Csak menni, csak menni

... elhagyni szerelmet...

Búcsút int mindennek, egy laza mozdulattal kilép mindenből, eltűnni vágyik, elindulni, idegen emberek közt lenni, vándorbotot venni a kezébe, utazni pénz nélkül, enni, ha van mit, éhezni, ha nincs, vadat lesni idegen ország idegen erdejében, beállni a paraszt mellé kapálni tányér levesért, sarokért az istállóban éjjelre, éretlen gyümölcsöt szakítani, hegyi patak jéghideg vízében fürdeni mezítelenül, s míg száradnak a ruhák a füvön, napozni, stoppolni a poros országúton, lelkét kiönteni messziről jött sofőrnek, olyasmit elmondani, amit soha senkinek, füstös csehóban ebédelni, rámosolyogni a törzsvendég alkoholistára, köszönni a kis faluban mindenkinek, beszívni a tehéntrágya illatát, rokolyás cigányokkal szóba elegyedni, este a tábortűznél velük táncolni, reggel továbbállni csendesen, integetni a vonaton utazóknak... csak menni, csak menni, vándorolni, levetkőzni mindent, elhagyni szerelmet, ki nem is érdemelte, munkát, mi sose volt megbecsülve, házat, mely otthona lehetett volna, barátot, ki elárulta... menni, és sehol meg nem állni...