyre több a megtérés, Európában és Amerikában pont az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Sokszor ég a szívem egy olyan közösségbe, amely tele van keresztyén fiatalokkal, de ez sajnos már az egyházi iskolákban sem garantált. Az egyik helyen olyan kevesen voltak, hogy még az évelején felbuzdult teológusok kitartása is megszűnt. A másik helyen szinte sírva fakadtam, amikor azt láttam, hogy még az a kevés se az igére figyel. Ha pedig nincsenek hitvalló fiatalok, akkor nincs jövője a keresztyénségnek. Talán sokszor reményt veszve ülünk le síró szemmel „a belső szobánkba" és úgy várjuk még is a változást. Várjuk, mert hiszünk. Ez a bolygó csak akkor fog megváltozni, ha mi fiatalok elkezdünk munkálkodni, mert csak ez az egyetlen lehetőség a változásra. Bár érzékeljük a változást, de vajon melyik irányba indult el a folyamat.

Több könyvben is az olvastam, hogy a zene hatással van a fiatalok gondolkodására. Ezek közül a könyvek közül az egyikben olyan fiatalokról olvastam, akik horror filmet néztek és a zene stílusuk se volt harmonikus. Ezek a tinik öngyilkosok lettek. Döbbenve olvastam utolsó gondolataikat:

„Halála után az embert koporsóba teszik, a temetőbe viszik, egy gödörbe elföldelik és virágokkal borítják el. Ás azután? Ha szemet lezártam, semmit sem érzek többé; mindennek egyszer s mindenkorra vége."

„Volt néhány szép órám, de tulajdonképpen nem érdemes embernek születni!"

„Erősen hittem a tudományban, de nem hittem Istenben."

Ez az utolsó példa talán megváltoztathat mindent, hiszen mi mai fiatalok sokszor hiszünk a szemünknek, a tankönyveknek, a fizikai valóságoknak, de a szívünknek, a lelki tapasztalatainknak nem. De ha hiszünk Istenben, hiszünk, a lelkünknek akkor egy fantasztikus élményben lehet részünk, amely egy életre szól: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!" Sokan nem értik ezeket a szavakat, mert nem tudják, hogy "Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullnak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek."

Jézus többször szól az ő visszajöveteléről és az ember végső számadásáról. Elmondta az is, hogy senki nem tudja ami Istenünkön kívül, hogy mikor és hol jön vissza. Ezért kell úgy élnünk, hogy ne érjen minket meglepetés. De nézzük, milyen csillagászati jelek kerülnek az iménti igében felsorolásul. „Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után..." Lesz tehát nyomorúság, egy olyan időszak, amely természeti katasztrófákkal telve van. „... a nap elsötétedik, a hold nem fénylik tovább..." Nem lesz tehát fény, amitől lássunk, ha pedig nincs, nap a hold sem fénylik. „... a csillagok lehullnak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek." A csillagok eltűnnek és az ég sem marad éppen. Ezek csak a fenti történések, de vajon itt lenn mi lesz velünk? Nem tudjuk. Sokan fejtegetik a Jelenések könyvét, sokan olvassák el újra és újra Jézus szavait vagy Dániel könyvének a végét. Én még fiatal vagyok, kevés bölcsességgel ezért nem merek találgatásokba kezdeni, hiszen megérteni nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy az apokalipszisből könnyű tévtanításokat hirdetni. Csak azt tudom elmondani, amit én magam tapasztaltam. Bár sokszor álmodnak az emberek sok álmot, de úgy vélem, hogy ilyet csak kevesen élnek át. Álmomban Krisztus visszajött. Eljött ítélni eleveneket és holtakat. Nagyon félelmetes volt és, hogy mennyire valóságosnak tűnt az azt bizonyítja, hogy a szobám ajtajánál ébredtem fel. Álmomban több barátom és családtagom is elveszett. Vajon miért? A mentő öv, amelyet Isten dob a saját fia helyett nekünk sokszor nem érkezik meg hozzánk, mert messzebb sodródunk, elfordítjuk a fejünket, de a vízben vannak hullámok, amelyek mi emberek vagyunk és segíthetünk felebarátinknak eljuttatni az örömhírt.

Egy gyermek szava talán kevés a változáshoz, de ha Isten Lelke vele van, akkor már nem kérdés az ereje. Ha pedig, hiszünk, a mi Urunkban akkor el tudjuk hinni még annak a gyermeknek is a szavát.

 

Czikó Györgyi

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek