Csendülések

.

 

 

Anyám, rezgéseidet terelem, ... Anyám,

ízedet, ... Édes, ...Édes, ... Éden,

a hetedhét mindenségből,

hatvannégy világából,

a hangod, arcodról röppent fotonjaid,

atomjaid burkairól,

gondolataid emlékeit, forrásait,

... és körülötted táncoló Apám,

hullámait, vibrációit, bölcsességeit

 

az életszerelmetekét, ... Édes,

Napból izzó sugárzásotokat, utamra,

unokáitok, dédunokáitok útjaira,

rügyeikre, hajtásaikra, termő virágaikra,

kik mesébe álmodják rólatok a szavakat,

magukba rajzolják, festik lényetekről 

a nemrég magukkal ide lehozott képeket,

hisz indulásuk előtt a nagy, déd, ük és

minden idők gyökereit köszöntötték,

már akkortól ismernek ők is Titeket

 

éjszakákon a csillagkuckóban vetülékeim

fonom csendjeitek közé,

csendüléseitek közé,

az együtt csendüléseinkhez, és azokból

körénk parázslobbok sziporkáznak,

... közös játékunk világokat nyitogat

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek