Búcsúlevél...

Néhány szó azoknak akik butaságot terveznek...:)

 

Barátaim... Figyeljetek...
Azt hiszem ez az utolsó lehetőségem az életben.
Sajnálom, hogy elhagylak titeket,
Megbántam már régen mindent!
Ne sírjatok, ha ezt olvassátok,
Semmi mást nem okozok csak bánatot,
Katasztrófa vagyok... Ez van...
De ti továbbra is vegyétek az életet nagyon komolyan!




Annyi mindent rosszul tudtam,
Amihez fogtam elrontottam,
Megvolt mindenem, de nem volt semmim,
De tudom akkor is tovább kellett volna menni.


Valamit mindig mondani akartam:
Túljutni ezen sose tudtam:
Mondjátok meg szüleimnek szerettem őket
És jobb fiút érdemelnek, mint amilyen én lettem.


Nem tudom ki vagy, ki olvasod ezt:
De hidd el megvan mindened, hogy túléld az életet!
Nem tudom miért nehéz mindaz, ami körülvesz,
De hidd el a földet elhagyni nem éri meg.


Utolsó szavaim... Ennyi maradt nekem.
Menjetek tovább és élvezzétek az életet!
De kérlek gondold át mielőtt továbbmész:
Az élet több, mint egy egyszerű játék...

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Pityi
#6. 2011. június 12. 22:11
Dezsoilinek: Apu is rendőrnyugdijas és hidd el megértelek.:) Hihetetlen néha az élet és az ami körülvesz minket és néha érthetetlen is. De én is csak arra tudlak buzditani ne add fel! Menni kell tovább akármilyen szörnyű is. Persze az ember néha elesik, megtorpan és úgy érzi kiszáll. De nem ez a megoldás. "Az élet több mint egy egyszerű játék!":)

Csapó István
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2011. június 12. 20:10
Pityi
#5. 2011. június 12. 22:08
Nyugalom emberek... Ez csak fantázia...xD Szerintem sokan eljátszottak már a gondolattal hogy véget vetünk mindennek, de úgyis megyünk tovább. Én is azt gondolom van miért továbbmenni és van miért élni... hogy ne lenne miért?:) Csomó boldog pillanat van, amiért megéri élni és küzdeni. Ez csak egy vers... De úgy tűnik meggyőzőre sikerült.:) Egy nagy szakitás után irtam, de csak azért tudom most nagyon a pokolban érezni magam, mert előtte megjártam a menyországot is.:)

Köszönöm a kommenteket és nyugalom!:)
Pityi
Döme Zsuzsa
#4. 2011. június 12. 21:08
Hát pontosan ez az! "Valamit mindig mondani akartam...."
MONDD TOVÁBB!!!!
dezsoili
#3. 2011. június 12. 20:10
Juj!!! Olyan sokszor estem már hasra ebben az életben, most is épp térdre kényszerítenek hatalmasok, de fel nem adom. te sem adhatod fel!!!

Betegen, megbántva, rendőrnyugdíjasként is állom a sarat. Nem szabad feladni, nincs búcsú, élet van, ami egyedüli és megismételhetetlen. Aki ezt a nehéz felelősség irháját vette magára, mint a tollforgatás, az pláne nem adhatja fel soha!!!

Fel a fejjel, gyorsan írj rá egy verset, várom válaszodat. Lehet úszik mindenem, házam, kocsim, az egész életem, miközben nagyon nehezen és csak alig szálltam ki egy tolószékből, újra tanultam járni, tornázok, készülök, hogy álmaim netovábbját kaphassam meg, a legnagyobb jutalmat életemben: egy Bikacsököt, hogy munkafelügyelő lehessek. De nem baj, nem adjuk fel, tessék írni, és publikálni, már csak azért is! Nem búcsúzhatsz el!!!

Amíg élünk vétünk, és mindég, mindent rosszul végzünk... Ha nem ilyenek lennénk, nem sajogna művész lelkünk hidd el! Baráti szeretettel ölellek: Ili.
Answer
#2. 2011. június 12. 19:27
Ugye nem?
Mondd, hogy csak fantázia...
answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!