Ballada Karácsonyról

Sajátos ballada, Karácsonyról és nem csak.

 

 

 

Este lett, a sötétség lassan birtokba vette
Betlehemet, de az égbolton egy csillag csoda
fénye megállt a rozoga istálló fölötti
dombtetőn. Fényénél egy "család", beletartoznak
tehenek, szamarak, kecskék, két kutya, egy macska.
Az anya épp szült, gyereksírás hasított bele
az éjszakába, aznap már másodszor, Heródes
katonái gyerekeket öltek hatalomért.

Odébb falusi pásztorok bóbiskolnak, mikor
vakító fény támad, nagy az ijedtség, dolgaink
kívül-belül láthatóvá válnak, angyal szól, ne
féljetek, nem ítélni született, kinek neve
Emmanuel, a bűneinkkel azonosuló
Isten fia, inkább fakadjatok dalra, nosza,
induljatok, nézzétek meg, még gyermek, de hallszik
már a szegek hangja, vére földre hull, csend, mély csend.

Három király hódol előtte, szülei semmit
sem értenek, másnap már menekülnek, Egyiptom
az úti cél, idegen kultúrában nevelik
fel, beavatást nyer, majd hazaérve nekikezd
tanítani. Tanítványokat toboroz maga mellé,
velük ossza meg életét, kenyerét, önmagát,
mégis egyedül hagyják a bajban, a keresztjén
fúj a szél, beborult az ég, megremeg a föld is.

Üres sír látványa még ma is kísért mindenkit,
halottak napján a temetőink zsúfolásig
tele vannak, rothadásnak indult anyag, lélek
nélkül. Már rég fel kellett volna számolni minden
temetőt, mi meg temetővé tettük az élő
világot", Íme, a te anyád", mondá. A Föld
a mi Anyánk és mi mit tettünk vele? Ha ledob
magáról, következmény csupán, megtagadtuk Őt.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A mester és a halottak napja