Balage: Karinthy Színház - Büszkeség és balítélet

Egy ismert történet, egy nagy múltú színház és zseniális színészek találkozása.

 

Ugyan ki ne hallott volna már a fenti címről? Elvégre Jane Austen angol írónő 1813-ban kiadott Büszkeség és balítélet névre keresztelt regénye sohasem tartozott a könyvtár polcain porosodó írások sorába. És annak ellenére, hogy kétszáz év alatt rengeteget változott a világ, úgy tűnik, vannak művek, melyek kiállják az idők próbáját. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mai irodalmárok a világ 100 legfontosabb olvasmányai közé is felvették Austen írását, méghozzá az előkelő 50. helyre.

Természetesen mindig is voltak, vannak, és valószínűleg lesznek is olyanok, kik nem szeretnek olvasni. Ez esetben ők mozik termein, televíziók képernyőin és színházak előadásain keresztül is megismerkedhettek, megismerkedhetnek a gazdagság, a prűdség és a beképzeltség két évszázaddal ezelőtti megfelelőjével. Ugyanis legalább ötször vitték mozivászonra a történetet, mely legutóbb 2005-ben tarolt az Oscar, a Golden Globe és a BAFTA-díj átadásokon is. És ha mindez nem lenne elég, egy TV-film és minimum hat különböző feldolgozású sorozattal is gazdagodhattak a filmek kedvelői az elmúlt hetvenöt év alatt. Akik pedig inkább a színházi előadások rabjai, azok napjainkban is rengeteg színpadra vitt rendezői változat közül válogathatnak.

És ha már a világot jelentő deszkáknál tartunk, érdemes a nagy múltú, immáron 29. évét ünneplő Karinthy Színház felé is kikacsintanunk. „Buda népszerű színháza" több okból is rászolgált szlogenjére. Nem csak azért, mert Budán ez az egyetlen kőszínház, hanem azért is, mert állami támogatás nélkül, csakis a közönség által befolyt pénzösszegből tartja fenn magát. Talán éppen ennek is köszönhető, hogy a viszonylag kis nézőterem ellenére is színvonalasabbnál színvonalasabb előadásokat nézhet végig az, aki egyszer idetéved. Egyszer ugyanis ide lehet tévedni, kíváncsiskodni, a többi látogatást viszont már szándékosság fogja megelőzni, melyet a színészek zseniális játéka biztosít.

Ezzel vissza is térnék a Büszkeség és balítéletre. Mint a címből is sejthető, a több mint kétszáz évvel ezelőtti elit életébe kaphatunk egy kis bepillantást. Mindezt egy olyan, nem túl gazdag család szemszögéből, mint a Bennet-ék. Ők tipikus példái az arisztokraták nem kívánt háztartásának, mely az évek során nélkülözte a férfiáldást, s helyette mindössze öt lányt hozott a gólya a szülőknek. Mivel abban a korban a tulajdon apáról fiúra, öccsre, bátyra, egyszóval a legközelebbi férfirokonra szállt, emiatt az egész művet áthatja a félelem, hogy mi lesz a családfenntartó halála után, amikor már egy távoli rokoné, Mr. Collins-é lesz a ház. Hogy a lányok ne maradjanak fedél nélkül, legegyszerűbb megoldás a gyors férjhezmenetel.

Viszont a házassághoz két dolog is szükséges, az egyik a pénz, melyből még csak-csak akad, ha nem is túl sok, a másik pedig egy „jó parti". Ez utóbbi hiánycikknek számít Longbourn-ban, ami miatt talán nem is meglepő, hogy az új, jómódú szomszéd, Mr. Bingley, valamint legjobb barátja, Mr. Darcy megjelenésével, mint valami felbolydult méhkas, úgy próbálnak lecsapni rájuk a város lányai. Közülük Jane, a legidősebb Bennet-lány kerül ki győztesen, és elnyeri a ház urának szívét. Szerencsére az érzelem kölcsönös, ezért úgy tűnik, hogy a köztük lángra lobbant szerelemnek semmi sem szabhat gátat. Igen ám, csakhogy az új szomszédok egyik napról a másikra, csapot-papot és Jane-t is hátrahagyva, váratlanul Londonba költöznek...

Elizabeth, a második Bennet-lány, makacs és büszke természetű, akinek egy este is elég ahhoz, hogy kiismerjen bárkit. Így nem csoda, hogy Mr. Darcy-val már a beköltözésük tiszteletére adott bálon megutáltatja magát. Vagy inkább fordítva? Mintha a szintén gőgös, ám szótlan, talán kissé mogorva úriembernek épp hogy tetszene a csípős nyelvű kisasszony. Viszont minden hiába, mert Lizzynek esze ágában sincs hozzámenni senkihez, amíg meg nem érinti az igaz szerelem. Márpedig udvarlóban nem lesz hiány a színdarab alatt, ugyanis házassági ajánlattal nem csak Mr. Darcy ostromolja majd, hanem egy nagyhatalmú nőcsábász lelkész és egy ifjú tiszt is szemet fog vetni a gyönyörű leányzóra...

A többi Bennet lány, Mary, Catherine (Kitty) és Lydia pedig folyamatos vágytól égnek. Igaz, míg a legfiatalabb hölgyemény, Lydia, a tudásra, addig a másik kettő a közelben tartózkodó katonaságra, szomjazik. Nem véletlen, hogy Mary és Kitty többet van távol a háztól, mint otthon. Legszívesebben mindketten továbbmennének a sereggel. És egyiküknek valóban megadatik majd a lehetőség, hogy elszökjön Mr. Wickham-mel, egy cselszövést és ármányt meg nem vető katonával...

A mű plusz iróniája, hogy míg mindenki készül az apa halála utáni megélhetésre, addig a családfő boldogan, bár nejével folyamatosan piszkálódóan, de egészségesen él és virul. Ő az, aki leginkább a lányok boldogságát tartja szem előtt, és semmibe se szeretné egyikőjüket sem belekényszeríteni. Mrs. Bennet vele szemben csakis a gyors, és vagyonoshoz történő férjhezmenetelt sürgeti. A köztük lévő állandó piszkálódások folyamatos humorforrást biztosítanak az amúgy is könnyed romantikus komédiának.

Velük hasonlóan üdítő színfoltja a darabnak a szenilis úrnő, Lady Catherine de Bourgh, annak ellenére is, hogy ő az egyike azon szereplőknek, kik nem nézik jó szemmel, ha az olyanok, mint a Bennet-ék, olyan elit körökben keresik társukat, mint amilyen a sajátja. Éppen ezért mindent megtesz, hogy ne legyen ilyen keveredés...

És hogy mi lesz a többi szereplő sorsa? Vajon Mr. Collinsnak sikerül megszereznie a birtokot, esetleg valamelyik Bennet lány beadja neki a derekát, hogy kimentse családját a válságos helyzetből? És vajon sikerül-e különválasztania a már összejött párokat a társadalmi különbségeknek? Az majd az előadás végére kiderül...

 

Köszönjük a Karinthy Színháznak a lehetőséget


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#6. 2010. november 10. 16:37
:D
Eliza Beth
#5. 2010. október 30. 09:59
Akkor azért olyan jó olvasni téged, mert tudod, hogy jó nekünk írni, mert tudjuk, hogy jó téged olvasni........................ :-))
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. október 29. 08:36
Balage
#4. 2010. október 29. 08:36
Sziasztok!
Bevallom, még szokatlan, hogy a kritikáimra is jönnek reakciók, emiatt nem is nagyon szoktam ránézni, írt-e valaki, mindenesetre tetszett a visszajelzésetek!
Jó nektek írni ;o)
Döme Zsuzsa
#3. 2010. október 25. 13:36
Ez az ismertető, elemző műfaj nagyon jól áll Balage-nak. Jót s jól írt.
Eliza Beth
#2. 2010. október 23. 13:54
Szeretem ezt a könyvet, filmet, ha Bp-n élnék, megnézném színházban is :-((
Hozzászóláshoz jelentkezz be!