Csendes társ

-



Te még számolod az éveket?
Mert nekem már csak olyan vagy,
Mint a karom, vagy a lábam.

Mikor kimész az ajtón,
Kicsit mintha lebénulnék.

Ismerem a szavaidat,
Tudom, hogyan húzod
Mosolygós ráncaid,
Mikor Azt akarod.

Nézlek, ahogy olvasol,
Ahogy letörlöd gyermekünk száját.
Minden mozdulatodban ott vagyok,
Belevasalom ingeidbe
Közös lélegzetvételeinket.

Érezlek nap közben is,
Kicsit mintha sutább lennék
Hiányzó végtagjaim nélkül.
Közös a keringésünk,
Most is hallod a hangot fejemben.

Viszlek és viszel.
Hangos-néma,
Bús-vidám életeken át,
Mint öreg falióra
Számlapján a mutatók,
Ott vagyunk ketten,
A terhes,
Az édes végtelenben.



Kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#2. 2012. április 17. 10:01
Szép vallomás.
Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek