Black Widow: Farkasbőrben

"A ház Ura és Parancsolója trónusán, egy kivénhedt hokedlin ült a konyhaaszalnál, és laptopján játszott."

Greta Tailor: farkasbőrben

 

Nyár volt. A Nap ezer fokra hevítette a levegőt, minden élő úszott a verejtékben, még a halak is belefőttek a tavak vizébe. Egyszer csak ezt a kegyetlen, embert próbáló hőséget, szárazságot felváltotta egy akkora eső, hogy a bibliai özönvíz hozzá képest kutyafüle volt. Mióta ideköltöztek a semmi közepére, ahol a madár se jár, ahol ezt a semmit sűrű erdő kerüli meg, és számtalan patakocska szeldeli a földet, állandó reszketésben éltek, főleg ilyenkor, amikor a természet ennyire tiltakozik, lázad, mintha csak a nő lelkét tükrözné. Mert bizony Ő is lázadt, tiltakozott, de jobbára már csak magában, ám a természet tombolt, még helyette is. A föld odakint felázott, süppedőssé vált. A patakok vize egybeérve tóvá nőtt, és az ajtóhoz vezető lépcsőt épp el nem takarta.

A ház Ura és Parancsolója trónusán, egy kivénhedt hokedlin ült a konyhaaszalnál, és laptopján játszott. Fiuk, egy óriás medvebocs is felkelt, csipás szemeit törölgetve kitámolygott a konyhába, hogy némi feketekávéval biztassa sejtjeit az ébredésre. Köszönésfélét mormolt, majd folytatta kávészerző útját. Anyja főzni készült. A mosogató szélénél, kb. huszonöt centiméteres helyen szűkösködve vágta a húst, pucolta a zöldséget, és reménykedett, hátha élete párjának szöget üt a fejében, hogy talán útban van az asztalnál. Ám nagyon jól tudta, hiú ábránd ez részéről, mert amíg Ő nem szól, addig nem is történik semmi. Mégsem szólt. Megint csak ismételné önmagát. Ahhoz meg végképp nem volt kedve, inkább gondolataiba mélyedt, és szövögetett. Szövögetett, akár Miss Marple. Ilyenkor, ha csak gondolatban is, de hatalma volt, és akkora, amekkorát akart!

Szótlanul tüsténkedett. Igyekezett, hogy az ebéd időben elkészüljön, közben izgalmas, sokszor véres gondolatai támadtak. Olyanok, melyektől még maga is megrémült. Majd azon morfondírozott, hogy mi a szerepe és hol van a helye ebben a játékban, és egyáltalán miért is van Ő?

Ezek fontos kérdések, és főzés közben volt elég idő arra, hogy elméleteket gyártson, elfogadható elméleteket, magyarázatokat, különben nem bírná sokáig, és lehet, Dunának is menne! Vagy legalábbis világgá.

Mint a kuktaszelep sistergett benne az epe. Érezte, ahogy testében nő a feszültség valamiféle megtorlás után kiáltva, és egyfajta új és hatalmas erő növekedett benne, mígnem olyan muszklijai nőttek, hogy Van Damme is megirigyelte volna. Kezében a fakanál kettétört, a kávéspohár apró szilánkokká morzsálódott. A nő megijedt ettől a hatalmas erőtől, de újonnan született gondolatától még jobban megrémült. Szerette volna elhessegetni, de hiába, mert a gondolat belebújt frissen szerzett erejébe. A nő azonmód megfordult, férjéhez lépett, megfogta a grabancát, és egy mozdulattal belevágta a monitoron futó játék kellős közepébe. Még egy sikoltás sem tudta elhagyni a száját, olyan gyorsan történt minden.

Leült férje helyére. Fogta az egeret, és elkezdett játszani. Férjét farkasként kergette, űzte a sűrű, tövises erdőn keresztül a bugyogó láván át, az oxigénhiányos, hatalmas hegy tetejére, ahol a fagy hatalmába kerítette az összes arra tévedő élőlényt. A játékba csöppent emberen természetesen nyári öltözet volt, vagyis rövidnadrág, atléta, és lábai mezítelenek. A metsző hidegben hamar vacogni kezdett. Fogai összekoccantak, aztán egyesével ki is hullottak.

Az asszonyból lett farkas gúnyosan kacagott, majd egyik kedvenc meséjéből jutott eszébe egy mondat: „hogy a holló vájná ki mind a két szemed!" Ebben a pillanatban megjelent egy hatalmas, fekete holló az égen. Vastag, áthatolhatatlan tollruháján keresztül a maró hideg nem ártott neki, így egy szemvillantás alatt a fogatlan emberhez repült, és már vitte is a két szemgolyót, melynek a szabadon maradt idegszálai még vergődtek a fájdalomtól.

A nő egyre jobban élvezte, hogy most minden bánatát, dühét, haragját kiélheti férjén, és neki semmi baja nem esik. Sőt! Érezte, ahogy lelke felszabadul a sok visszafojtott keserűség alól. Miután kiélvezte, hogy férje szinte csonttá fagyott, fogatlan, szemnélküli lénnyé vált, azt gondolta, melegebb éghajlatra küldi. Egy vakvezető kutyát küldött neki, aki levezette a hegyről, de odatette útjába az annyira utált, a konyhájában szertehagyott üres sörösdobozokat, petpalackokat, a padra dobált újságokat, rekeszeket. Ezeken keresztül bukdácsolt a férj, és szitkozódott, hogy ki volt az az elmebeteg, aki ilyesmit egy hegyen szétszór.

Miután a kutya segítségével sikeresen leért a hegyről, és a szemeit is megtalálta egy faágra felakasztva, visszahelyezte azokat a szemüregébe, akkor látta csak, hogy a Szahara kellős közepén jár. Nyelve lógott a melegtől, és olyan szomjas volt, hogy torka összeragadt. Szemei kidülledtek, arca eltorzult és vörös-hólyagosra égett.

- Ó, én bajga! Miéjt isz nem hosztam a hegyjőj egy pajack viszet! - korholta magát a még mindig fogatlan ember.

- Mert nem látsz tovább az orrodnál! - nevetett a farkas. - De segítek mindjárt rajtad!

Hatalmas eső kerekedett. Pillanatok alatt megteltek a kiszáradt folyómedrek, a homokból cuppogós sár lett, melybe pucér talpával belesüppedt. Fogságba esett, és minél jobban ráncigálta a lábát, annál jobban ragadt bele a sárba, akárha mocsárban lett volna.

- Ne is próbálkozz! - szólt a farkas. - Még szükséged lehet az erődre! Innét nem szabadulsz egyhamar! Most megtanulod, milyen az, ha nem teheted, amit akarsz. Ha hasztalan kiabálsz, sírsz. Szomjas vagy még?

- Mondd cak, ki vagy Te? Ész miéjt üjdözöj?

- De hiszen ez a Te játékod, és nem tudod, ki vagyok? No, hát akkor most aludni fogsz! - nevetett ismét a farkas.

Az ember álomba merült. Otthon járt, látta az asszonyt kisírt szemekkel, amint az üres sörösdobozokat, petpalackokat hordja ki a szemétbe, teszi használhatóvá a padot, járhatóvá a konyhát, miközben a fazékban rotyog az ebéd.

Ekkor a kuktaszelep egy utolsót szusszant, és végre felengedett. Finom sült hús illata terjengett a lakásban.

- Kész az ebéd! - mondta férjének, aki szó nélkül összepakolta a gépet az asztalról, majd tányérokat, evőeszközöket vett elő.

- Jó étvágyat! - mondta.

- Neked is! - válaszolta az asszony hamiskás mosollyal az arcán. A tudattól, hogy gondolatban bármit megtehet, boldogan látott neki az evésnek.

 

 

2013-10-06

 

A kép forrása

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#10. 2014. január 16. 18:55
Kedves Gitta!

A horrorral kapcsolatban egy kis történetünk.
A lányom kilencedikes volt és minden hétvégén, a városból hazajövet, kivett a kölcsönzőből egy kazettát és közösen megnéztük. Hétvégére egy horror film volt betervezve, hát ő szegény hozta is. A nagy család elhelyezkedtünk, a tv előtt berakja a lányom a horror filmet, indul is. Hát mit ad Isten pornó a javából de aztán tényleg a javából. Mindenki ledermedt, ki sem tudtuk hirtelen kapcsólni a meglepetéstől. A lányom sírni kezdett, és nem győzte tisztázni magát. Tévedésből a kazetta átcserélődött a klubban ahonnan ki adták, neki. Szerencsénkre nagyon kiskoruak nem tartozkodtak a szobában.
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2014. január 15. 20:30
Gitka_61
#9. 2014. január 15. 20:44
Kedves Lacim!

De örülök, hogy látlak! Bizony, rémmesémet az életből merítettem. nagyon jól látod az írás magvát. Bizony súlyos dolgokat feszeget..

Köszönöm kedves szavaidat!

Ölellek! Gitta
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. január 15. 19:27
Gitka_61
#8. 2014. január 15. 20:36
Drága Katóm! Tudtad, hogy a mirtusznak mekkora tövisei vannak!? :)

Hát én igazán remélem, hogy inkább nevettél rémmesémen :) Ilyen fajta sorozatban nem, de ha lesz már kellő mennyiségű..Eliza által humorhorrorocskám..esetleg gondolkodom egy ...ez még a jövő zenéje, még meg is kell rajzolni őket...

ölellek, szeretettel! Gitka
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2014. január 15. 17:51
Gitka_61
#7. 2014. január 15. 20:33
Drága Marám!

Hiába, én már a meséből nem növök ki :) A képzelet segít olyan problémákat elviselni, amiket egyébként sokszor szinte lehetetlen megoldani, és elfogadni.

Köszönöm, hogy itt voltál! Gika
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. január 15. 15:35
Gitka_61
#6. 2014. január 15. 20:30
Kedves János!

Rémesen, akarom mondani, rém örülök, hogy futkosott az a hideg :) Ez igazán nagy élmény számomra.

Hálásan köszönöm, hogy elolvastad, horrorocskáim újabb darabját. Én nagyon élvezem őket írni, igaz nem könnyű meséhez szokott lelkemnek. Ezért elég sokáig is tart megírni, sokszor átírom mire sikerül..

Szép estét Neked! Gitta
előzmény: janos hozzászólása, 2014. január 15. 08:44
Answer
#5. 2014. január 15. 19:27
Gittám!
Ezt remekül megírtad!
Minta, életből vett minta.
Átszövi a kényszerhelyzetet az álom, vágy a kitörésre.
Oldod is a végén, de benne van a súlyos mondanivaló!
Gratulálok és ölellek!
Juhász Kató
#4. 2014. január 15. 17:51
Gitkám, megmondom őszintén, nem tudtam, nevessek-e, vagy sírjak a báránybőrbe bújt farkas asszony történetét olvasva, de remekül megírtad.
Nem gondolkodol sorozatban? Pl. kutyaasszony
szájkosárral, pórázon?
Írásodhoz hozzá lehetne fűzni még, hogy házasságkötés előtt állóknak nem ajánlott, nehogy
a mirtuszkoszorúra vágyó ifjú hölgyek
visszalépjenek.
Mara
#3. 2014. január 15. 15:35
Kedves Gitka!
Rád jellemzően, meseszerű elbeszélésed most lelki problémával vezetted végig az üzeneted..
Nagyon ötletes, gördülékeny és kiváló csattanóval befejezett alkotásodhoz szeretettel gratulálok: Mara
janos
#2. 2014. január 15. 08:44
Hát bevallom nagyon jól megírt történet. Gyülölet a felsőfokon, a férj és a feleség, életében. A hideg végig járta a hátam közepét, mert bele tudtam élni magamat, a szavak elbűvölő erejébe. Úgy éreztem magam mint aki egy horror cselekmény főszereplője. De jó, hogy nem velem történt meg. Amugy a vonzás törvénye szerint, minden gondolat meg elevenedik. Az asszony jól alkalmazta.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek