BESZÉLGESSÜNK EGY CSODÁRÓL

ezt mindig is így gondoltam... a NŐ maga a CSODA! HÖLGYEIM! MIT SZÓLTOK TELJESEN ŐSZINTE, MEGÉLT-ÁTÉLT SZAVAKHOZ?!

 

Mi nekem a NŐI test?
Egy harmatcsepp az ajkamon,
A finom kéz rá aranyat fest,
Sok éjre boruló hajnalon.

Bőre bársonya puha lepel,
A test íze szertefut,
Az érintése egekbe emel,
Megnyitja a gyönyörkaput.

Hajfürtök omolnak,
Suhan az árnyék,
Villan a szem, igaz a szándék,
Elborul az agy, csodás a játék,
Többet kapok, mint amit várnék.

Hangok, sikolyok, rezdülések,
Ringó csípő, ívbehajló felülések,
Forró ajkak: bármelyik is,
Kezdésnek finom egy jégkocka is.

Kibújik a Nőből a NŐ,
Vaduló véred egekbe szökkenő,
Az a finom, ha csak sejthető,
A fehérnemű lassan levethető.

Egy rezdülő kebel,
Szemnek szebb emlék nincsen,
Az ösztönöd már felel,
Nem osztozom ezen a kincsen.

Remegő ágyék,
Forró, mint egy katlan,
Elterül a test, mint egy selyempaplan.

Selyemszalag: vörös, hogy lássam,
A kéjcseppek fénye borítsa be ágyam.

Dübörög bennem az éji vad heve,
Mindig ilyen voltam,
Benne van ebben az Égiek keze,
A mozdulat örök, és nem is szóltam.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek