Baromfi - mese

Baromfiak udvarában óriási galiba, reggel óta perlekedik Pulyka Pálné s Lóla asszony, a liba.

 

Baromfiak udvarában 
óriási galiba, 
reggel óta perlekedik 
Pulyka Pálné s 
Lola asszony, a liba.


Miért ez a nagy felhajtás, 
veszekedés, perpatvar? 
Nem talál rá feleletet, 
hiába töri tyúkeszét 
Kendermagos Kotkoda.

Pulyka Pálné korán felkelt, 
számba vette fiait, 
bizonygatta nekik egyre,
ha tornáznak üres begyre, 
erősödnek izmaik.


Pulykafiak kapnak a szón, 
nekilátnak szaporán, 
szárnyat bontnak, körbefutnak, 
lábujjhegyen iparkodnak 
felfrissülni jó korán.


Egyszerre csak égszakadás, 
megbomlik a tornarend, 
a pajtának ajtajából, 
mint a villám ég aljáról 
Lola asszony megjelent.


Ideges az eszemadta, 
jócskán van is rá oka, 
kelekótya pipe hada 
feszt mocorgott, bakalódott, 
sutyurált az éjszaka.


Fészkelődtek, csipkelődtek, 
nem lelték a helyüket, 
éppen hogy elszenderedtek, 
kakasszóra felébredtek, 
s már űzték az eszüket.


Neveletlen pipe népség, 
hiányzik az iskola! 
lökdösődnek, bukdácsolnak, 
torokhangon sipákolnak, 
szaladnak a vályúnak.


Egyik iszik, másik fürdik, 
pancsolják a friss vizet, 
úszkálnak, majd alábuknak, 
a víz alatt bújócskáznak, 
hű micsoda élvezet!

Elámul a pulykacsapat, 
furcsállja e helyzetet, 
nincsen, aki rendben tartsa, 
fegyelmezze, jóra intse 
ezt a libasereget?


Pulyka Pálné jó ízlését 
sérti ez a jelenet, 
nem nézheti közömbösen, 
hogy a komoly pulykaerkölcs 
mások miatt veszélyben.


Nem habozik, indul is már 
tisztázni az esetet, 
Lola asszony éppen akkor 
állítaná, liba módra, 
szép sorba a pipéket.


Vinné ki a legelőre 
libabőrös fiait, 
mert a vízben annyit ültek, 
csoda, hogy ha meg nem hűltek, 
szederjes a csőrük is.

Indulnának éppen, mikor 
Pulyka Pálné odaér, 
Lola asszony rosszat sejtve, 
fejét magasra emelve, 
fél szemével arra néz.

Pulyka Pálné kényes-szépen 
kezdi már a szöveget, 
hogy a libanemzetségnek, 
megbocsásson, ismernie 
kellene az illemet.


Mégse lehet, hogy az egész 
udvar szeme láttára 
felborítnak minden szabályt, 
nem szabnak maguknak határt 
a jó modor kárára.


Így tartotta fennhangon 
ő a prédikációt, 
a konzervatív pulykaszellem, 
közismerten erős jellem, 
nem tűrheti ezt a libadáridót!


Ez aztán már több a soknál, 
Lola asszony rákiált-, 
hát a liba azért liba, 
hogy más legyen, mint a pulyka! 
s ez a másság kinek árt?


Így folytatták pro és kontra 
a fölös szellemi vitát, 
felverték az udvar csendjét, 
zavarták az élet rendjét, 
hát nem kár?

Eközben a pulyka fiak 
s liberális pipeludak, 
felejtve a jó modort, 
illemet, konvenciót, 
együtt szaladnak a rétre, 
gágognak az intelemre, 
s vígan töltik a napot.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#3. 2013. szeptember 14. 18:40
A természetesség ezerszer többet ér, mint mindenféle álságos "izmus".
A versese mese bölcs derűje mellett a nyelvezet szépsége is igen élvezetes.
Mara
#2. 2013. szeptember 14. 15:16
Kedves Katalin!
Vidám mese-versedhez szeretettel gratulálok Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek