Csillagok fénye

Nehéz a harc, ha egyedül vívsz, bátorságot adjon, kit már oly rég hívsz!

 

 

Éjszaka egyedül, mikor senki se lát,
testedet a kínzó hazugságok marták.
Nem tudod az életben mi vár rád,
messze járnak tőled a csodák.
Fagyos hideg szél futott át,
de lelkedben a dallamok égtek tovább!
Fájó mosolyt felvenni az arcra,
könnyeket elfojtani, ne hulljanak a porba.
Titkolni erősen, hogy mennyire fájt,
hiába érezted nem bírod tovább.

 

Csillagok fénye táncol szemeiden,
remény legyen még a szívedben.
Égre nézve érzed, hinni kell,
hinni kell a nappali Fényben,
hinni a sötétségben,
bőrödön érezned kell a Nap sugarait,
Gyógyuljon összeforratlan seb,
felejtsd el árnyak bántó karmait.


Kezedet nézed, hosszú még az út,
de legyen, ki fogja, és magához húz!
Nehéz a harc, ha egyedül vívsz, 
bátorságot adjon, kit már oly rég hívsz! 
Öleljen akkor is, ha tudja, elbuksz,
ne eresszen, szorítson, tőle messzire ne juss!
Gondok tőled távolba ne vigyék,
más vizeken Ő ne evezzék.
Arcodat gyöngéden simítsa kezével,
szemedet nézze ragyogó szemével,
bíztasson hangjával, lásson szívével.

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek