
És még vannak néhányan, akiknek szeretem az írásait! (Csak ha lehet, próza legyen)
Aktuális
Prev Play Pause NextNem vagyok olyan iskolázott, mint ti, de azért annyit én is megtanultam, hogy nem kell mindent tagadni, amit nem értünk. Ilyen az álom is, az intuíció, a megérzés...
Ez a könyv egy gyermek álmairól, vágyairól, örömeiről, bánatairól mesél. Elsőként a bánattal találkozhattam, mely feldolgozatlanul haragként tört elő.
Az apa elvesztése olyan fájdalom, amely egy kisgyermeknek felfoghatatlan. Időbe telik, míg rádöbben, mit jelent a „nincs többé". De addig harag tombol az ártatlan lélekben a világ, az egész ellenségessé vált világ ellen.
Egy felnőttre azt mondanánk, mérhetetlenül önző, de egy gyermek még nem lát tovább a saját gyötrelménél. Neki az fáj, amit megél, átél. Az elkerülhetetlen változás. Amikor az ő kis nyugodt, rendezett magán- és társasági élete a feje tetejére áll.
Julcsi a fővárosból egy kicsi, eldugott faluba kerül a nagyszüleihez. Új iskola, új barátok, akikkel-akikért meg kell küzdenie, miután legyőzte önmagában a változással szembeni dacot, ellenállást. Az erős akaratú kislány kitartó, jószándékú környezetben fedezi fel a vidéki élet szépségeit, miközben korrajzot ad a hetvenes évek számomra oly ismerős közegéről. Elfeledettnek hitt emlékeimet felidézve újraélette velem a gyerekkoromat. Aki akkoriban gyerekeskedett, volt kisdobos, úttörő, netán őrsvezető, annak kellemes nosztalgiát ébreszt a szívében.
Akinek ismeretlen az a miliő, lehetőséget kap bepillantani szülei-nagyszülei gyerekkorába, amikor még a réteken, patakparton, akár erdőkben zajlottak a stratégiai játékok a monitorok helyett. Amikor az összefogás még kézzelfogható volt, és nem lehetett egy gombnyomással kikapcsolni.
Néhány hónap alatt összecsiszolódnak a gyerekek, tiszta szívvel, együtt, egymásért cselekszenek, úgy, ahogy kevés felnőtt képes önzetlenül adni önmagát. Ők megteszik, az erősek felkarolják a gyengébbeket, még, ha a nyári szünidejük egy részét kell is rááldozniuk, hogy társaik se bukjanak meg év végén. Közös tanulás, közös játékok, közös vágyakozások... tiszta, őszinte kamaszszerelem. S a vége? A végén minden a helyére kerül. Az apa emléke a szív csücskében nyer örökös helyet, a fiúk a másik csücsökben, s az iskola is hívogatóbb már, mint a régi...
Julcsi új osztálya - és velük együtt természetesen Julcsi is - jelesre vizsgázik szeretetből.
Egyetlen negatívuma van a könyvnek: Rövid!
Kép forrása: juditti.hu