Balage - Mi Atyánk - (Csúcs)forgalom 14.rész

Van, hogy nem csak a hétköznapi emberek, de néha a papok hite is megrendülhet. Ilyenkor mindig szükség van egy kisebb csodára...

 

 

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved;

 

Reszkető kezekkel nyúlok be reverendám belső zsebébe. A sokak számára halált hozó cigis doboznak rutinszerűen pattintom fel a tetejét. Mintha csak engem utánozna, szinte vacogva rázkódik az ujjaim közé csippentett Pal Mal. Még az öngyújtó lángjának fénye is csak úgy táncol a vége körül. Hatalmas slukkot tolok le tüdőm kérges járataiba. Szemem egyenesen az égnek, a zuhogó esőnek szegezve tartom benn a gomolygó füstöt. Érzem, ahogy elernyed feszültségem, s egyik pillanatról a másikra kitör belőlem hosszú évek gyűlölete, megkönnyebbülése és hálája. Összeroskadok. Könnyeim az égi áldással keverednek. Guggolva temetem kezeim védelmi bástyái mögé arcomat és felzokogok.

Már jóideje, hogy elhagyott hitem. Soha nem is gondoltam volna, hogy még valaha is visszatér. Szemem már rég felnyílt. Ha csak a mai világban folyó vérengzést nézzük, melyek során ártatlanok millióit képesek lemészárolni, több ezren válnak erőszak áldozatává, és a híradóban nincs olyan nap, hogy ne az értelmetlen kegyetlenségé lenne a főszerep, már az is elég lenne az Úrban való kételkedéshez. Egy olyan Földön, ahol a szülő, vagy sokszor maga a diák verheti a tanárt, mert nem kapja meg a számára elegendő jegyet, ahol a sikkasztókat jutalmazzák, és maximum kényelmes háziőrizetbe dugják, és ahol a terrorizmus már nem egy ritka jelenség, ott Istennek nincs helye. Hogyan is őrizhetné meg bárki a vallását, mikor a papok sokasodó bűneitől, a gyermekek molesztálásától, a hirtelen eltűnő egyházi jövedelmektől és a belső hit-politikai harcoktól visszhangos maga az egyház is?

Szodoma és Gomorra vétkei mára már csak gyermeteg csínynek tűnnek. Kérdem én, csoda hogy hitem elhagyott? Miért nem csapott már rég le ránk is Ő a haragjával?

 

jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

 

Az ember nap, mint nap látja az utcákon a csöveseket, a koldusokat, kiknek többsége nem is tehet jelenlegi helyzetéről. Több millióan vannak világszerte, akik állás nélküli létben próbálják túlélni napjaikat. Az utcán hatalmas plakátról néz rám most is egy kisírt szemű gyermek, teste csont és bőr szegénynek. Hogy hihettem volna egy olyan Istenben, mely engedi ezt a mérhetetlen szenvedést? Aki ahelyett, hogy a bűnösöket eltiporná, hagyja hogy az ártatlanok éhhalál küszöbén sorvadjanak csontvázakká? Aki nem segít azoknak, kiknek már a napi betevőre sem futja, és itt-ott elbújva, emberségüket már rég feladva várják a nagy kaszást?

 

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

 

 

Már egy ideje nem hiszek Őbenne. Felhagytam az imádkozással is. A miséket lecelebrálom, de annyi. Magamtól egy ideje már meg sem próbálok beszélni Vele. Beleuntam. Minek? Úgyse válaszol.

Éppen ezért ma reggel papi hivatásom felmondását fontolgatva indultam utamnak. Mintegy utolsó mentsvárként még egyszer kértem az Urat, hogy mutasson egy jelet, egy miniatűrnyi csodát, melybe belekapaszkodhatok. Csak annyit, hogy ne érezzem feleslegesnek az elmúlt húsz évet. Egy aprócska bizonyítékát annak, hogy nem a semmit éltettem oly sok éven át. Kértem, de nem vártam már rá semmilyen választ. És ekkor szavaim meghallgatásra találtak.

Uram, kérlek bocsáss meg, hogy kételkedtem!

 

és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

 

Szavaim meghallgatásra találtak, de előtte még megmérettettem. Reverendám alját kissé felemelve, a tócsákat kerülgetve jöttem ide, a buszmegálló felé, mikor fiatal lányok csoportja haladt el mellettem. Azok a hosszú combok, azok a bársonyos, tenyérbe illő keblek és a selymes hajkoronák fiatalként is majdhogynem letérítettek papi pályámról. Mindig is foglalkoztatott a gondolat, milyen lehet egy igazi nő ölében álomra hajtani fejem. Ezek a lányok kacéran, kalandokat elevenítettek fel egymásnak. Megszaporáztam lépteim, hogy még halljam randevúik miképp fúltak unalomba, vagy épp miként fordultak át... Hogy is mondjam... Az ő szavaikkal élve: „egetverő szeretkezésbe". Csodálkozva... Nem is... Inkább irigykedve hallgattam licitjeiket, hogy melyek voltak a legbizarrabb helyek, ahol valaha is együtt voltak aktuális kedvesükkel. Tíz perces sétámat beszínezte meséjük. Ám közvetlenül a megálló előtti sarkon egyikük megunta nem épp indiszkrét hallgatózásom és hátrafordult:

- Mi az atyám? Csak nem akar minket megváltani, vagy épp feloldozni, hogy ennyire a nyakunkban liheg? Bár lehet, hogy inkább csak a nyála csorog? Csak nem ezt szeretné?

Azzal felhúzta amúgy sem túl méretes szoknyáját és rám villantotta vadítóan piros bugyiját.

 

és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

 

Leblokkoltam. Megálltam, és csak néztem, ahogy nevetve távolodik el eddigi „társaságom". Fél percig dermedten bámultam utánuk, magamban hivatásom feladását végleg eldöntve, majd újra a buszmegállónak vettem az irányt. Már messziről láttam, amint beért a 173-as. Kisebb tömeg vált le az addig elrejtett kutya környékéről. A leányzók is e tömeg közt voltak. Egy galamb feküdt törött nyakkal, vérben ázva az aszfalton. Nyíltak az ajtók és egy ifjú titán robbantott le a lépcsőkön. Nyomában egy olyan nő, akitől biztosan nem esnék még én se kísértésbe, majd a tömeg felszállt és a busz elindult. És ekkor megtörtént a csoda! Egyre halkuló kutyaugatással fűszerezett isteni csoda. Mintha csak Ő küldte volna le angyalát, hogy átadja üzenetét egyszerű, halandó fejemnek. Egyértelműbb nem is lehetett volna ennél! Mintha csak egy levelet küldött volna az alábbi szöveggel: Vagyok, létezem - és aláírásként az Úr neve szerepelne. Magától értetődő volt, hogy nekem szólt e jel.

Ugyanis ahogy eltűnt a busz a távolban, az addig az aszfalton fekvő, vérben ázó galamb szép lassan feltápászkodott. Meg mernék esküdni, hogy miután felkelt, egyenesen rám is nézett. Örökre beleégett tekintete az enyémbe. Végignéztem, ahogy elszállt felettem, s közben hálát adtam Istennek, hogy segített döntenem. Végre visszatért hitem és megköszöntem neki ezt a nem mindennapi csodát.

Hiszen csak Neki van hatalma és joga dönteni élet és halál között.

 

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

 

 

 

A csúcsforgalom saga előzményei és folytatásai


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#38. 2012. február 16. 10:41
Örülök, hogy megfogtalak! (Remélem, ez nem hangzik nagyképűségnek!)
Szívesen olvasnálak ebben a témában (is).
előzmény: Gandalf hozzászólása, 2012. február 16. 09:14
Gandalf
#37. 2012. február 16. 09:14
Balage, az írás az nagyon jó, a legérdekesebb benne az, nekem ez jött le, apropó három évig voltam ferences szerzetes, kiléptem, tudnék erről a témáról írni bőven, lehet fogok is, mi mindenért Istent teszük felelőssé, pedig ő semmit sem tehet, mert a gonoszság bennünk van mi döntünk mellette, nem más. Mi tettük a földet ilyenné amilyen, s egyszerü, mindannyian felelések vagyunk kisebb nagyobb mértékben. És még valami, Istenről beszélni fölösleges, meg kell tapasztalni, milyen, és hidd el nekem, aki átélte egyszer is Isten szeretetét, az rossz ember képtelen lenni, az mindegy mi van körülötted. S a másik véglet amikor azt mondjuk hiszünk benne, s közben csak úgy követjük el kisebb, nagyobb disznóságainkat. De örvendek a témának, s vissza fogok rá térni.
Balage
#36. 2012. február 16. 08:25
Szia!

De megleptél! Hogyan került szem elé ez az írás?
Mindenesetre örülök, hogy olvastál. Átnézem majd az ötleted, és meglátom, hogy csereberéljek-e.
Amúgy olvastad az előzményeket? Mert ez azzal együtt az igazi ;o) (Úgy van benne egy kis plusz poén :D)

Köszönöm, hogy jártál erre, és fontolóra veszlek ;o)

Pusz!
Balázs
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. február 15. 19:34
Mara
#35. 2012. február 15. 19:34
kedves Balázs, sokan hozzászóltak írásodhoz Több, mint maga az alkotás. Én csak annyit mondok,
nagyon ügyes gondolat volt bemutatni az életet egy pap szemével, ami szintén ember, és a világ rossz oldalát látva megingott hitében, de gratulálok a megoldáshoz. Nem csak a papnak adod vissza a hitet, hanem mindenkinek, aki olvassa írásod.
Egy észrevételem van: A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma a csövesek elé tenném, tehát megcserélném a bekezdéseket.
Ettől függetlenül szeretettel gratulálok: Mara
Balage
#34. 2010. június 18. 09:52
:D
Hozzáteszem, Melinda tényleg le akart beszélni erről. Én viszont ha tényleg leszedtem volna az írást, ha azt sértőnek látják mások is.
előzmény: Szabados Melinda hozzászólása, 2010. május 15. 19:04
Balage
#33. 2010. június 18. 09:50
Elfelejtettem itt köszönetet mondani véleményedért. Ne haragudj!
Természetesen örülök, hogy te sem tartod sértőnek írásom ;o)
És még egyszer köszönöm, hogy felkérésemre elmondtad véleményed.
előzmény: szalay.lászló.pál hozzászólása, 2010. május 15. 12:21
Balage
#32. 2010. június 18. 09:49
Örülök, hogy így látod :D
előzmény: hozzászólása, 2010. május 14. 08:53
szabo.arpad
#31. 2010. május 15. 21:01
Csak egy két rövid mondat. Magamban kell keresnem a bajt, ha ennyire nem volt érthető az írással kapcsolatos kifogásom. Miután látom, hogy teljesen mellékvágányra tévedt a vita, kénytelen vagyok visszavonulni. Emlékeztetőül:- irodalmi szempontok alapján én továbbra is fenntartom véleményemet. Természetesen a személyes kontaktuson alapuló elemzésnek továbbra is helye van.
Szabados Melinda
#30. 2010. május 15. 19:04
Megmondom őszintén, hogy Balázst hülyének néztem egy kicsit amikor elmesélte tervét, miszerint megkérdez téged írásával kapcsolatban. Ez biztos a régi hittanórán eltöltött unalmas órák vagy csalódásom a papunk és az egész (akkor) körülöttem élők ál-vallásossága miatt volt. Ám már a webrepoteren feltett írások is azt bizonyították, hogy nem lett volna szabad általánosítani, de ez a mostani hozzászólás is azt bizonyítja, hogy felül kell vizsgálnom ezeket a gondolataimat. Köszönöm.
előzmény: szalay.lászló.pál hozzászólása, 2010. május 15. 12:21
szalay.lászló.pál
#29. 2010. május 15. 12:21
Balázs levélben kérte véleményem a témában, amit számára postáztam és most ide az aktív felületre is szempontként elhelyezek.

Kedves Balázs!

Megtisztelő, hogy valamiféle döntőbírát, "szaktekintélyt" látsz bennem, de úgy érzem a kérdés ennél egyszerűbb/összetettebb. Az írások, amiket belinkeltél megérték az időt, amit olvasásukra szántam. Könnyedek, de meg van bennük a probléma felvetés bájos játéka is. Lássunk tisztán, amiről beszélünk irodalom. Újra mondom IRODALOM. Eznnek a kihangsúlyozása döntő abból a szempontból, hogy nem akar teológia, hitvallás, igehírdetés lenni. Ebből némiképpen kitűnhet, hogy nem egészen azonos kritériumoknak kell megfelelniük. A Superbird egy mese, a mi atyánk pedig egy nap mint nap előforduló lelki krízis (bármielyik hivatásra gondolhatunk ekkor nem csak a lelkészekre). A valóságos és mesés elemek összegabajítása a történetmesélés ősi módszere. Ezzel élsz a történetekben nagyon leleményesen. Közben élet halál kérdéseket feszegetsz finoman, halló füleket keresve.

Másik vetülete a szövegeknek az olvasóból kiváltott hatás. Ezért nem felelhetünk. A Szomorú vasárnap sem azét íródott, amitől hírhedté vált. Az istentiszteleteken elhangzó prédikációkat sem egyforma megértési szinten kíséri végig a gyülekezet. Van aki moralizálást, van aki politizálás, van aki ismeretterjesztést, mások Isten hírdetett igéjét hallják ki belőle.

Teológiai megjegyzés. Botránkoztatás és botránkozás. Talán egyes olvasóid ebbe a szituációba kerültek. Máté evangéiumának 18. fejezetében olvasunk erről. "Szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek aki megbotránkoztat." (Mt 18:7) Hasonló összefüggésben alkalmazhatóak Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt első levelél 8. fejezete. Bálványáldozati hús kérdése. Pál azt mondja nem árt a hívőnek ha eszik belőle, de a hitben gyengébbek kedvéért ő nem eszik, hogy meg ne botránkoztassa vagy el ne bizonytalanítsa őket.

Nem tett senki engem bírává köztetek, mert ezt nem lehet a diploma árnyékából megválászolni. Ez sokkal inkább lelkiismereti kérdés annak, akit megbotránkoztat és annak, aki botránkozást okoz. Személyesen én nem botránkoztam meg a leírtakon.

Jó munkát! Üdv: Szalay László Pál.
szabo.arpad
#28. 2010. május 13. 17:21
Ok.Napoljuk el. DE látom egy kis noszogatás után csak előjöttek a komolyabb gondolataid is. Nekem ez a célom semmi más! És Isten ments, hogy levedd az írást. Az megfutamodás lenne részedről, na és az oldal részéről is. Ha kérhetlek ezt a gondolatot vesd el.
Ami a lényeg, ha eredeti írásod és szándékod a mostani megfontolt hozzászólásod szellemében születik nekem nincs módomban kritizálni, mert akkor valóban jó írás született volna.
És még valami. Úgy látom ezt tisztázni kell. Engem és a vallásom, a hitem nem sértetted meg.Mindent az irodalmi szempontok érdekében mondtam és mondok.
Ha még nem láttad Ingmar Bergman: Hetedik pecsétjét,akkor kérlek nézd meg.
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. május 13. 14:58
Balage
#27. 2010. május 13. 14:58
Szia Árpád!

Miért venném kioktatásnak, vagy sértőnek amit mondasz? Dehogyis! Azért mert nem úgy látod a dolgokat ahogy én szeretném láttatni, még nem fogok besértődni ;o)
Mint mondtam, nem akarom, és nem is akartam a vallást/az egyházat, vagy épp a papságot támadni. De! Valljuk be, van némi aktualitása a leírtaknak. Évente többször előjönnek a fent említett egyházi? vétkek.
Úgy gondoltam, ha én pap lennék, akkor ezek alapján elgondolkodnék a hitemről. Félre ne érts, van hitem reverenda nélkül is! Viszont, nem hiszem, hogy lenne olyan ember! aki ne rendült volna meg soha abban amiben hisz. És úgy gondolom, egy pap is csak ember. Neki is vannak bűnös gondolatai. És az általam igaz hittel bíró pap olyan, mint akit fenn is leírtam. Kételkedik.
Igen, vannak idők, mikor kételkedik és nem csak követi a szentírást, de néha kérdez is. Viszont ezzel együtt megőrzi a hitét! És ez a kulcsa mindennek! Nem kellenek csodák ahhoz, hogy valaki visszatérjen a vallásához, elég egy kisebb ráhatás is. Mert a hit erőt ad, és jóval kevesebb lenne az emberiség e nélkül.
Sajnálom, ha belegázoltam a te hitedbe, nem volt szándékomban. Mivel megingattál abban, hogy ennek a műnek van helye ezen az oldalon, ezért kérnék egy kis segítséget egy egyházi személytől is, hogy véleményezze írásomat. Ha ő is sértőnek érzi, levetetem Melindával.
Köszönöm a hozzászólásod, és hogy ennyire aggódsz értem ;o)
Szerintem amíg megkapjuk a már említett lelkész véleményezését, addig napoljuk el a további érveléseket, ellenérveket. ;o)
További szép napot!
Balázs
előzmény: szabo.arpad hozzászólása, 2010. május 13. 13:20
szabo.arpad
#26. 2010. május 13. 13:20
Balázs, a téma adott! Örök,- hogy úgy mondjam. Hozzányúlni olyan, mint amikor egy gyönyörű ékszert veszel a kezedbe. Finoman és értőn kell vele bánni. Az a bajom írásoddal, hogy a célját tekintve sem teljesült, s nem is teljesülhetett az akaratod, mert keverted az elemeket. Azt mondod, szerettél volna olyat alkotni, ami derűvel zárul, valamint szeretted volna vidámabbá tenni az olvasót. Szerinted egy pap hivatásának kettétörése vidám dolog? Vidám dolog az egyház megrengetését is célzó papi bűnök feltárása, világméretű feszegetése?
( saját véleményem. Kell a vizsgálat) Vidám dolog a papi önmegtartóztatás áldozatát hozó, és ezen megtartóztatás már-már fizikai fájdalmakkal járó elviselését viselő férfiak sokaságát egy könnyed "mokka" kedvért "placcra" dobni? Ugye, hogy nem? Csak hogy még világosabb legyen számodra: ha egy Olaszos’ temperamentumos írást adsz közre, ahol, amiben (műfaját tekintve) a pap akár nyomozhat is, meg is pofozhat akár egy embert, nyíltan kocsmázhat, uram bocsá megnézi a nőket, stb. Pld. Terence Hill sok filmjében, akkor azt mondom rendben van a dolog mert van ilyen, létezik ilyen irodalmi mezsgye, amelyik befogadja ezt a témát, De te, ezzel szemben összekeverted a "mezsgyéket”. Kérdéseket teszel fel, amelyre lehetetlen komolytalan válaszokat adni, és ha burkoltan is de támadod az egyház "szemlesütős" politikáját. Megjegyzéseket teszel a cölibátus rendszerre, nem is titkolva, hogy ezt tartod a probléma kulcsának. Pedig dehogy! ( Gondolj csak a máskép gondolkodókra, a másképpen élőkre, az egyház tagjai közé keveredett leszbikus és homosexuális kisebbségre, no meg a többi keveredésére) Teszed mindezt olyan célból, hogy ezzel szándékod szerint vidámságot szerettél volna kelteni. Hát, nálam ez nem jött össze. Balázs!- egy pap hitbéli törésének irodalmi vázolása, nem viseli el a novella, a karcolat, a humoreszk kereteit. Ez minimum egy regény adta keretbe fér bele. Most nem akarok példát felhozni,- ( talán egyet: A hetedik pecsét ) csupán a figyelmed szerettem volna helyes irányba terelni.
A te vallásod, hited, a sajátod, saját lelkiismereted szerint számolsz el vele, - de midig gondolj arra, amikor kezedbe veszed a tollat, hogy amit leírsz, az közössé válik azonnal amint valakik, valaki elolvassa.
Remélem, nem veszed kioktatásnak amit mondtam, mert nem is szántam annak. Tudod a fiam lehetnél, mindig is tisztelettel viseltettél irántam, ezért a személyes aggódásom érted. Szeretném, ha nem ragadnál le pillanatnyi örömök, sikerek talaján. Szeretném, ha tovább gondolnád azt, amit most mondtam.
Remélem, eljön az ideje amikor azt mondod majd,hogy igazam volt!
Tisztelettel: Árpád
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. május 13. 12:25
Balage
#25. 2010. május 13. 12:56
Sziasztok!

Egy mail-ben jött kérdésnél ugrott be, elfelejtettem kitenni a (Csúcs)forgalom saga eddigi részeit :D
Ime, pótlom ;o)

1. Lótuszvirág: (Csúcs)forgalom tollal.hu/mu/lotuszvirag:-csucsforgalom
2. Tőlem: Egymásnak feszülve tollal.hu/mu/egymasnak-feszulve
3. Eliza Beth: Lizi a csúcsforgalomban tollal.hu/mu/lizi-a-csucsforgalomban
4. Tőlem: Bizalom a javából?! tollal.hu/mu/bizalom-a-javabol-!
5. Eliza Beth: A buszsofőr vágya tollal.hu/mu/eliza-beth:-a-buszsofor-vagya
6. Lótuszvirág A jóslat tollal.hu/mu/lotuszvirag:-a-joslat
7. Eliza Beth: A pszichiáternél tollal.hu/mu/eliza-beth:-a-pszichiaternel
8. Lótuszvirág: Piroska és a farkas tollal.hu/mu/lotuszvirag:-piroska-es-a-farkas
8,5 :D Katuska: Szőke monológ tollal.hu/mu/szoke-monolog-csucsforgalom-saga-9.resz
9. Tőlem: Az őrület határán - tollal.hu/mu/balage:-az-orulet-hataran---csucsforgalom-1 0.
10. Lótusz: Eliza reggele tollal.hu/mu/lotuszvirag:-eliza-reggele
11. Tyim: Aranka, újfent Borzalmas Borihoz fordul! tollal.hu/mu/aranka-ujfent-borzalmas-borihoz-fordul!
12. Tőlem: Gurrlu a SuperBird tollal.hu/mu/balage---gurrlu-a-superbird---csucsforgalom-saga-1 2.-resz
13. Eliza Beth: Lökött Márton www.tollal.hu/mu/eliza-beth:-lokott-marton
14. Tőlem: Mi Atyánk www.tollal.hu/mu/balage---mi-atyank---csucsforgalom-14.r esz
Balage
#24. 2010. május 13. 12:25
Kedves Árpi, Kedves ElizaBeth!

Érdekes volt látni, miképp érveltek-ellenérveltek írásom felett :D
Bevallom, mikor elkezdtétek ezt a szópárbajt, kíváncsian vártam, sikerül-e dűlőre jutnotok, és kissé visszavonultam a nézők sorai közé ;o)
Ne haragudjatok ezért, de bevallom, jól esett az, hogy kiállnak értem, még akkor is, ha csak építő jellegű kritikával vagyok úgymond "betámadva" (nem veszem támadásnak Árpi szavait, hisz nem azok, csak nem tudom pontosabban leírni a történteket :D)
Árpi, igazad van abban, hogy nagy hangsúlyt fektettem a paráznaság gondolatára, míg a vallás-politikát épp csak súroltam. De ezt bevallom, tudatosan is tettem. Egyrészt, (szerintem) a legnagyobb elcsábító erő egy férfinál az asszony lehet. Szerintem ebben te is egyetértesz ;o)
Másrészt, ha belementem volna ennél komolyabb mélységeibe annak, hogy egy pap miért is akarhat felhagyni hivatásával, akkor abból akár politikai-vallási sérelmeket is magára vehetett volna bárki. Igyekeztem elkerülni azt, hogy bárkit is megsértsek hitében. (Hozzáteszem, én is katolikus vagyok, bár a templomokat messzire kerülöm.)
Az hogy egyes szám első személyt használtam, az leginkább a belső harc kifejtése miatt volt elkerülhetetlen. Nem hiszem, hogy bárki is beleélte volna papom szerepébe magát, ha kívülről láttatom megpróbáltatásait. És igazad van, én nem mennék papnak. Nem tudnék lemondani annyi mindenről, mint amit tőlük elvár az egyház.
Szeretném megkérdezni, te még milyen témákat csempésztél volna bele ebbe a pár oldalba?
Kérlek, a témák kiválasztásánál vedd figyelembe, hogy a leírtak ne sértsenek senkit, legyen része a csúcsforgalom sagának, és ha lehet, az ember inkább nevessen a végén, minthogy hőbörögjön. Mert nekem ez volt a célom. Megkönnyebbültté és némiképp vidámmá tenni az olvasókat. Kérlek olvasd te is úgy, mint egy könnyed novellát ;o)
Köszi a hozzászólást, Eliza Bethnek pedig köszi a védelmezést ;o)
Eliza Beth
#23. 2010. május 13. 10:16
Én sem erőltetem a vitát, főleg, ha tudom, hogy alapvetően igazad van. :-)
előzmény: szabo.arpad hozzászólása, 2010. május 13. 09:55
szabo.arpad
#22. 2010. május 13. 09:55
Kedves Elizabeth! - értsd úgy, ahogy gondolod. Én nem erőltetem a dolgot. Leírtam valamit: nevezetesen azt, hogy mit gondolok a dologról. Ennyi. Kérdésedre: lehet apró lépésekben haladni, sőt csak is úgy lehet. De van valami, amit még egyszer megpróbálok csak nagyon röviden kifejteni. Az apró lépés is lehet nagy. Erre törekedni pedig mindenképp dicséretes. (Nálam ez a nyerő)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. május 13. 09:36
Eliza Beth
#21. 2010. május 13. 09:36
Értsem úgy, hogy egy ilyen "játékból" írt rövidke nem lehet maradandó?
Avagy nem lehet apró lépésekkel haladni, csak hétmérföldessel a maradandó felé?
előzmény: szabo.arpad hozzászólása, 2010. május 13. 09:19
szabo.arpad
#20. 2010. május 13. 09:19
Nem volt sértő, Egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni, amikor egy ilyen súlyú kérdésnél a mellékes dolgok kerülnek kiemelésre. A papi pálya választása már eleve egy nagyon komoly elhatározás. Éppen ezért gondolom a témát sokkal komolyabban kielemezni, mint sem. Nem azt állítom, hogy amit Balázs írt az egy másik szempont szerint nem jó. De ha a pap vívódását, hitbeli gyötrődését volt hivatott az írás közvetíteni, - nos, akkor már bajok vannak. Írtam, említettem: az IRODALOM nagyon komoly dolog, míg mindemellett persze nagyon szabad is. A szerző maga dönti el, hogy az eszközt, a tollát, mire használja. Maradandóságra vagy a pillanatnyi sikerre törekszik? Balázsban több rejlik! - neki nem szabad a pillanatiság poharát emelgetni. Én legalábbis törekszem őt ennek hasztalanságáról meggyőzni.
Bocs.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. május 13. 09:07
Eliza Beth
#19. 2010. május 13. 09:07
Nem csak rád gondoltam, kedves Árpád, olvasd végig az összes kommentet. Igaz, nem túl sokban, de csak a férfiak említik... Bocsánat, ha sértőnek érezted magadra nézve!
Amúgy volt ott egy mosolyka is :-)
előzmény: szabo.arpad hozzászólása, 2010. május 13. 08:56
szabo.arpad
#18. 2010. május 13. 08:56
Ha rám gondoltál, s vajon kire másra? - én egyetlen mondatban érintettem az általad említett dolgot. az egész hozzászólásom 1 százaléka. " Még valamit a férfiasságról. Az, hogy a lábunk között rendben van minden,és erre apellálunk meg sem közelíti a férfiasságot. " Arról már nem is beszélve, hogy az általam értelmezett kontextus is más.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. május 13. 08:45
Eliza Beth
#17. 2010. május 13. 08:45
Miért van az, hogy a férfiak ezen az egy részen akadnak fenn? Nem csak a cölibátust feszegette Balázs, volt ott még sok minden, ami kétséget ébresztett a papunkban! A férfiasság-téma talán egy tizede az írásnak. A többiről hol vannak a vélemények?
:-)
szabo.arpad
#16. 2010. május 12. 14:09
Ma délelőtt már írtam egy hozzászólást, ám egy szerverhiba miatt elszállt az egész. Sajnálom, mert nem tudom már visszaadni a délelőtti hangulatom, ami írásod olvasva alakult ki bennem. Kedves Balázs! Nem az a kérdés hogy hitünkben mikor és milyen mértékben inogunk meg. Az a kérdés, hogy milyen erőt tudunk meríteni korábbi életünkből, és ellent tudunk e állni a "könnyebbnek". Papnak lenni mindig is lemondást és folytonos áldozatot követelő hivatás volt.De a papok is emberek, mint mi magunk.Ők is hibázhatnak, ők is lehetnek gyengék, esetenként akár gazemberek is. Világi szempontból nézve és kívülállóként ítéletet mondva könnyen hibát véthetünk. Én írásodból a tapasztalatot látom hiányozni. Fiatal vagy még, ezért nem rovom fel neked heves voltodat a témát illetően, másrészt felhívnám a figyelmed, az egyesszám első személyben való fogalmazás kötelez. Ott leszűkül a keret, nincs lehetőség " széleseket, hosszúakat" ugrani. Ott alakot formálsz meg, megszemélyesítesz, nem "elbeszélsz", kvázi a bőrébe bújsz alakodnak. Én úgy érzem, ha te lennél ez az ember, soha nem húztad volna magadra a reverendát. Még valamit a férfiasságról. Az, hogy a lábunk között rendben van minden,és erre apellálunk meg sem közelíti a férfiasságot. Összegezve: Ezt a témát én nem feszegettem volna.
De annak viszont nagyon örülök, hogy aktív vagy és bátran kalandozol ismeretlen vizeken.Az , amivel egy író ember bánik, igen komoly és hatásos eszköz arra, hogy hitelesebbé, toleránsabbá tegyük a világot.
Balage
#15. 2010. május 12. 10:03
Szia Eliza Beth!

Rátapintottál, mit is akartam megmutatni. ;o)
Igyekeztem megmutatni kevésbé szeleburdi oldalamat, a magam csattanós formájában is ;o)
Örülök, ha tetszett és elgondolkodtatott az írás. Annak meg pláne, hogy te sem tartod sértőnek ;o)
Köszönöm hogy olvastál, előzőleg véleményeztél és most is kommenteztél ;o)
Balázs
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. május 10. 16:54
Balage
#14. 2010. május 12. 09:59
Én is paráztam, de Tyim, Lótusz, Eliza Beth, Melinda és Katuska is biztosított róla, hogy nem sértő a tálalás. Nem is annak szántam, csak egy olyan novellának, mely elüt a megszokottaktól, és azért van némi aktualitása is. ;o)
Örülök, ha neked is tetszett ;o)
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2010. május 11. 21:56
Balage
#13. 2010. május 12. 09:57
Szia Lótusz!
Tudod, hogy mindig igyekszem :D
Azért sokat segítettetek az előzetes kritikákkal. Mint láttad a végét át is írtam ;o)
Így tényleg jobb :D

Örülök, ha tetszett ;o)
Balázs
előzmény: Lótuszvirág hozzászólása, 2010. május 11. 09:06
Balage
#12. 2010. május 12. 09:42
Szia Inszeminátor!
Megtisztelsz hozzászólásoddal, ugyanakkor nem kívánom senkinek, hogy ilyen emlékeket hozzon fel belőle írásom. Amúgy, ha nem is olyan durván, mint neked, nekem is volt részem gyerekként megtapasztalni, milyen egy alkoholistával való együttélés. Egy időben velünk együtt élt anyum testvére a családjával és a részeges barátjával. Hozzáteszem, ő a kedves piások közé tartozott és nagyon sokat köszönhetek neki, soha nem bántott senkit közülünk, de azért voltak érdekes megnyilvánulásai a piálásnak. :S
Köszi a hozzászólást!
Balázs
előzmény: Inszeminator hozzászólása, 2010. május 10. 21:09
Balage
#11. 2010. május 12. 09:37
Szia Laci!
Nem volt véletlen a probléma kiemelése, ugyanis szerintem a legnagyobb kísértés a cölibátus jelenti egy katolikus pap számára. Sőt, ahogy elnézem a mai világot, a férfiak számára is a monogámia a legcsábítóbb bűn :D
Van olyan ismerősöm, aki épp a nőtlenség miatt nem ment papnak, pedig még úgymond nagykorúként is foglalkoztatta a dolog.
Örülök, hogy tetszett novellám ;o)
Balázs
előzmény: székács lászló hozzászólása, 2010. május 10. 16:51
Balage
#10. 2010. május 12. 09:34
Szia tyim!
Egyetértek veled. Ugyanakkor kérdéses, hogy megérdemelnénk-e azt a bizonyos segítséget...
előzmény: hozzászólása, 2010. május 10. 15:57
Eliza Beth
#9. 2010. május 12. 09:30
Szerintem semmi sértő nincs benne. Egy ember (jelen esetben egy pap) kétségei, kérdései, döntése. De sértő? Nincs bántás, nincs piszkálás, nincs vallásellenesség...
"Csak" egy nagyszerű írás.
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2010. május 11. 21:56
szerkesztőség
#8. 2010. május 11. 21:56
Megmondom őszintén kicsit félve raktam ki az oldalra. Féltem, hogy valakit megsértünk. De végigolvasva az írást, nem hiszem hogy ne élvezné mindenki Balázs sorait.
Lótuszvirág
#7. 2010. május 11. 09:06
Kedves Balázsom... Nagyszerű írás!
Hatásos az imába ágyazott történet, és nagy csattanó a végén a galamb-csodája.
Mi olvasók persze ismerjük már festéktől piros galambod történetét, így azt is tudjuk, hogy a pap által látott "csoda" valójában nem az...
És mégis... Végig drukkoltam, hogy kapja meg kérdéseire a választ az Úrtól..., és maradjon meg választott, szép hivatása mellett ez a kétségekkel, válsággal küszködő ember...
Mindannyiunk életében vannak megtorpanások, és kérdések, hogy az út, amin eddig jártunk a mi utunk-e... Ez a pap - aki persze férfi is! -, a testi örömökről lemondva élt, mert ezt vállalta felszentelésekor... De a kísértés ott van a mindennapokban..., rövid szoknyák, közszemlére tett hasak formájában.
És a testiség nem az egyetlen - megoldásra, elvetésre, vagy feloldásra váró - gond a pap kérdéseinek sorában.
Viszont kötődése, esküje, és elhivatottsága ott áll a maradást segítő másik oldalon...., és végül rásegítve az "üzenettel", a "csodával" meg is tartja ingó emberünket hivatása mellett.

Balázsom... lenyűgöztél újfent...:) Tudsz! Nagyon!!! Ölellek szeretettel, Lótusz.
Inszeminator
#6. 2010. május 10. 21:09
Igazán jó írás.
Ha apám élne, elküldeném neki.
Református lelkész volt, tapasztaltam gyötrődéseit.
De nem csak az övéit, némely társa is hasonlóképpen küzdött a meghasonlással.
Ilyenkor persze a család sínylette meg.
Insz...
Eliza Beth
#5. 2010. május 10. 16:54
Vagy inkább már belefáradt ő is a mi hibáink javítgatásába.

Balázs, ez nagyon igaz, és nagyon elgondolkodtató írás. Megmutattad, hogy a pap is ember. És ezzel nem a lányokra célzok, hanem a kétségeire, a hitevesztésére. Bennem valahogy mindig az a gondolat élt, hogy egy pap feltétel nélkül hisz Istenben. Pedig hát neki is vannak saját gondolatai, érzései...
Gratulálok az írásodhoz! Komoly téma, de tetszik!
székács lászló
#4. 2010. május 10. 16:51
Tetszett. A közlés formai megoldása jó. A majdnem központivá váló cölibátus probléma jól kiemelkedik, lehet, véletlen, de azt hiszem, a katolikus papság számára szinte egy ördögi fetis, ha be nem vallják, akkor is. Ok különféle okozatokkal. üdv, Laci
Hozzászóláshoz jelentkezz be!