CSENDES ÁRAMLAT

Nagy B. István emlékkiállítás

 

„Ha a magyar festészetben van igazi kolorista, akkor Nagy B. István korszakos jelentőségű képviselője ennek. Színkultúráját nem sokan tudják utolérni vagy meghaladni. A színek hangulati arányrendjével úgy tudja megszólítani a kép nézőjét, úgy tud megjeleníteni egy karaktert, hogy az az érzésünk támad, mintha találkoztunk volna már az illetővel, mintha már ismernénk őt."

Földi Péter Kossuth-díjas festőművész, az MMA rendes tagja


Nagy B. István (1933-2006) Munkácsy-díjas festőművész alkotóként, és - mint az egri Eszterházy Károly Főiskola Rajz - Vizuális kommunikáció Tanszékének vezetője - művészetoktatóként is a kortárs magyar képzőművészet meghatározó egyénisége volt.

Életműve jellegzetes képciklusokba rendezhető, melyekből kiemelkednek kései korszakának hitvallássá érett, gyakran magasztos szellemiséggel felruházott sorozatai: a transzcendens kékbe öltöztetett El Greco tanulmányok, a színesen lüktetető, hangulatbéli változásokat leképező Zsámbék-képek, a léthelyzeteket sűrítő Arcképcsarnok, vagy a bibliai témájú, moralizáló Izsák-képek.

A színek természeti valóságon túllépő függetlensége, monokróm harmóniája, a textiles múltból fakadó kivételes, aprólékos faktúraképzés, a feszített kompozíciós megoldások tudatos keresése, a különleges, oltárképszerű keretezés e festményeket kiemeli a látott világból.

Nagy B. István művei nüansznyi finomságú lelki rezdüléseket, mélységes fájdalmakat tapintatosan boncolgató, olykor finom (ön)iróniával átszőtt sugallatok, s azon túl, hogy önértelmezések, egyben az összemberiség szövetébe ágyazott tanítások.

A kiállítás 2018. szeptember 23-ig látogatható a Magyar Művészeti Akadémia székházban,
a Vigadó Galéria VI. emeleti kiállítóterében.


Részletek Nagy B. István önéletrajzi írásaiból
Szerkesztette: Bakonyvári M. Ágnes

Nagy B. Istvánnak 1970-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd az egri Rudnay Teremben, illetve 1971-ben a budapesti Műcsarnokban rendezett kiállításához készült katalógusokban megjelent önéletrajzi írásaiból.

Egyszer kisgyerekkoromban kukoricaszemeket dobáltam a levegőbe, hogy az ég kék háttere előtt gyönyörködhessem a szép sárga szemekben. Évtizedekkel később megtudtam, hogy ez a művelet a színek viszonyának, valamint a tárgy és a háttér problematikájának a tanulmányozása volt.

... 5 éves koromtól az iskola kapujáig ...

szinte tombolt bennem a színek, formák, karakterek és mozgások élvezete.

Ekkor még természetes volt, hogy mindenből rajz legyen, ami a fantáziámhoz érkezett.
Szándékosan nem azt írom, hogy mindent „lerajzoltam", mert ez valami szenvedélymentes művelet és ugyanakkor a kitűzött céllal adekvát eredményt sejtet. Nekem pedig naponként élményem volt a kudarc, az alulmaradás és a bömbölve újrakezdés. - Ez az élmény egyébként állandósult, csak a bömbölést váltotta fel a belenyugvó felismerése annak, hogy a művészetben a jó cél többnyire elszökik az eredmény elől.

Kukoricadobálós korszakomban mindenből rajz lett, ... míg az iskolában meg nem kaptam az első elmarasztaló kritikát. Ez évekre legátolt.

Alsó-, közép- és felsőfokú oktatás következett. Csak nem 20 éven át nálam illetékesebbek adták ki és kérték számon tennivalóimat. A nagy történelmi események átélése és a serdülőkor a maga csodákra nyíló ablakaival a tanulóévek fakó címkéjét kapta hivatalos minősítésül. Mégis ebben az eredménytelennek tűnő időszakban érlelődött bennem hivatássá a hajlam, ez alatt tisztázódtak etikai vonatkozásai.

...diákkoromban már eldöntöttem a pályámat, mégis nagyon lassan értem festővé. Ifjúságomat jócskán igénybe vette az, hogy mindenféle hatás iránt nagyon fogékony voltam. Csak felnőtt éveim termelték ki azt a konokságot, ami a művésszé váláshoz nélkülözhetetlen.

Korábbi munkamódszeremet ...úgy ítélem, hogy festészeti értékek rovására túlterheltem bizonyos moralizáló tartalmakkal. Képeim jó része olyan vállalkozás áldozata lett, ami csupán fiatalos jó szándékkal és vakmerőséggel menthető. Egyfajta el-nem-zárkózás volt ez olyan kérdések elől, amik a társadalom etikai előbbre jutásában fontosak, amiket tanulóéveim környezete, az iskola és a szülői ház szüntelenül élesen felvetettek.

A festészet sok útja közül azt választottam, amelyen úgy érzem, emberközelben maradhatok.
Kutatom, és szeretném képekben kifejezni az ember sokféle minőségét és határait: a fölülmaradó vagy erkölcsileg győztes embert és a nem-embert, az anakronisztikus és a korszerű embert, a megalázottat és a megbecsülendőt.

Ez az elkötelezettség sok tévedésbe belevitt, de még többtől megóvott, jóllehet pályám elején egy pár célt tévesztő, túlmoralizált kép indítéka lett, ...amelyek etikai motivációja talán túlmegy festői értékein (Város, Apáink, Zsámbéki ablak), de ezeket már szeretem és vállalom, mert önálló utam első állomásai.

Úgynevezett tájképeim is az ember környezetének a felidézései, olykor múlt vagy jövőbeli környezetéé. Tartalmi oldalról közelítve eltűnik a formai háttér konkrét és absztrakt ábrázolás között, szerényen hasonulva századunk agyműködéséhez, amelyben matematikai műveletek gazdasági terveket, pályamódosításokat vagy hidakat fednek.

Az önbemutatáshoz tartozik még, hogy szakmai tekintetben különös érdeklődés fűz a térnek elsősorban az ábrázolt tárgy és háttér viszonyában megjelenő problémájához.

A háttér egy hétköznapi tárgy jelentéktelen mögöttes környezetétől kezdve a világűr valamely „darabjáig" festői programom egyik főszereplője.

 

Minden művészi tevékenység vérszegény marad, ha az ember csak általánosan jót akar benne, anélkül, hogy az adott művészeti ág valamilyen alapproblémájához kötődne. Nálam ez az alapprobléma a tér. Ezt kutatom, jóllehet képeim mondanivalója nem maga a kutatás, ahogy távoli nagy mesterem, Rembrandt képei is emberi sorsokról szólnak így vagy úgy, de a rembrandti fényprobléma közegében élnek. Nálam a tárgy és háttér viszonya, az összesimulás és elkülönülés mikéntjei, a szűk és tág tér éreztetése, meg a térben elvégzett mozgás adják a festői alapkérdést. Ehhez van szükségem a különleges faktúrákra, amelyek az elkülönülés, illetve az összeolvadás skáláját gazdagítják.

Egy-egy problémakör kívánja a sorozatokat. Így keletkezett a Zsámbék-sorozat és a fejek sorozata.

Serkentő és gátló tényezők sokaságán keresztül jutottam el én is oda - mint a kollégáim legtöbbje, - hogy képeimen olykor egymást segítve találkoznak a külső hatások a festés spontán örömével. Mert ha röviden kellene válaszolnom arra, hogy mit keresek a festészetben, azt felelném, hogy ezt a találkozást. A szűk és tág környezet, a társadalom és a festészet aktív mozgásában megtalálni és felnőttesen kiválasztani azt, amire a művész mindig kissé gyermeki élvezetével, spontán örömével tudok reagálni. Bármelyik elem hiánya: akár a felnőtté, akár a gyermekié - hiányossá teszi a művet.

Maguk a képek persze csak úgy aránylanak az alapproblémához, mint a gomba kalapja az őt kitermelő micéliumhoz, egyedi jelentésük is van, és talán ez a fontosabb. Választott utamat nem érzem kizárólagosnak, sőt nagy élvezettel és tisztelettel adózom a velem ellentétes törekvéseknek is. Nem hiszek az egyedül üdvözítő művészetekben. Az emberiség kulturális kiszolgálása nagy dolog, és még a részleges üdvözülésekhez is művészetek sokasága kell. A művészet a maga sokféleségének az együttesében hatékony és igaz. Ezen belül azonban úgy érzem, hogy az analízis nagy műve befejezéséhez közeledik és idővel a korszerűség vándorzászlója a szintézisre törekvő művészeté lesz.

...keresem az útját a tudattalanban feszülő képformáló erők felszabadításának és a tartalmi szándékkal való szintézisének, akár ünnepelt hagyományok vagy jelenkori divatnormák rovására is. Ezt a magatartást a konformizmus vagy avantgárd ellentétpárjába nem tudom beleerőltetni. Ilyesféle magatartás a stílusokat tető alá hozó, mozgalom-jellegű művészi tevékenységek mellett minden korban találok. Festőelődeim és rokonaim szenvedélyes újkeresése idegen a konformizmustól, ugyanakkor némelyik deklarálható forradalmi stílus kényszerű egyoldalúságát sem tudják vállalni - olykor valódi korszerűségében is kételkednek.
Jelenlegi szakmai felkészültségem nem annyira oktatás, hanem inkább küzdelmes okulások eredménye.

1951-től az Iparművészeti, majd Képzőművészeti Főiskolán tanultam tovább - rosszul. ...Ferenczy Noémi és Szőnyi István hol reményt, hol aggodalmat keltő növendéke voltam...

Éppen azokban az években nem volt elég érzékem a művészet megtanítható oldalához. Mindebből nem következik az, hogy ne emlékeznék hálával és szeretettel mestereimre (Ferenczy Noémire és Szőnyi Istvánra), akik nem azonosítottak pillanatnyi teljesítményeimmel.

Azelőtt Sárospatakon jódiák, kezdetben pedig Szilvásváradon a kedvesen bogaras, jószívű Nagy doktor úr kisfia voltam. Mindezek előfeltételeként megszülettem 1933-ban ugyanott.

Nagy B. István életrajza dióhéjban:

Nagy B. István 1933-ban született Szilvásváradon. Az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mesterei Ferenczy Noémi, Szőnyi István és Brnáth Aurél voltak. 2006. augusztus 22-én hunyt el Budapesten.


Díjai:

1972: Postás Kiállítás érme, Róma

1983: Munkácsy-díj

1984: Cagliari Fesztivál - Premio dell Arte-díj, Pest megyei Tárlat díja

1985: II. Országos Festészeti Biennálé, Szeged - Művészeti Alap díja, 40 Alkotó Év, Műcsarnok - Művelődési Minisztérium nívódíja

1987: V. Képzőművészeti Triennálé, Szolnok - Szolnok Megyei Tanács pályadíja, III. Országos Festészeti Biennálé, Szeged - Szeged Város Alkotói díja, Neufeld Anna díj, Magyar Vöröskereszt pályázatának különdíja, III. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé - Alkotói díja

1988: Ceglédi Galéria emléklapja, Országos Karinthy pályázat fődíja

1989: Ekely Ösztöndíj, Finnország

1990: Civitas Agriensis Commodissima Foret toti Hungariae Superiori emlékérem, Eger

1991: Váci Téli Tárlat, Vác Város Önkormányzatának Díja

1993: XXII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat - Borsod-Abaúj-Zemplén megye Önkormányzata díja,
XII. Debreceni Országos Nyári Tárlat - Debrecen Város díja

1996: Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztere Magyar Felsőoktatásért emlékplakett

1999: Eszterházy Károly emlékérem, Eger

2002: Pro Academia Agriensi kitüntető cím, Eger

2003: Pedagógus Szolgálati emlékérem

2004: X. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé - Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díja

2006: Vác Város Művelődéséért-díj

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek