Az utas titka

Életkép a hétköznapokból

 

A piac melletti buszmegállóban lassan gyülekezni kezdtek az utasok. A kosarakkal, bevásárlószatyrokkal cipekedő asszonyok között egyszer csak megjelent egy hatvanas éveiben járó, magas, vékony, egyenes tartású férfi, aki az egyszerű, hétköznapi öltözetű emberek közül nem csak délceg termetével, de eleganciájával is kitűnt.

Különleges öltönyt viselt. A keskeny, négerbarna csíkozású fényes, fekete anyag kiváló minőségű lehetett, mert gyűrődésnek nyoma sem látszott rajta. Hófehér ing és bordó nyakkendő egészítette ki öltözetét. Látszott, hogy a cipő a ruhához lett választva valamikor. Ebben is a fekete és négerbarna szín volt jelen. A keskeny fejű, csapott orrú lábbeli egykor nagyon divatos, és kényelmes lehetett, de most úgy tűnt, hogy szorong benne tulajdonosa.

- Talán esküvőre megy - tippeltem magamban, de azonnal el is vetettem a feltételezést, hisz nem jellemző, hogy hétköznapra tegyenek egy ilyen életfontosságú eseményt.

A férfi kezében virágcsokor volt, három szál gyönyörű piros rózsából, melyeket egy nagy, bordó árnyalatú egzotikus levél ölelt körbe.

Begördült az autóbusz, és elhelyezkedtek az utasok. A dupla ülésen egy idős néni mellett talált helyet az úr.

- Ó, de csodálatos! - ámult el a drapp kötött sapkáját homlokába húzva viselő nő.

- Igen, sikerült a legszebbet vennem - szemlélte elégedetten a virágot a férfi. - Többször körbejártam a piacot, míg választottam.

- Nagyon fog örülni neki, aki kapja - folytatta a beszélgetést az útitárs.

- Remélem én is - mosolyodott el, és megigazította egykor sötét haját, melyben már több volt az ezüst szál, mint a fekete.

- Elárulná, milyen alkalomra viszi és kinek? - kíváncsiskodott a néni.

- Egy főorvosnő kapja. Gyönyörű, dekoratív asszony - mondta átszellemült arccal a kissé beszédhibás ember.

- Értem. Hálából viszi neki, mert meggyógyította Önt.

- Nem vagyok beteg, és nem is voltam - húzta ki magát kissé sértődötten a jól öltözött úr.

- Akkor? - nézett rá kérdőn a nő.

- Ez a nagyszerű asszony a férjétől nem kap virágot.

Látszott, hogy az útitárs kíváncsiságát nem elégítette ki a válasz.

- Ezért maga visz neki? - kérdezte naivan, mosolyogva.

- Nézze asszonyom! - emelte fel hangját az úriember. Szívesen elbeszélgetek bárkivel, de nekem is vannak titkaim. Azokat szeretném megtartani magamnak. Nem mondhatom el, hogy mit jelent nekem ez a csodálatos asszony. Érti? Ez az én magánügyem - szögezte le egyértelműen.

- Bocsánat - rebegte az idős nő, és elhallgatott.

A továbbiakban csak a férfi beszélt, az időjárásról és más semleges dolgokról.

Az előzmények után nem volt kétséges, hogy az elegáns utas hol fog leszállni.

A rendelőintézet megállójánál felállt, s a gondosan kiválasztott rózsákat óvó mozdulattal emelte feje fölé, nehogy a tömegben megsérüljenek.

- Szabad lesz? - kérdezte az előtte állóktól, miközben szájában rágógumit forgatott.

A járdára lépve mély lélegzetet vett, és kissé bicegve elindult az intézmény bejárata felé. Magával vitte titkát is.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#5. 2014. október 19. 13:42
Kedves Zsuzsa!
Remélem, a doktornő éppen olyan szeretettel fogadta a virágot, ahogy az utas vitte neki.
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2014. október 17. 18:01
zsuzsahorváth
#4. 2014. október 17. 18:01
Titokzatos történetednek akár lehetne folytatása is...!
Juhász Kató
#3. 2014. október 14. 20:13
Köszönöm, hogy olvastad.
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. október 14. 18:53
Answer
#2. 2014. október 14. 18:53
Akkor nem tudjuk meg, mi ez a titok.
Talán sejteni lehet, de az írás magába zárja.
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek