Búcsúvers

...csak álom voltál?...

 

fájdalmad teremtett, magányod nevelt,
amikor a szíved az élettel betelt,
Istent kérdezted, és Isten most sem felelt.

 

elengedlek, édes, de annyira fáj,
szeretlek, egyszerű, és szeretni muszáj.
álmod az álmom volt, szeretlek nagyon,
csended most a csendem, had` fájjon, hagyom.

 

fájdalmad tort ül a fájdalmamon,
csak álom voltál? nem tudhatom.
lelked lelkemre gombolom,
fájdalmad fájdalmam, megcsókolom.

 

szó voltál magányos éjszakán,
titkos zár remények ajtaján,
de nem nyílsz már vágyaknak hajnalán,
úgy, ahogy egyszer volt, oly` régen, hajdanán.

 

ha lehull majd egy csillag, vedd ezt égi jelnek.
szeretlek, szeretlek. úgy, ahogy a gyermek.
fény voltál, csodaszép, de árnyéktól lopott,
dallam, amikor már minden szó kopott.

 

itt voltál. talán csak álom. szökik a fény, már nem találom.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek