Csak a tükörben láthatom - Hangok mögött, szavak alatt (12/11)

Hogyan kerül a bibliai Jónás története egy erősen funky beütésű dal szövegébe? Ezt is megtudhatjuk A Gátnál zenekar Félmágió című lemezének szerzeményeit körüljáró utolsó előtti epizódjából.

 

 

Hogyan kerül a bibliai Jónás története egy erősen funky beütésű dal szövegébe? Ezt is megtudhatjuk A Gátnál zenekar Félmágió című lemezének szerzeményeit körüljáró sorozatunk eheti, utolsó előtti epizódjából. A Jónás a cetben című számról ezúttal a zenekar valamennyi tagja elmondja saját adalékát.

 

11) Jónás a cetben (A Gátnál zenekar Félmágió című nagylemezéről)

 

Valamilyen Karabély ("civil" nevén Baráth Tibor, 2012-től A Gátnál zenekar dobosa):

A Jónás a cetben éppen olyan találó módon való indítása a lemeznek, mint ahogy a zenekarhoz is a legjobb közelíteni: az intro mintegy in medias res vázolja a zenekar eszmei és zenei arcát is. "Kedves hallgató, engedd el magad, indulj el a világba, indulj el önmagadba, és ismerd meg!" A nóta teste rázós funky dög, fickósan dominál a trombi és lüktetnek körülötte, alatta a többi pajtás-hangszerek. A szöveg az egyik kedvencem mind közül, egyrészt a játékos, ötletes verzék miatt, másrészt persze a tartalom... hogy miről szól, azt a Fóka biztosan jobban eltudja mondani, de nekem a rész-egész és egység-gondolat jön elő, ami igencsak izgalmas dolog. Hová tartozunk, és minek a láncszemeiként? Azonosak vagyunk, nem pedig különálló, egymástól független létformák. Képzelet-videóm is van a nótára, olyasféle vizuális világgal, mint az egykorvolt Delta kulturális, tudományos műsor főcíme (csak persze nem olyan rémisztően), de mindenképpen a világ működését, zajlódását lerímelő kapkodó jelenetekkel, majd kellemes, felszabadító lassú képekkel a refrén alatt. Kinyílik egy virág, szalad a csorda a mezőn, valami ilyesmi idilli...

 

Fiatal Kutya ("civil" nevén Bucsin Tamás, 2011-től A Gátnál zenekar basszusgitárosa):

A Jónás a cetben című eposz szerintem nem kíván semmiféle magyarázatot. Úgy tökéletes, ahogy van. Méltán ez az első szám az albumon, és a koncertjeink hangulatát is kellőképpen megalapozza. Egyszóval büntet, de rendesen. Egy kis emlék erről: épp dolgoztunk egy másik projektemen, amikor Gábor megmutatta a szám egyik első demováltozatát. Ez már jónéhány évvel ezelőtt történt, egy sötét téli estén, akkor még hó is esett telente, és tervben sem volt még az együtt zenélés. A szövegvilága teljesen megfogott, nagy ötlet a "mi van a miben". Ráadásul olyan zenét sikerült alárittyenteni, hogy elfogott a sárga irigység. Miért nem én találtam ki. Így, amikor csatlakoztam a bandához, már tudtam, hogy ez lesz a legkedvesebb nótám, amit csakis szívvel-lélekkel lehet játszani. Mai napig sem megy másképp.

 

Pogi ("civil" nevén Paukovics Gergely, 2014-től A Gátnál zenekar kísérőgitárosa):

A Jónás a cetben számomra a tökéletes dal egyik mintapéldája. Struktúráját tekintve mesevarázsos intro, feszes, bólogatós verzék és húzós, dögös refrén, amit egy igazi megőrülős befejezés koronáz. Ami igazán elviszi az agyam ebben a dalban, azok a bőgőkiállások. Próbák után, vagy ha önszorgalomból hallgatom, napokig nem tudom kiverni a fejemből. A szöveg külön csoda, itt ő is hangszerként van jelen, ami egyedülálló, és kihívást is jelentett, amikor megkaptam a kíséretét, együtt kell működni vele, de ha ez sikerül, a dal meghálálja bőségesen. Hogy mire gondolhatott a költő, azt csak az tudja aki járt már a cetben, de amikor hallgatod, úgysincs időd ezen gondolkodni, mert már a negyedik ütemnél elsodor, mint a tenger.

 

Tétova Farkas ("civil" nevén Pfeiffer Milán, 2012-től A Gátnál zenekar trombitása, tangóharmonikása)

A Jónás a cetben számomra is a legkedvesebb szám az albumról. A szívem csücske! Imádtam a műhelymunkát, amikor Fókával készítettük a már meglévő szám átformálását és új köntösbe öntését... nagyon izgalmas volt! Sokat dolgoztunk, és mulattunk rajta aznap, ahogy fokozatosan láttuk formálódni. Az a pillanat pedig, amikor aznap éjfél körül visszahallgattuk egész napi munkánk gyümölcsét, felbecsülhetetlen volt. Frenetikus! Amikor próbákon és koncerten játsszuk, vagy amikor egyszerűen csak hallgatom, eszméletlen energiák szabadulnak fel bennem. Hirtelen ugrálni, táncolni, ritmusra bólogatni és tombolni lesz kedvem tőle! Hallgasd meg te is, és éld át Jónás' energiáját!

 

Homoki Fóka ("civil" nevén Benkő Gábor, a dal szerzője és szövegírója, A Gátnál zenekar gitáros/énekese):

Nagyon örülök, hogy a zenésztársak - anélkül, hogy összebeszéltünk volna - adalékaikban szinte mindent elmondtak a Jónás a cetben című nótánk zenéjéről, mert én ismét inkább a szöveget ízlelgetném. Előre is elnézést kell kérnem azoktól, akiknek esetleg "megfekszi majd a gyomrát" a tömény filózás, dehát mit lehet tenni, nekem tényleg ezt jelenti ez az üde kis szerzemény. Amikor ennek a dalnak a szövegével elkezdtem játszani, a viszonylagosságról, az emberként tapasztalható jelenségek megfoghatóságáról (helyesebben inkább megfoghatatlanságáról) gondolkodtam. Ha meg akarom ragadni a feketét, szükségem van a fehérre. Ha meg akarom ragadni a jót, szükségem van a rosszra. Ha le akarom olvasni a hőmérőn a higanyszálat, szükségem van a Celsius-skálára. Ha látni akarom a vetítőgép képét, szükségem van egy vászonra, amire a kép kivetül. Jobban elidőzve a gondolaton, kezdtem úgy érezni, hogy ennek a relációláncolatnak a bezárt körében minden, de minden valami másra mutat és csak annak a másiknak a tükrében képes felfedni saját magát ("... csak a tükörben láthatom..."). Olyan ez, mint amikor olvasunk a kedvenc hírportálunkon egy érdekes hírt, aminek szeretnénk leellenőrizni a valódiságát, ezért rákattintunk az írás végén a forrásmegjelölésre. De az a forráshivatkozás is csak egy másik ugyanilyen cikkre mutat egy másik portálon, ahol pedig szintén egy újabb forrást közölnek... Aki felfogja, hogy ilyen módon az érzékszervei és az ezekből kialakult viszonyulás illúzió-mókuskerekében teker, annak valószínűleg az a következő gondolata, hogy vajon ki lehet-e belőle szállni. Meg lehet-e találni a "pletyka" forrását, az önmagában, önmagától érvényeset, az arkhimédészi fixpontot.

 

És hogy hogyan jön a képbe a bibiliai Jónás-sztori, amelyről a dal a címét is kapta? Úgy, hogy szerintem remek receptje lehet a fent leírt illúzió/valóság-vívódás megoldásának. Attól a ponttól kezdődően, amikor Jónás éppen az isteni elhívás elől menekülve hajóra száll, az én olvasatomban a történet főszerplője igazán már a hajó, nem pedig Jónás. A hajót én az egyes ember tudatformációjának látom, amely a rajta szorgoskodó legénység (gondolatok) egységes munkájának (meg persze a szélnek) köszönhetően szépen halad előre az óceánon. Jónás - a maga Istennel való vívódásával - ennek a "hajótudatnak" a krízisgondolata, ki is tör miatta a pusztító, szűnni nem akaró vihar. Aztán a hajó és a legénység további sorsáért cserébe feláldozza (helyesebben feláldoztatja) magát, és kéri, hogy hajítsák a tengerbe. A tenger pedig, mint a hajót körülölelő, végnélküli tér, egy a fedélzetnél sokkal-sokkal nagyobb, sőt mérhetetlenül nagy viszonyrendszerként egyszerűen lecsillapítja a krízisgondolatot. Végül miután három napot pihent a gondolat a hal gyomrában, minden magától elrendeződik, Jónást kihányja az állat, elfogadja az elhívást, majd kész a hepiend. És ez az a pont, ami nagyon érdekelt. Ami a cet gyomrában (a gyomor az emésztődés helye) történt. Amikor a viszonylagosság viszonyrendszere olyan nagyra tágul, hogy már nem érkeznek vissza a tükörképek (talán nincs is már tükör), megszűnik az illúzió.

 

A szöveg véletlenszerűen felcserélt és nem felcserélt értelmű viszonypárjai a fix referenciapont hiányából adódó bizonytalanság hangulatfestői, a refrén pedig talán külön magyarázat nélkül is beszédes, itt egyébként kikacsintunk Müller Péter Sziámira is egy kölcsönvett sor erejéig ("...test és szellem egymás ellen ritkán vét..."), mert szeretjük. Ez az idézés egy virtuális pacsi neki.

 

A Jónás a cetben a YouTube-on

 

 

 

 

 

Kép forrása: Internet

Készítette: GrahamSym


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek