Beszélgetés egy művész polihisztorral!

Interjú Kriszt László rendezővel

 

 

 

- Miként aposztrofálja magát Kriszt László?

Amikor 1983- ban végezetem a Színház És Filmművészeti Főiskolán, akkor még, nagy reményekkel, musicalszínészként, ami 1994- ig tartott. Aztán az immár Színház és Filmművészeti Egyetem Koreográfus szakán szerzett diploma által, Koreográfusként, az elmúlt tíz évben színházi rendező és színészpedagógusként, tehát amolyan "színházi" emberként aposztrofálhatom magam.

- Több lábon is megállja helyét. Melyik oldala áll Önhöz a legközelebb?

Igazság szerint mindegyik, mert mindegyik művészeti szakterület találkozik a zenés- musical műfajban, akár előadóként, akár alkotóként. A sokszínűséget, a sokrétűséget szeretem, így nem válhat unalmassá ez a mi szakmánk.

- Művészként kezdte. Hol és kiktől tanult?

Ez egy nagyon fontos kérdés, sajnos csak ritkán kapom meg kérdésként, ezért ennek külön is örülök. A tánc területén, Igaz Luci, Borbély György, Berger Gyula, Jeszenszky Endrét említeném, az ének területén Nagy Erzsébet, Bagó Gizella, Sík Olga és Neumark Zoltánt említeném, a színészetben pedig Kazán István, Iglódi István, és Nagy Viktort említhetem meg, de több nagy tudású tanártól és kollégától is volt szerencsém tanulni, őket ha most itt mind felsorolnám, nem lenne elég az egész újság.

- Mi volt az első igazi nagy kihívás a pályája során?

A legnagyobb kihívás az volt, amikor megkaptam az "Ének az esőben" musical főszerepét, akkor megállt bennem az ütő! Remélem lesz még ilyen ütőmegállás az életemben!

- Miket ért el karrierje során?

Hát ha karriernek lehet nevezni a szakmai pályafutásomat /ezzel óvatosan bánnék/ akkor mindig arra voltam büszke, amikor minden tőlem telhetőt megtettem a sikerért, és még össze is jött, mert hogy az ember életében ez a kettő, nem mindig jön össze.

- Színpadon azóta sem láthattuk?

Hát igen! Olyan tíz éve eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem hogy kár lenne arra várni, amire semmilyen esély nincs, ez volt a színpad világa, mint zenés színész. De alkotóként, koreográfusként, rendezőként és színészpedagógusként, hozzáteszem, rengeteg munkával, sikerült ezeken a területeken is megtalálnom az értékkel bíróságot.

- Hogyan alakult meg a Kazán István Kamaraszínház?

Közel tíz éve, beslattyogtam a Fészek Művészklubba, Galambos Tibor igazgató úrhoz, és felvetettem neki a leendő kamaraszínház ötletét, ő meglepődött és igent mondott rá, amire én is meglepődtem, mert hogy nem voltam hozzászokva az ilyen egyszerű és lényegre törő válaszokhoz. Így Farkas József íróval és Budai Tünde színésznővel belefogtunk a nagy színházépítő munkába, később sok tehetséges színészkolléga is csatlakozott hozzánk mint: Imre István, Helyey László, Rékai Nándor, Máté Krisztián, Kovács Molnár József, Farkas Erik, Szabó Eszter, Horváth László, Fantoly Nikolett, Ripli Zsuzsanna, Tóth Máté, és sokan mások.

- Miben más ez, mint a többi színház?

Elsősorban államilag nem támogatott kamaraszínház a miénk. Ez egy nagyon fontos kiindulási pont, mert évi több tíz millió forintból, netán száz millió forintból nem olyan nehéz színházat varázsolni, pláne ha vannak még támogatók, és a jegybevétel is a színháznál marad. Próbáljanak a semmiből színházat csinálni, bárki! Hozzáteszem az összes anyagi hiányosságot, hihetetlen sok munkával, kitartással sikerült pótolni. Nem egyszer előfordult hogy inkább a színházi kiadásokat finanszíroztam, s adósságba, nélkülözésbe hagytam magam. Ezt nem panaszként mondom, hanem inkább büszkeségből! De azt is muszáj hozzátennem, hogy mindig voltak kiváló tanítványok, kollégák, segítők, akik mind- mind hozzátették a maguk munkáját, segítségét, kitartását, mint: Telegdy István, Tóth Balázs, Neumark Zoltán, Gajdos József, Bagyinka László, Galambos Tibor, Galambos Zoltán, Varga Ákos, Kárer László, Fehér György, Cserháti Pál, Maximilian Kristóf, valamint a Bredd Rádió, Maxline Média Group, Világ Magyarsága, Tollal.hu, és sokan mások.

Nélkülük biztosan nem sikerülhetett volna ez a közel tíz év.

- Kiket és hol láthatunk színpadjukon?

Most Novemberben lesz a Sárdi Mária: Kislány a pokolban holokauszt monodráma, Tadeus Borovszky: Nálunk Auschwitzban holokauszt monodráma és Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok klasszikus írása, melyekben Dombrádi Alinát, Major Beát és Vég Andrást láthatja majd a közönség, akik mind a színészképző stúdiónkban végeztek. De tervezzük a Mario Lanza és Brigitte Bardot zenés monodrámákat is, Pálinkás László, és Krasznai Tünde közreműködésében.

- Mikor kezdték el a színi növendékek oktatását és milyen céllal?

A színház alapítással együtt kezdődött a színészképzés, hiszen a profi kollégák mellé, kellettek fiatal, agilis színészpalánták, akik egyben színpadi gyakorlatként is felléptek az előadásainkban. Az elmúlt tíz évben többeknek sikerült komoly eredményeket elérni a színházi életben, de mindig arra tanítottam őket hogy a művész is, elsősorban ember, s csak másodsorban színész.

- Mit és milyen körülmények között tanulhatnak Önöknél az érdeklődők?

A körülmények, mondjuk úgy hogy szerények, mit is tagadjam, de nem a körülmények alakítanak bennünket, hanem mi alakítjuk a körülményeinket, s így fejlődésre, tanulásra azért alkalmas a helyszín, mind azoknak akik tanulni akarnak. Ezért a nem ideálisnak mondható helyzetért nem a Fészek Művészklub okolható, hanem az állami szubvenció hiánya, ami sajnos így ránk is kihat.

- Milyen ember Kriszt László civilként?

Kriszt László igyekszik okulni az elmúlt 40 év hibáiból és főleg, betartani azt, amit a növendékeinek tanít. Nem vagyok híve a "vizet prédikálok, bort iszok" közmondásnak. Próbálok jó példával elöl járni, ez persze nem mindig sikerül, mert hogy én is csak emberből vagyok, de azért töretlenül igyekszem! "Mert emberi erővel nem válhatunk istenné, csak Isteni erővel emberré"

- Mi a véleménye a mai sok- sok tehetségkutató műsorról?

Sok, hangilag tehetséges, de előadó módjukban, személyiségükben szürke, jellegtelen versenyzőt lehet látni ezeken a tehetségkutatókon. Ezen versenyzők közül nem sokan ismerik fel, hogy az énekművészet is komplexitást igényel, és hogy nem lehet egy- két év ilyen, olyan, amolyan ének képzés után azonnal a színpadra rohanni. Ezért van az, hogy hamar kiégnek, s képtelenek a továbbfejlődésre, hiszen még tanulni sem tanultak meg. Ezért a legtöbbje, a "szürke- zónába" végzi, vagy is, eltűnik.

- Azért az nem annyira természetes, hogy aki színész az tudja is tanítani a szakmáját vagy éppenséggel darabokat rendezni. Hogyan alakult ez ki Önben?

Igen, ez is egy jó kérdés. Természetesen nem magától értetődő az hogy egy színészből, automatikusan rendezővé váljék. Ez egy külön szakma, amit sokáig és jó rendezőktől kell és lehet tanulni. Az önmagukat rendezőnek vallóktól óva intenék mindenkit! Ez a típus általában magának a lehetőségnek /miszerint rendezhet/ tudja be hogy ő rendező.

- Mit csinálna másképpen ha ma kezdené?

Hát így közelebb a hatvanhoz mint az ötvenhez, persze, sok mindent másként csinálnék, de az időt sajna nem lehet visszafordítani. De hogy még is válaszoljak, talán türelmesebb lennék másokhoz és persze magamhoz is. Úgy mondja a közmondás, "Konok jóakaróból lesz a zsarnok" Hát ez igaz volt rám!

- Mi volt a legnehezebb pályája során, amivel szembe kellett néznie?

Mindig az, amikor valaminek vége lett. Egy előadássorozatnak, egy forgatási periódusnak, vagy éppen vége lett egy tanévnek és elmentek- továbbléptek a növendékeim.

- Milyen jövőbeli céljai vannak?

Vannak fantasztikusan tehetséges tanítványaim mint: Major Bea, Dombrádi Alina, Vég András, Pálinkás László, Krasznai Tünde és még jó páran, akikkel biztosan fognak találkozni a szakmában. Ami pedig az egyéni, szakmai jövőmet illeti, készen állok sokkal nagyobb volumenű Színházi előadásokat, egész estét betöltő Modern Baletteket valamint Show Műsorokat alkotni, rendezni, rajtam biztosan nem fog múlni!

- Aki pedig többet szeretne megtudni a kamaraszínházról, az a www.kazanistvankamaraszinhaz.hu oldalon megteheti.

 

Ja és persze, köszönöm az interjút!

 

 

Kaufmann Tamás

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek