Buddha az Anna kútnál

Advent apró örömei, csak vedd észre!



Advent idején találkoztunk. A borús ég alatt gyilkosan elszánt arccal ajándékokat hajtó emberek között parányi, üdítő sziget. Kis párkányon kuporog a terecskén. Szakállas, életcserzett arcán az üdvözültek mindent tudó mosolya. Szeme kékjének huncut csillogása bút feledtető. Kis motyója mellette, rúd májas, zseblámpa, féllábú baba. Nem tudom eldönteni, árulja-e vagy kapta. Nem is fontos. Vízözön előtti rádiójából a Király üvölti világgá magányosságát. Szelíden ring bakancsos lába a ritmusra. Megállok, nézzük egymást. Fogatlan mosolya ragadós. Pendül a borra való kis dobozában. Kék tekintete az ég felé kémlel. Elmenőben visszanézek, s látom, pajkos hópelyhek hintáznak ősz szakállán.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Báró von Shenczky
#6. 2013. december 1. 16:56
A szegény embernek van megadatva, hogy még a földi életében találkozhasson a mindenhatóval. A pénztcsináloknak "nincs idejük", ogy kerssék,és megtalálják. Böldog vagyok, hogy olvashattam e sorokat Katuska!
Tara Scott
#5. 2010. december 19. 10:31
Neki talán már csak ezért érdemes élni. Egy együtt érző, megértő mosoly. Egy ilyen összepillantás, mosoly a mi napunkat is megszépíti, neki bizonyára még többet jelent. Megajándékoztad azzal, hogy felvállaltad a tekintetét.
Megajándékoztál minket azzal, hogy el merted mondani nekünk.
Szeretettel gratulálok: Tara
székács lászló
#4. 2010. december 19. 08:21
szépírás(-ka). a már mindent tudó egy pillanata.
üdv. Laci
Mara
#3. 2010. december 18. 22:18
Szomorúan szépen megfogalmazott írás.
Gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek