Az ELSŐ PULISZKA

Mivel a gyerekek nagyon sokszor magukra voltak hagyva, főzniük kellett maguknak, hogy ehessenek valamit, ez a tevékenység nem járt kudarcok nélkül. Sajnos a szülők elfoglaltak voltak gyakran.

 


A három fiú magukra maradva otthon, mivel a szülők dolgozni mentek, kaptak az alkalom szülte lehetőségen, és főzni akartak maguknak valamit, ami elveri éhségérzetüket. A kamrában semmi mást nem találtak, csak kukoricalisztet. Sebaj, majd akkor lesz belőle puliszka, amit a gyerekek mostanig még soha nem főztek. A legügyesebb, Gyuszika, nekifogott, az üstbe vizet rakott, hogy forrjon. Amikor ez megtörtént, a papírzacskó tartalmát beleöntötte a vízbe, és nagy ügyetlenül elkezdte kavargatni. Tapasztalat hiányában, nagyon gyorsan összekeverte a lisztet a vízzel, esélyt sem adva, hogy főtt volna egy keveset.
A többi gyerek, vigyorogva nézték, amíg a forró párolgó finomság elkészült. Előkészítették a deszkát, amire ki kellett volna borítani az elkészült eledelt, de mindhiába okoskodtak, az üstből bizony ki nem jött a nagyon lágyra sikerült puliszka. Attól félve, hogy a szülők mindjárt hazaérkeznek, és veszekedni fognak, el kellett tüntetni a főztjüket. Gyerekésszel mit tehettek? Okoskodtak, miképp szedjék ki az üstből, és ekkor a nem várt pillanat bekövetkezett. A háztól két-három száz méterre lévő kanyarban feltűntek a szülők, amint karonfogva mentek hazafelé. Jancsika ijedtében megragadta az üstöt, ami csúnyán megégette a kezét, de nem törődve vele, kiszaladt a kutya pajtához, és odarakta a kutya elé. Tigris, mivel így hívták az ebet, belekaffantott a forró kevertbe, és iszonyatosan elkezdett vonyítani, mert összeégette a száját nagy mohóságában. Ami érthető, hiszen szegény kutyusnak nem volt minden este biztos a vacsorája. A vonyítása messzire elhallatszott, így hát az apuka meghallotta.
Amint a kapun beérkezett, rögtön hátrament a kertbe, és a kutya előtt rátalált a forró lágy puliszkára. Az állat nyöszörögve panaszkodott gazdijának, aki meg is értette a panaszát. A gyerekeket nagyon megbüntette, nem számított, hogy ők éhesek voltak. A fal mellé hasított tűzbeli fát rakott, és a srácok rá kellett térdeljenek az élére. Nem volt valami kellemes érzés, de a kutya fájdalma az apa szemében nagyobb volt a gyerekek éhségérzeténél.
Az első puliszka főzése, kudarcba fulladt. Még jó néhány esetben újra és újra nekiláttak a kis srácok főzni, mindaddig, amíg meg nem tanulták a főzés első lépéseit. Nem volt mit tenni, hiszen minden nap magukra voltak hagyva, és ha pillanatnyilag nem állt a rendelkezésre étel, akkor lépni kellett annak érdekében. A nincstelenség, a szegénység elég gyakori vendég volt a család életében, ennek okáért sokat nélkülöztek, de soha nem adták fel. Megtanultak krumplitokányt készíteni, tojásrántottát, és szerencsére a tej soha nem hiányzott a kamrából, így a túlélési esély meg volt alapozva. Ebben a családban is meg volt a humoros oldala a szegénységnek, mint az egykori székelynél, aki kérdezte a lányát nagyon gyakran:
- Mit főztél mára ebédre kislányom?
- Ott a zsír a kamrában édesapám, a többit maga tudja....!
Nagyon sokszor megtörtént a gyerekekkel is kérdezve az édesanyjukat az ebéd felől azt a választ kapták:
- Ott van a finom tej, a polcon a kamrában, egyétek az oldalát!

 

 

 

 

 

János

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#12. 2013. június 13. 22:09
Igazán nagyon kedves Tőled!
Igérem, ha iklen szándékom lesz, szavadon foglak!
Barátsággal: Answer
előzmény: janos hozzászólása, 2013. június 11. 18:18
janos
#11. 2013. június 12. 09:52
Jól gondolod, kedves Viktória.
Tényleg a kutya ette meg végül is.
Köszönöm, a kedvességedet.
előzmény: Viktória hozzászólása, 2013. június 12. 09:34
Viktória
#10. 2013. június 12. 09:34
Kedves János!
Elgondolkodtató mekkora különbség van az akkori és a mostani világ között: nekem a nagymamám ill. az anyósom szokta mesélni, hogy nekik gyermekként egy alma is micsoda kincs volt!
Mindent egybevetve mégis a kutya járt jól, mert miután kihűlt a puliszka - gondolom - megehette. :)
Szívesen olvastalak!
Viktória
janos
#9. 2013. június 12. 07:41
Köszönöm szépen, kedves Eliza Beth.
Puszillak.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. június 11. 20:39
Eliza Beth
#8. 2013. június 11. 20:39
Aki maga is szenved(ett), az lesz megértő másokkal szemben. Te ilyen vagy, Jánosunk!
janos
#7. 2013. június 11. 18:18
Köszönöm kedves Answer!
Azóta nagyon finom puliszkát tudok főzni, ha eljössz Erdélybe meg vendégellek, a lehető legjobb baráti szeretettel.
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. június 11. 18:12
Answer
#6. 2013. június 11. 18:12
Nekem Marával ellentétben csak szép emlékeim vannak a puliszkáról.
Igaz az emléket megszépíti nagyanyám néhai alakja.
Erdélyi révén ő is csinált puliszkát, és én nagyon szerettem.
Vagy ötven éve nem ettem, de még mindig a számban az íze...
A szegénység a gyerekeket is belesodorja a tapasztalatlan cselekedetekbe.
Talán a szülőknek meg kellett volna tanítani a srácokat, hogyan kell az egyszerű ételeket elkészíteni, ha egész nap éhen magukra maradnak.
Örömmel ölvastalak!
janos
#5. 2013. június 11. 18:11
Igen kedves Csilla én vagyok, jól saccoltad.
A szegénységből nekünk jó bőven kijutott.
Nagyon köszönöm, hogy olvastad, a sztorimat.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. június 11. 17:16
Csilla
#4. 2013. június 11. 17:16
A történetben szereplő Jancsika ugye, Te magad vagy, kedves János?
A tanulópénzt meg kell fizetni, és a gyakorlat teszi a mestert.
Szegény Tigris csúnyán pórul járt, de neki is korgott a gyomra.
Ti aztán megtapasztaltátok a szegénységet a maga kínjaival és örömeivel.
Szeretettel olvastam visszaemlékezésedet.
Ölellek:
Csilla
janos
#3. 2013. június 11. 16:12
Hát akkor ezt én nagy megtiszteltetésnek veszem. és örülök, hogy elolvastad.
Puszillak!
Mara
#2. 2013. június 11. 15:29
Kedves János!
Puliszka, kukorica ganca, pogácsa ,kenyér még álmomban se jőjön elő. Gyerekkoromban a háború alatt és után is annyit ettem, hogy a fülemen jött ki.
Írásod is csak azért olvastam el, mert Te írtad.
Szeretettel: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek