Csak egy nyom

Gondolatok iskola felé, félúton...


Örökké megírt sorsunk útján járunk. Dolgozunk, remélünk, hisszük, hogy egyszer minden a miénk lesz, minden, amire csak vágyunk. Tanulunk, hogy megválthassuk a világot.

Gyerek szívvel még minden olyan egyszerűnek látszik. Bohó lelkünk csak álmok el-elillanó sugarát hajszolja. Nem törődünk semmivel... csak megyünk előre, mert menni kell. Szüleink is ezt az egyet ültetik belénk: „Légy erős! Törj előre! Menni kell!" Társaink előtt fennhéjázva állunk, nagy büszkén harsogjuk elképzelt életünk.
- Gazdag leszek.
- Mindenki csak rólam beszél, ha nagy leszek.
Na de mi a valódi fontos? Csak nem lehet minden a pénz, s a hírnév! De igen... Ahogy szép lassan felnövünk, már nem számít semmi sem... csak előre! Droidként droidoknak engedelmeskedünk. Ez jó nekünk?

Út porában, folyóparton a homokban, meztelen lábad nyomot hagy. Élő lelked megállít. Pár percre elmélázol, lábnyomaid után bámulsz. Gondolod, hogy úgy hagysz nyomot a világon, mint ahogy út porában, folyóparton meztelen lábad markol a homokba? Jön egy szél, egy hullám. A lábnyomoknak pár pillanat, s nyoma vész. Hát csak ennyi volna? Ennyi az egész... egy hullám, s a szél.

A világ is csak ennyi volna? Felépített váram a sors keze egy perc alatt lebontja. Mégis küzdeni kell! Ha munkáinkért nem fognak fizetni semmivel, tán lesz egy nyom... csak egyetlen parázsló nyom, mely mementóul égeti lelkedet az élet-papirosba...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Ágnes
#5. 2011. május 12. 20:19
És igen...aranyláz! Ez igazán jól mutatja, hogy mi mindenre képes az ember a vagyonáért....na és hányan, de hányan elindultak szerencsét próbálni! Mindent félretettek. Néha úgy hat, mintha újra fertőzne egyfajta láz...."aranyláz"
előzmény: janos hozzászólása, 2011. május 6. 09:52
Ágnes
#4. 2011. május 12. 20:09
Ez így van! Annyi féle lehetőség van nap mint nap...de amikor a szünetben üldögélek a barátnőkkel és személytelen, anyagias dolgokról ábrándoznak, én próbálok szebb dolgokat felhozni, ők pedig csak legyintenek "fantaszta", hát akkor fordulnak meg hasonló gondolatok a fejemben.

Egyébként épp a minap történ egy igazán szép kis pillanat velem. Engedd meg, hogy én is megosszam veled, mivel pont a te hozzászólásod jutott eszembe, miután elgondolkodtam az egészen. Író-olvasó találkozóra mentem. Benyitottam a terembe, és egy idős úr próbált ugyanabban a pillanatban kilépni onnan. Korábbról már ismertük egymást. Nem szólt semmit, felcsillant a szeme és megölelt. Csak annyit mondott: „Tudja Ágnes, amikor mi először kezet fogtunk, nagyon megkedveltem magát. Azért megyek verses délutánokra, hogy halhassam a szavalatát. Amit maga bennem hagyott azt már végig viszem erre a kis időre.” Nem tudtam mit mondani. Csak álldigáltam és nagyon buta fejet vághattam. De annyira jól esett. Az öreg úr is hagyott egy nyomot…bennem!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. május 6. 10:06
Eliza Beth
#3. 2011. május 6. 10:06
Pedig másként is lehet nyomot hagyni magunk után, nem csak pénzzel. Lásd Teréz anya példáját. És ő csak egy a sokból.

Erről eszembe jutott valami:
Anno a régi munkahelyemen reggel szembejött velem egy kis kolléganőm. Önkéntelenül azt mondtam neki: Szia, Csillagvirág.
Eltelt a műszak, a nap végén találkoztunk újra, és örömmel, vidáman mondja, hogy én olyan szép napot csináltam neki. Fogalmam sem volt, miről beszél. Elárulta. Szóval néha ennyi is elég. Nyomot hagytam a lelkében, és biztos, hogy nem egynapost. Ráadásul nem került semmibe.
janos
#2. 2011. május 6. 09:52
A szegénység, nem szégyen csak kellemetlen.Igazad van nem kellene,így legyen, de.... És mi van az aranylázzal?
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek