Boldogság elveszett

Boldogság, hát most elveszett, de idő kell, és HÍD melyen átvezetsz!

 

Kérlek, fogd meg kezem,
maradj velem,
most légy mellettem!
Ne ereszd el, ha félek,
a fájdalom, mint Pokol tüze,
úgy éget!
Égő könnyimet nem rejthetem,
reményt még el nem veszthetem,
mert akkor elvesztem.

Éget, marja tépi lelkem. 
Kiáltanék, gyenge vagyok,
miért kell küzdenem?
Utamon rég eltévedtem,
szakadék mélybe húzza szívem.

Emberek velem, és mégis nélkülem,
mosoly messze száll, álarcom levettem!
Mit ér az ész, ha árnyak sötét karja
kísért engem.

Álmok, mit hiába kergettem,
ha arcomon Fény melegét nem érezhetem.

Kell egy híd,
min átvezetsz,
sodró hullámok közé nem engedsz!
Oh de nézd, most még fuldokol a lelkem,

Nézel, csak nézel...
Szavakat vársz, nehéz idők jönnek!
Fogoly vagyok, a bánat foglya.
Hibáztunk, a hiba, mi véget érhet,
de tudjuk, lesznek kitörölhetetlen sebek!

Mégis úgy ölelj, hogy ne engedj el,
a keserűség ne vigyen el! 
Csak remélni, hinni tudjak még,
érezni hogy holnap is van miért,
ébredni is van kiért!

Boldogság, hát most elveszett,
de idő kell, és HÍD melyen átvezetsz!!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2012. február 28. 10:14
Jó vers. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek