Az volna szép - színmű Nemes Nagy Ágnes életéről

Október 20-án este hétkor volt a premierje a Németh Zsuzsa által rendezett "Az volna szép" c. darabnak a KoMod Színházban. "toroksm" ismertetője következik.

 

 

Idén húsz éve, hogy elhunyt a Nyugat negyedik nemzedékének egyik meghatározó alakja, Nemes Nagy Ágnes. Emlékét a MinekEzACirkusz színtársulat igyekszik feleleveníteni a KoMod Színház műsorán futó Az volna szép című darabbal, melynek alapjául elsősorban Nemes Nagy levelezése és versei szolgáltak.

 

A rendező, Németh Zsuzsa valamint a társulat célja, hogy a közönséget közelebb vigye a költőnő izgalmas személyéhez; mintegy kiemelje és elénk állítsa az irodalomtörténet személytelen arcképcsarnokából Nemes Nagy Ágnest, az embert. Ennek megfelelően olyan értelmezést nyer ez az életpálya, mint amelynek során a hús-vér költőből puszta szerző válik: erről a jelképesen értendő „halálról" szól a darab, és e folyamat visszájára fordítása érdekében jött létre. Az egész koncepció - véleményem szerint pozitív - hozadéka, hogy általa irodalmunk nem kevésbé jelentős költeményei sajátos megvilágításba kerülnek: jelesül szerzőjük élete felől nyernek értelmezést.

 

A darab különös hangsúlyt fektet Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs kapcsolatára, valamint mindkettejük szerelmi életére: mi több, a költőnő személyiségét is élettársa más temperamentumával szembeállítva ismerteti meg a közönséggel. Megismerhetjük a szenvedélyes írónőt, aki ihletett pillanatában kiragadja a papírt és a tollat barátnője kezéből, hogy újonnan kitalált verssorait leírhassa: majd ugyanilyen heves mozdulatokkal össze is gyűri és elhajítja sikerületlennek érzett alkotását. Megismerhetjük mint a fiatal költők vezéregyéniségét, akikkel együtt lázadt a Rákosi-rendszer ellen és törekedett a líra megújítására; mint férje hű társát és támaszát; és mint mélyen vallásos embert, akinek Istent tagadni látszó versei is az Úrral való bensőséges viszonyról tanúskodnak.

 

Mindezt egy órába sűrítve, igencsak velős műbe foglalva adják át az alkotók: feltűnően kevés kellékkel. Ezek egyike, és talán a legfontosabb is az a színpad közepén elhelyezett fehér színű létra, melynek tetején a költőnő alkalmasint tartózkodik, és mely kijelöli az ő helyét: környezete fölött, Istenhez közel. A másik fontos eszköz az a Nemes Nagy Ágnesről készült egészalakos, fiatalkori, méretarányos, fekete-fehér fénykép, amely a létra mögött található. Ehhez a képhez tér vissza újra és újra - a jelenetek közti közjátékok alkalmával - a költőnő gyermeki énjét szimbolizáló lányalak, hogy fehér színű festékkel meszeljen le belőle egyre nagyobb felületeket. Az előadás végére a képen látható alak törzstől lefelé már teljesen fehér; ekkor lép oda a felnőtt Nemes Nagy, és meszeli le a képen a felsőtestet és az arcot is. E gesztus is jelentéssel bír: a hős saját maga rendelkezett sorsa felett. A harmadik fontos színpadi eszköz is jelkép: egy kávéscsésze, mely egy hétköznapi jelenetben jut fontos szerephez. A főszereplő folyton visszautasítja férje kávéját, aki minden alkalommal szolgálatkészen igyekszik neje kedvében járni: mialatt magának nem is jut ideje, hogy a sajátját megigya. A csésze a legnagyobb veszekedés közepette sem törik össze: Balázs a többszöri visszautasítás és a veszekedés után - mindezek ellenére - higgadtan, finoman a földre helyezi.

 

A darab tulajdonképpen szimbolistának nevezhető: mindennek jelentése van. Még a zárójelenetnek is, melynek alkalmával bizonyos segédek vonulnak be a színpadra és viszik le onnan a létrát, a már teljesen fehérre meszelt képet valamint a kávéházi jelenetek részét képező asztalokat, székeket; csakúgy, mint Nemes Nagy baráti társaságát: Pilinszky, Szabó Magda és a többiek is megmerevednek, a színpadi segédek élettelen tárgyakként rakosgatják őket ide-oda. A főszereplő azonban maga vonul le a színpadról.

 

Nemcsak szimbolista a mű, posztmodern is: az utolsó jelenet reflexió az előadás fikció voltára. Szerencsére nem merül ki a darab e puszta öntükrözésben: végig a témája, Nemes Nagy Ágnes élete marad a középpontban. Lehet persze vitatkozni a szereplők alakításáról vagy a költőnőről alkotott kép autentikusságát illetően, de a darab összességében sikerültnek mondható: mind a célkitűzést, mind a kivitelezést tekintve pozitív véleménnyel vagyok róla. A KoMod Színház - mely egyébként Nemes Nagy egykori budai lakásának helyén működik - nemsokára újra műsorra tűzi az Az volna szépet; ezúton ajánlom minden érdeklődő figyelmébe.

 

 

A színház és a társulat weboldala

 

Nemes Nagy Ágnesről

 

A kép forrása

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek