Az új családtag

Egy menhelyi szomorú kutya idősebb korában is megkaphatja a szerető családot... és ha látod a mosolyt rajta, az mindent felülmúl.

 

 

2011. január első hete. Tél, hó, hideg. Nyíregyházi kutyamenhely bejárata. Három fiatal ott állt, és belépett. A kutyák láncreakció szerűen adták tovább az információt az újonnan érkező emberi lényekről.

 

Már kinéztünk egy kis pincsert a menhely honlapján, de sajnos nem ajánlották nekünk domináns hím viselkedése végett. Ahogy mentünk megnézni a többi kutyát, sorjában dugták ki a fejüket és a mancsukat egy kis simogatást kérve. Volt félszemű kutya is, mert a gazdájának nem tetszett, hogy vemhes lett, és baltával rávágott. Alig bírtam a könnyeimmel. Majd megláttam Maját... és ő is engem. Szerelem volt első látásra. Ekkor sírtam el magam. Persze kiderült, hogy hamarosan jönnek érte, már lefoglalták. Így nézelődtünk tovább.

 

A menhely vezetője segített nekünk. Mondta, hogy melyik milyen kutya, hova ajánlja, mik a tulajdonságai. És sorolás közben egyet-egyet elő is hívott a kennelekből. Szavaztunk egyre. A vezető épp egy olyan blökiről beszélt, amelynek a fajtájával korábban még nem találkoztunk. Dicsérte a jószágot, hogy mennyire intelligens, milyen nyugodt idegrendszerrel bír, majd megkérte a páromat, hogy hívja elő a kutyát.

- Benő!

A név hallatán az egyik kutyáktól hemzsegő ketrecben a hátsó sarokban megmozdult egy árnyék. Majd döcögve megjelent egy 8 és fél éves, fekete, hordó alakú, szomorú tekintetű, ápolatlan külsejű kutya. A vezető bement, és kihozta nekünk. Mikor pórázzal kilépett a vezetővel Benő, körbenézett, kicsit meghunyászkodott, és csúnya arcocskáját próbálta eltakarni.

 

Eldöntöttük, hogy ő lesz. Egy hétig még bent maradt: két napot mentünk hozzá magunkhoz szoktatás végett, sétáltattuk is. Majd eljött a nap, amikor délutáni órákban kihoztuk... január 18-át írtunk. Kifele jövet a közelben lévő állatorvosi rendelőben már vártak minket. Benő mindent rendesen, nyugodtan tűrt.

 

Utána hazamentünk. Benő belépett a lakásba. Egyből otthon érezte magát - hasonló körülmények között élt, míg ki nem tették a menhelyre. Gyorsan megfürdettük, majd bebújt a kijelölt vackába. Ekkor már fényesen ragyogott a szőre.

 

Két hét múlva lent a parkban már futott. Egy hónap múlva már a sok felesleges levegő is eltávozott a szervezetéből, ami akkor került a hasába, mikor gyorsan habzsolta a menhelyi kosztot, nehogy elvegye tőle a többi kutya. Emellett megjelent az arcán egy mosoly. A normális ételtől, amit kapott tőlünk, visszaszerezte az alakját.

 

Azóta ő a kedvencünk. Igaz, szokása a hangos horkolás, a kajakéregetés, furcsa röfis hangok adása, de sok vezényszót ismer, és 10 évesen újakat is tanult. Ha reggelente jön ébreszteni minket, mindig felugrik, és bújik közénk, ráteszi fejét a párnára. Nagyon sokat változott a szomorú léthez képest. Igazi vidám kutya lett... és mi nagyon örülünk, hogy életünk része.

 

 

 

(Nyíregyháza, 2011)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Lady Nairi
#9. 2011. szeptember 21. 07:58
Kedves Tara!

Nagyon köszönöm a hozzászólást!
Benő is velünk alszik, sőt, mindig bújik hozzám, és sokszor teszi a fejét a kis párnájára, ami oda van készítve neki. De a lábunknál is imád lenni, mert én mindig felhúzott lábakkal alszom - kivéve, ha a párnájára fekszik, mert akkor mindig lökdös a testével. :) Imádni való!
Amúgy van külön fotel neki nappalra.

Puszi!
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2011. szeptember 20. 20:54
Tara Scott
#8. 2011. szeptember 20. 20:54
Örök szobád van a szívemben!!!! 3 kutyánk van, mind az utcáról, és imádjuk őket. Épp jan. 18-án a közeli kisboltból hazajövet vett fel Párom egy kis utcai vegyest, még nem volt 5 hetes. Éjjel mindig arra ébredek, hogy háttal egymásnak alszunk. :) A másik kettő is a házon belül alszik az előtérben. Télen-nyáron.
Szeretettel ölelek: Tara
Lady Nairi
#7. 2011. szeptember 2. 08:25
Kedves Mindenki!

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat!
Benő sokat jelent az életünkben! Tényleg egy fantasztikus kutyus! Sőt! Sokszor olyan, mintha ember lenne, és sokszor értjük, amit üzenni akar. Az "aha" szót már kimondja torokból. :)
agnes-senga
#6. 2011. szeptember 1. 21:07
Nagyon tetszett, és megihlelett. Megírtam a kutya vallomását. Ugye nem baj? szeretettel agnes
Eliza Beth
#5. 2011. szeptember 1. 20:50
Aranyos. De én végig azt vártam, hogy mégis Maja lesz valahogy, valamiért...
Answer
#4. 2011. szeptember 1. 19:19
Mennyire szüksége lenne minden elárvult kutyusnak hasonló gazdira!
Szeretettel gratulálok: answer
janos
#3. 2011. szeptember 1. 10:52
Lélek vidító!
Emberséges cselekedet.
Gratulálok!
János
Balage
#2. 2011. szeptember 1. 09:26
Ügyes írás, nagyon jó sztori.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek