Babits Mihály: Jónás könyve

A magyar irodalomban, költészetben, páratlan bravúr Babits műve.

 

 

Mondanivalójával, élvezetes költői nyelvezetével, hatalmas gondolati anyagával, a Bibliát idéző nyelvi fordulataival és szószerinti idézeteivel annyira magával ragadó, hogy én, aki már vagy ezerszer olvastam, és jórészét tudom könyv nélkül, nem tudok betelni a szépségével.

Már az indítás is nagyszerű kép: Jáfó kikötője, ahol Jónás a hajóra lép, "futván az Urat, mint tolvaj a hóhért". Tudniillik az Úr megparancsolta, hogy menjen Ninivébe, kiáltson a város ellen, ehelyett ő inkább a menekülést választja. Az első babitsi dilemma: elfuthatunk-e a reánk bízott feladat elől, vajon kikerülhetjük-e a sors által reánk mért tennivalók elvégzését? Jónás, a naiv próféta, az hiszi igen, ezért akar elmenekülni az Isten által rábízott feladat elől.

Azonban utoléri az Úr haragja: nagy vihart támaszt a tengeren, s a kapitány, mivel azt hiszi, hogy Jónás miatt van ez - a tengerbe dobatja, "pusztuljon aki nem kell" mottóval. "S már nyolc marok ragadta, nehogy hajójuk süllyedjen miatta". A vihar elül, Jónást pedig egy cethal elnyeli, és a hal gyomrában meditálhat. Rá kell jönnie: "nincs mód nem menni, ahová Te küldtél". Vagyis rájön a tévedésére, egyesek szerint a legszebb része a költeménynek: Jónás vergődése a halban, az embernek a mérhetetlen testi és lelki szenvedése. Valóban, igen erős költői erővel ábrázolja az író az embernek a kritikus helyzetben való szenvedését, vívódását. S minden további fejlemény izgalmas intellektuális kaland: szabadulás a cethalból, ahogy a cethal is megkínlódik Jónás szabadulásakor, mert ő is fájt a halnak.

A próféta ninivei próbálkozása az, hogy jobb belátásra bírja a földi hatalmasságokat, de sikertelenül járt, és bolondnak nézték: egy magas kőoszlop tetejére állították az urak, és mint egy cirkuszi mutatvánnyal, úgy bántak vele. Mérgében elrohant, ki a pusztába, és ott folytatta tűnődéseit, a sivatagban. S míg várja Ninive elpusztulását, s a végső konzekvenciát az Úr vonja meg: tudja, amit mi nem tudunk, mert nem tudhatunk. Summa summarum, Jónás újabb bűnt követ el: kérdőre vonja, megfeddi Istent, mert Ninivét mégsem pusztítja el, mire az Úr, porszemnek kijáró könnyedséggel azt feleli: "Te csak prédikálj Jónás, én cselekszem!", s nem ad magyarázatot arra, legalábbis nem Jónás számára felfoghatót, miért nem pusztította el Ninivét.

A mű záradékaként, de attól teljesen független alkotásként olvasható a Jónás imája című, megrendítő erejű vers. Csak azt tudom mondani, hogy aki középiskolában nem tanulta, vagy nem volt kötelező olvasmány, vegye elő ezt a páratlan bölcsességet hordozó költeményt, és ha háborog valami miatt a lelke, elolvasván az ajánlott művet, bizonyára megnyugszik tőle. Az élmény garantáltan költői és felemelő lesz!

 

 

Kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
bodójános
#9. 2011. január 7. 13:59
Mara: köszönöm szépen!
Mara
#8. 2011. január 7. 10:10
Hasznos és szép bemutatás.
bodójános
#7. 2011. január 6. 11:57
Így igaz, Katikám!
Kulcsár Katalin
#6. 2011. január 6. 11:45
Jónás példája mindenkor kimagasló mérce, és hatásos tanulság, bármely kor emberére nézve.
bodójános
#5. 2011. január 6. 11:42
Kucsár Katalin:Katikám, életünk egy-egy konfliktus-helyzete nem mérhető a jónási pokolhoz, ami a halban várta, de Isten az akarta, hogy ismét ragyogjon rá a napja, és erőt adjon neki a további küzdelmekhez!
bodójános
#4. 2011. január 6. 11:36
Eliza Beth: Nem bánod meg, ha gyönyörűszépet akarsz olvasni!
Kulcsár Katalin
#3. 2011. január 6. 11:33
Életünk során hányszor, de hányszor kerülünk olyan helyzetbe, mint Jónás! A mű ajánlása nagyon hatásos, egészen másként hív, mint egykor régen,
a kötelező olvasmány kiegészítése képen.
Eliza Beth
#2. 2011. január 5. 15:55
Nem olvastam még. Kedvet hoztál hozzá!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek