Bélyeg

gyerekkori emlékek

 

Kétforintos kolbász.

Ünnepi vacsora.

A kockacukortól

édes gyermekkora.

 

Egy a szoba, égre

nyíló a palota.

Lábtól én aludtam

paplanom a szalma.

 

Lyukas, szűk a cipő.

Sajnálat-ajándék.

Haragszom én érte.

Szomorú a szándék.

 

Állandó kölcsönök,

lenéző pillantás,

szegényhez nincs közöm!

Közönye árkot ás.

 

„Ezek a jöttmentek

nem ide valóak.

Csúfítják a falut,

házuk egy viskó csak.”

 

Így teltek az évek.

Fájdalom és harag

ülepedett bennem.

Örök sebem maradt,

 

hogy mindig utolsó,

és mindig lenézett…

Itt van homlokomon

máig ez a bélyeg.

 

2016.06.04.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek