Bűnbánás

Minden porcikámmal ellenkezem, minden gondolatommal gyűlöletem forrását tágítom...


Minden porcikámmal ellenkezem, minden gondolatommal gyűlöletem forrását tágítom. Ám ki adhatna választ önsanyargató kérdésemre, ki tudná megmondani, mi a helyes és a rossz döntés? Kétségbeesetten bolyongok személyiségem labirintusában, s varjak csiripelésnek hitt károgása magához hív. Elvezet öntudatlanságom mezejére, amelyet egy torz valóság kebelezett magába. S innen segélykiáltásom elhalkul. Döntést hozok, amely kiutat ígér bensőmből. Kiáltok, s e hang sebet vés lelkemre. Tébolynak hitt álmok közepette minden veszni látszik, s egy hirtelen feltűnő fénycsóva feltárja szememet. Amikorra feleszmélek őrült sikoltozásomra, a döbbenet legerősebb sziklája nehezedik lényemre. Ismét rosszul határoztam. Megszületett még egy ok, amiért úgy érezhetem, maró esőt ígérő felhők gyülekeztek, hogy büntetéssel kárhozassák szívem tisztását. E lelki purgatórium kínzó örökkévalóságot hoz reám. A lelkiismeret ugyanazt a diavetítést látja csak, s képtelen a megnyugvásra. A megbánás minden erejével sodorja magával ép elmémet. S ismét egy kiút nélküli rengetegben rekedtem.

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#2. 2013. szeptember 24. 20:43
Próbálkozások, tévedések által tanulva, küzdve, a maga harcait megharcolva fejlődik, érik személyiségünk. A látszólag rossz dolgokból sok jó fakadhat, és minden megpróbáltatás megtermi jutalmát.

Ismét tetszett a 'monfondírozásod' :)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek